Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök
Tiszelt Miniszterelnök Úr!
Ön tudja jól, hogy Önt nem egyszer bíráltam, de mindig is kerültem a csúnya jelzőket. Nem neveztem hülyének, kreténnek, idiótának. Már csak azon gyakorlatias megfontolásokból sem, amiért ha én egy olyan politikai oldal vezetőjét nevezem hülyének, amely legyőzheti ellenfelét – mint ahogyan ez meg is történt -,akkor implicite az derül ki, hogy a mi oldalunk még hülyébb.
Ez persze csak részben van így, mert az ön győzelméhez hozzásegített az az irdatlan nagy hazugság, amiről végre valahára ön – mint most kiszivárgott – vallott az MSZP frakció május 25-26-i ülésén Öszödön. No és persze a „világgazdaság pénzbősége”, „meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni”, mint mondta.
Az is meglehet, hogy e „trükkök” egyike-másika miatt önnek egy valamennyire is érett demokráciában, ahol valóban független a bíróság, netán éveket kellene ülnie. Nálunk persze nem ez a helyzet: milyen következménye lett megpuccsolt elődje, Medgyessy Péter volt miniszterelnöknek és volt kommunista titkosszolgálati ügynöknek azon kijelentéséhez, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel? Tudtommal még az ügyészség meg sem mozgatta füle botját.
Magyarország különleges ország, ahol egy olyan ember, mint ön, még mindig a kormány élén állhat, és ahol az ön ocsmány szavakkal fűszerezett önkritikája, önostorozása és önvallomása után másnap, vasárnap késő éjjel, e levél írásakor, az ellenzéki párt még mindig hallgat. Vajon mennyi idő kellett volna például a mai Franciaországban Ségolene Royal asszonynak, a baloldal elnökjelöltjének a megszólalására azon elképzelhetetlen helyzetben, hogy Chirac elnök vagy Villepin miniszterelnök önhöz hasonlóakat mond? Arról már ne is beszéljünk, hogy ugyanazt tették volna. Nálunk azonban ez is elmaradt, vagyis a legnagyobb ellenzéki párt vasárnap néma maradt. Sőt, egyes, a kormányhoz vagy önhöz közismerten vagy gyanúsan közel álló politológusok már azt is hangoztatják, hogy ez a szivárogtatás netán még önnek jöhet jól. Ha ez így lenne – és nyilván az egész balliberális média ezen fog dolgozni -, akkor nálunk a választók egy részének az ostobasága valóban feneketlen. Ha az pozitívum, hogy egy miniszterelnök bevallja, hogy mindent – az ön szavaival – „elkúrt”, végighazudta „az utolsó másfél-két évet”; „Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz”, miközben „egyébként nem csináltunk semmit négy évig” kivéve azt, hogy „a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére” és mindez önnek lenne hasznos, akkor itt valami olyan óriási baj van, amit talán már orvosolni sem lehet.
Most pedig az ön sorsáról és további pályájáról. Az internetnek hála láthattam, amikor a Hírtévén vasárnap este politológusok vitatkoztak az ön kijelentéséről és arról, hogy mit kellene tenni. Fricz Tamás szerint önnek azonnal le kellene mondania és új választásokat kiírni.
Friczcel eddig szinte mindig egyet értettem, de most nem. És azt hiszem, véleményemmel meglehetősen kisebbségben vagyok. Ugyanis, ha az történik, amit Fricz és a választóknak immár nagy többsége akar, az középtávon a jobboldal végét jelentené, ami csak önöknek lenne jó. Hogy miért? Elég egyszerű.
Képzeljük el, hogy ön egy olyan miniszterelnök, aki éppen olyan őszintén tud szembe nézni saját mondatai következményeivel, mint amilyen őszintén számot vetetett saját kormányzati teljesítményével Őszödön. Azaz lemond, átadva a kormányzást egy másik exkommunistának vagy MSZP-snek (ami sokszor ugyanaz) a kormányzást. Ez lenne a kisebbik rossz, mert a választóknak most már csak egy kisebb része hinné el azt, hogy az újabb exkommunista vagy MSZP-s vezető majd elhozza a Paradicsomot. Így azután önök 2010-re veszítenének. Hogy milyen arányban, az természetesen nagyrészt az akkori, talán a maihoz már nem egészen hasonlító jobboldaltól függene, és ha Magyarországon egy kemény, racionális, jól működő, hatékony jobboldal alakulna ki akkorra, az óriási fölénnyel nyerné meg a választásokat és önök egyszer s mindenkorra a Szabaddemokraták Szövetségével – a globálisan minden bizonnyal leggyomorforgatóbb párttal – eltűnnének a politikai föld (értsd a parlament) színéről. A rosszabb változat – és ma már ezt szeretnék nagyon sokan – az lenne, ha ön lemondana vagy lemondatnák és a köztársasági elnök új választásokat írna ki. Ebben az esetben az ország gazdaságának teljesen szétzilált állapota miatt a Fidesz meglehetősen jó arányban megnyerné a választásokat. És örökölne egy csődtömeget, amelyet önök teremtettek nem csak azzal, hogy nem csináltak semmit és hogy mindent „elkúrtak”, hanem még azzal is – és itt hiányolom teljes őszödi őszinteségét -, hogy irdatlanul nagy pénzeket még el is loptak.
Egy fél éven belül viszont a helyi média – a demokratikusnak nevezett világ minden bizonnyal legmegvetendőbb, legocsmányabb és legaljasabb médiája – a maximum három hónapra visszaemlékező választói tömegek hasába azt a lyukat beszélné, hogy a jobboldal a felelős azért a katasztrófáért, amelynek neve a gazdaság és minden egyéb. Vagyis a jobboldal nyakába varrná az önök szemetét. Amit a mind rosszabbul élő emberek jó része el is hinne. Ebben az esetben pedig a jobboldalnak minden bizonnyal hosszú időre nem lenne esélye a győzelemre.
Tudom azt, hogy sokan már türelmük határára érkeztek. Sőt, azt át is lépték. Tudom azt is, hogy sokan azt mondják: mindegy, csak ezek – mármint önök – távozzanak, mert lehetetlen kormányzásuk alatt élni, megélni, miközben az országot teljesen tönkreteszik. Ez teljesen igaz. Csakhogy az országot önök már tönkretették. Jobban tönkretenni már igen nehéz feladat. Alig van már vállalat és vagyon, amit elkótyavetyélhetnek, miközben az Európai Unió igencsak figyel arra, hogy az önök kormánya egyre inkább közelítsen az úgynevezett maastrichti kritériumokhoz (árstabilitás, a forint stabilitása, a kamatláb stabilitása, az államháztartási egyensúlya és a külső adósság). Zárójelben jegyzem meg: vannak tehát az uniós tagságnak előnyei is. Vagyis önöknek, tetszik-nem tetszik, azon kell dolgozniuk, hogy ezeket az uniós követelményeket betartsák, miközben önöket Brüsszelből figyelmeztették, ne is álmodjanak arról, hogy a tátongó lyukakat a felzárkóztatási alapból tömködik be.
Tehát önöknek egyetlen útjuk van, hiszen amúgy is mindent – bocsánat, hogy kivételesen kölcsönzöm egyik ocsmány szavát – „elkúrnak”. Nem hogy élénkítenék a gazdaságot azon az alapon, hogy – akár egy jobb állást talált család esetében – a nagyobb jövedelemből a hiány könnyebben fedezhető, hanem rákosista mentalitásuk (a padlások lesöprése) csak a sarcot fogják növelni. Amiből pedig dőzsölnek, bútorokat cserélnek, még luxusabb autókba ülnek, még több gazember szdsz-esnek vesznek állami pénzen első osztályú repülőjegyet és a szokásos részarányt ellopják, hogy média- és egyéb klientúrájuk csillapíthatatlan éhségét kielégítsék. Ez pedig az ellenzék kezére játszhat, ha az tud élni ezzel az égig feladott labdával. Nem pedig azon gondolkodik, hogy miképp osztozzon az önök felelőtlen gazemberségében a felkínált felelősség öngyilkos megosztásával.
Vagyis bánatomra a jobboldal hosszú távú érdekeit leginkább az segítené, ha ön maradna még három és fél évig e mindent „elkúrt” kormány élén és utána önöket az urnáknál a népharag elsöpörné oda, ahová valók. Majd pedig egy olyan kormány következne, amely végre meg merné tenni azt, amit 16 évvel a rendszerváltás után a lengyelek megtettek: kipucolnák a közéletet az olyan emberektől, akik számára a nemzeti érdekek helyett „a trükkök százai” jelentik a kormányzást.
2006. IX. 21. 3:04