A 75 éve kivégzett Bárdossy Lászlóra emlékezünk
Két tragikus sorsú magyar miniszterelnök: gróf Teleki Pál és Bárdossy László
A Budapesti Népbíróság 1945. november 2-án Bárdossy László volt magyar királyi miniszterelnököt a Nb. I. 3557/1945. szám alatt kelt ítéltével az ítélet rendelkező részében felsorolt háborús és népellenes bűntettben bűnösnek mondta ki és főbüntetésként halálra ítélte. Kivégzését 75 évvel ezelőtt, 1946. január 10-én hajtották végre.
Az alábbiakban felhasználom a legfőbb ügyészhez 2001-ben érkezett perújítási kérelmet, mely Jaszovszky László, a Legfelsőbb Bíróság volt tanácsvezető bírájának kutatásain alapul. (Bűnös volt-e Bárdossy László? Püski, 1996)
A népbíróság által figyelembe nem vett tények és bizonyítékok valószínűvé teszik, hogy Bárdossy Lászlóval szemben kedvezőbb ítéletet lehet hozni és őt a vád tárgyává tett bűncselekmények alól fel lehet menteni. Eltérő értékelés lehetőségére Bárdossy László is célzott, amikor tagadta bűnösségét, tettéért azonban a politikai felelősséget vállalta.
Más a büntetőjogi és más a politikai, történelmi felelősség. Bárdossy László büntetőjogi felelőssége megállapításánál kizárólag azt kell vizsgálni, hogy Bárdossy László hivatali működése alatt megsértette-e a hatályban lévő törvényeket. A két háború között nemcsak az eljárásjogi szabályok, de az anyagi jogi szabályok is hiányoztak, amelyek a háborús bűnösség fogalmát meghatározták volna, és biztosították volna nemzetközi bíróság felállítását.
Utólag színezett kép Bárdossy László utolsó szavaival
A vádak
Bárdossy Lászlóval szemben a népbíróság alaphangja ellenséges, gyűlöletkeltő volt, s emiatt a tanácsvezető bírót a SZEB angol parancsnoka kérdőre vonta és közölte: ilyen hangnemben Nyugat-Európában nem tárgyalnak. Az írásba foglalt ítéletet az eljárt bírák nem írták alá. A tanácsvezető bíró, Major Ákos nem rendelkezett bírói vizsgával (csak hadbíró volt, ami más végzettséget igényelt). A népbíróság többszörösen túllépte a hatáskörét. A népbíróság időrendi sorrendben négy kérdésben állapította meg Bárdossy László bűnösségét. Az egyik kérdés a Délvidék visszafoglalása és a német csapatok átengedése Magyarországon, a második a Szovjetunió megtámadása, a harmadik Nagy-Britannia és az Egyesült Államok elleni hadüzenet, a negyedik kérdés pedig Bárdossynak a miniszterelnöksége utáni szerepvállalása, amikor 1943-ban elvállalta az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnökségét, s amikor 1944-ben szülővárosa, Szombathely képviselőjévé választotta.
Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga gyűlése Ungváron 1942 októberében
1941. április 10-én Horvátország kikiáltotta a függetlenségét. A 12 évig fennálló Jugoszlávia megszűnt. A délvidéki bevonulás a Duna-Tisza közének katonailag és közigazgatásilag kiürített területének birtokbavételét jelentette. A magyar lépés a Hermann Göring által elképzelt külön német tartomány létrejöttét hiúsította meg. (v.ö.: Rónai András: Térképezett történelem.) A magyar kormánynak a hadviselésre vonatkozó álláspontja megfelelt a nemzetközi gyakorlatnak. Anglia 1938-ban ugyanilyen indokkal állt el Csehszlovákia – szerződésben vállalt – megsegítésétől, mert Szlovákia kikiáltásával megszűnt az az állam, amellyel annak idején megállapodott.
Bárdossy (balra) pere 1945-ben a Zeneakadémia Nagytermében. Forrás: Fortepan / Mészáros Judit
A Kommunista Párt vezetői a Szovjetunióból hazatérve elhatározták, hogy minden miniszterelnököt, minisztert és államtitkárt, aki a háború alatt hivatalt viselt, és minden országgyűlési képviselőt és felsőházi tagot, aki nem szavazott a hadiállapotot kimondó határozat ellen, háborús bűnösnek kell nyilvánítani. Erre azért volt szükség, hogy az a politikai elit, amely a német megszállásig az ország élén állott és ellenállt a németeknek, háborús bűnösnek legyen nyilvánítva. (Jaszovszky László)
A perben nem kívánták a hadba lépés körülményeit a valóságnak megfelelően tisztázni. A per feladata az volt, hogy nyilvánosan mondjon ítéletet az előző történelmi korszakról és annak társadalmáról. A perben a politikai ügyész nem is tagadta, hogy a népbíróság Bárdossy személyében az egész uralkodó osztály felett kívánt megsemmisítő ítéletet mondani.
A per
A bíróság a büntetőjog anyagi és eljárási szabályainak megsértésével, a bizonyítási anyag meghamisításával, a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítási eljárás mellőzésével hozott ítéletet. A védelemnek csak formális szerepe volt, nem terjeszthetett elő olyan bizonyítékokat és nem tárhatott fel olyan tényeket, amelyek megcáfolhatták volna a vádhatóság megalapozatlan vádjait. Nem hallgatták meg a védelem tanúit, akik a vád megfélemlített tanúival szemben igazolni tudták volna a vádlott állításait. Nem hallgatták meg az események főszereplőit, Werth Henrik vezérkari főnököt és Bartha Károly honvédelmi minisztert. Minderre nem volt lehetősége a védelemnek. A korszakkal foglalkozó történészek egy része egyedüli forrásanyagnak a népbírósági ítéletet tekinti, és bűnösnek mondja Bárdossy Lászlót.
Bárdossy László bírái előtt
A népbíróság egyedül Bárdossy László miniszterelnököt marasztalta el a hadba lépés büntettében, amely csak az egyike az ellene felhozott vádaknak, noha Bárdossy nem akart belépni a háborúba, ezt Werth Henrik és a katonatisztek jelentős része szorgalmazta. Úgy ítélték meg, hogy ebben egyedül őt terheli a számon kérhető felelősség. Nem létező diktatórikus hatalommal ruházták fel, aminek révén állítólag lehetősége volt a törvény megkerülésével kikényszeríteni a háborúba való részvételt a kormányzónál, a minisztertanáccsal és az országgyűléssel szemben.
A hadba lépés
Bárdossy egyéves miniszterelnöksége alatt (1941. április 3.-1942. március 7.) politikáját a hatalmi, gazdasági és geográfiai szükségszerűségek irányították. Már korábban megtörtént a tengelyhatalmakhoz való és az antikomintern paktumhoz való csatlakozás. A nemzetiszocialista Németország közvetlen közelsége, hatalmi súlya és befolyása, az I. és II. bécsi döntésből folyó adottságok és a német vezérkarnak a magyar honvédség vezetőire gyakorolt nyomása, az ország lakosságának Szovjetuniótól való félelme (pl. katyńi tömegmészárlás) mind-mind közrehatott és meghatározó szerepet játszott Bárdossy László döntésénél. 1939-ben a Szovjetunió is szomszédunkká vált, máig nem tisztázódott Kassa bombázásának háttere. A magyar hírszerzés 1941. június 16-i jelentése szerint a Szovjetunió háború esetén a német csapatoknak magyar területen való megjelenésével számol, és Magyarországot már eleve ellenségének tekinti. Az orosz hadsereg Magyarországgal szemben ellenségesnek volt vehető. A hírszerzés arról is tájékoztatta a magyar kormányt, hogy ha a magyar-orosz határon gyenge pontot talál, Kárpátalja megrohanását is megkísérli a bolsevik nagyhatalom. Június 26-án 13 óra 10-kor felségjel nélküli repülőgép 29 bombát dobott le Kassa városára. Egy órával korábban Budapest-Kőrösmező között közlekedő gyorsvonatot Rahó közelében három szovjet-orosz vadászgép géppuskázta. Kun Miklós kutatásai szerint éppen a Kárpátok előterében volt ekkor viszonylag eredményes a szovjet hadsereg védekezése az átfogó német támadással szemben. Június 26-án még nem volt egyértelmű, hogy a szovjet hadsereg képtelen megállítani a németeket. Ehhez az is hozzájárult, hogy Sztálin a harmincas évek végén teljességgel lefejezte a tisztikart. A gyors német győzelemhez az is kellett, hogy az oroszok védelmi rendszerüket éppen akkor helyezték 2-300 km-rel nyugatabbra, Kelet-Finnország, a Baltikum, Kelet-Lengyelország, Besszarábia elfoglalása után, amit a Molotov-Ribbentrop paktum számukra lehetővé tett. Sztálin maga is készült a németekkel való háborúra, támadni akart, de még nem volt erre felkészülve. Amerikai fegyverek nélkül nem is tudta volna őket megállítani. Olaszország, Románia, Horvátország és a független Szlovákia azonnal hadba lépett Németország oldalán. Június 25-én már Finnország is hadban állott. Németország európai szövetségesei közül Bulgáriától eltekintve csak Magyarország nem volt hadviselő fél.
Az egykori visszaemlékezésekből egyértelmű, hogy Bárdossy nem akarta a háborút. A június 26-ai kormányülésen készült jegyzőkönyveket később bizonyítottan meghamisították. A jegyzőkönyv, s ennek nyomán az ítélet hamisan állapítja meg, hogy a miniszterelnök kezdeményezte a hadiállapot kimondását és szorgalmazta a Szovjetunió elleni támadást. Magyarország nem üzent hadat a Szovjetuniónak. Hadiállapotot sem deklarált a magyar kormány, hanem magyar területet érő ismételten provokálatlan támadás alapján a hadiállapot bekövetkeztét állapította meg. Horthy Miklós kormányzónak az 1920. XVII. tc. 2. §-a alapján joga volt a Magyar Királyi Honvédség országhatáron kívüli bevetésének elrendelésére. A kormány, az Országgyűlés ezt tudomásul vette. 1941. december 6-án Anglia kinyilvánította a hadiállapotot Magyarországgal, Finnországgal és Romániával. December 12-én Bárdossy német és olasz diplomáciai nyomásra bejelentette a hadiállapotot az Egyesült Államokkal.
A perben idézett 1928-ban megkötött Briand-Kellog paktum nem tartalmazza az agresszió fogalmának meghatározását és nem ír elő szankciókat a kötelezettséget megszegő államokkal szemben. Nem határozza meg a nemzetközi viszályok békés rendezésére alkalmazandó eljárást sem. A szerződéssel szemben éppen az angoloknak és franciáknak voltak fenntartásai. A szerződés elismerte az önvédelem jogát és az aláíró államok illetékességét állapította meg, hogy meghatározzák, milyen körülmények között folyamodnak önvédelmi háborúhoz. Halmosi Dénes Nemzetközi szerződések 1918-1945. című könyvében azt állapítja meg, hogy ily módon minden agresszív állam védelmi háborúnak minősíthette támadó háborúját is. A népbíróság tehát e szerződések megszegése miatt iratellenesen állapította meg Bárdossy bűnösségét. (Jaszovszky László: Bűnös volt-e Bárdossy László)
Bárdossy László a meggyilkolása előtti percekben a Markó utcai fegyház udvarán
(Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)
A népbíróság tehát Bárdossy Lászlót nemcsak a cselekmény elkövetése idején hatályban nem lévő törvény alapján ítélte el, hanem az általa alkalmazott jogszabályban meghatározott követelmények megszegésével anyagi jogszabályt is sértett, és ily módon a saját maga által megállapított tényálláshoz és minősítéshez képest is törvénysértően szabta ki a halálbüntetést. Bárdossy László miniszterelnök perében a perújításnak a büntetőeljárásról szóló tv. 276. §. (1) bekezdése a/1. alpontjában írt, ill. a Be. 284. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati eljárásnak a feltételei fennállnak, mert az alapperben figyelmen kívül hagyott, nem értékelt tények és bizonyítékok alkalmasak arra, hogy a vádlott javára kedvezőbb – felmentő – ítélet szülessék, állapította meg a perújítási kérelem. Azonban a Legfőbb Ügyészség 2001-ben másképp gondolta és ismeretlen okokból elvetették a kérelmet.
Kelemen Miklós
Igazságot Bárdossy Lászlónak!