Mississippi népe 2001. április 17-én úgy szavazott, hogy megtartják a rabszolgatartó Dél hagyományos lobogóját. A média és az állam kormányzója az új zászló mellett kampányolt. A többi déli államban már új zászló lobog, de azokon a helyeken a lakosság nem szavazhatott. Az alábbiakban két cikket ismertetünk, amely a referendum másnapján jelent meg Mississippi vezető lapjában.
Olyan háborúban, amelyben az egyik oldal történelem, a szembenállók pedig a faji sebek behegedése harcosaiként profilírozták magukat, Mississippi lakói túlnyomó többségükben a konföderációs harci jelképnek állami zászlóként való megtartása mellett tették le voksukat kedden.
Eugene Bryant, az NAACP, a Színesek Haladásáért Szövetség helyi elnöke azonban kijelentette: „Nem arról van szó, hogy elveszítettük a háborút. Továbbra is küzdeni fogunk”.
A választásra 756 442 szavazó ment el, akik közül 488 630, vagyis 65 százalék az 1894-es zászló mellett voksolt, míg 267 812, vagyis 35 százalék az új zászlótervezet mellett.
A javasolt új zászló
A referendumot kiíró törvény szerint a szavazók döntése eredményeként a régi zászlót ismerik el Mississippi hivatalos lobogójának.
Bryant viszont közölte, hogy a Mississippi tagozat tárgyalásokat folytat Kweisi Mfuméval, a szervezet országos elnökével, Charles White regionális igazgatóval és ügyvédekkel arról, hogy milyen alternatívák lehetségesek. „Semmit sem vetünk el”, jelentette ki Bryant, de nem részletezte az NAACP terveit.
Greg Stewart tunicai ügyvéd, a Konföderatív Veteránok Fiai nevű szervezet tagja és az 1894-es lobogó támogatója kijelentette, hogy a népszavazás nem a zászlóról szólt. „Arról szólt, hogy az emberek már belefáradtak abba, hogy rongyként kezeljék”, jelentette ki kedd este. „Most már csak az marad hátra, hogy ezt befoglaljuk Mississippi állam alkotmányába, de ne úgy, hogy az soha ne legyen megváltoztatható, hanem úgy, hogy az embereknek mindig lehessen szavuk a módosításban”.
Ugyanakkor Ronnie Musgrove kormányzó, aki a referendumot támogatta, írásos nyilatkozatban szólította fel Mississippi lakóit, hogy tegyék félre nézetkülönbségüket és továbbra is dolgozzanak együtt az élet minőségének javítása érdekében.
„Népünk kifejezte véleményét. Fontos az, hogy elfogadjuk a többség szavát és továbbmenjünk azon az úton, amely új munkahelyek létesítéséhez és valamennyi lakos számára jobb lehetőségekhez vezet”, -mondta.
Steve Rozman, a Jacksonban lévő Tougaloo Főiskola politológia tanára szerint Mississippire – mely az utolsó állam, amely megőrzi a konföderációs jelképet – vesztesként tekintenek majd. „Nem lehet nyerni… A régi zászlót megtartani akaró győztes fehér többség úgy érzi, győzött. De Mississippi régi imázsa az országban megerősödik majd. E szavazati eredményre úgy tekintenek, mint egy olyan állam, amely még mindig a múltban akar élni”.
* * *
Mississippi lakói éppen olyan ellenállást fejtettek ki kedden az ellen, hogy eltávolítsák jelképként a konföderációs zászlót, mint amikor az Unió seregeit verték vissza 138 évvel ezelőtt Vicksburgnél.
Az uniós erőknek egy évnél is tovább tartott, hogy elfoglalják Vicksburgöt, de a jelenlegi állami lobogó támogatói kedden nem mutatták annak jelét, hogy megadják magukat. Csaknem 2:1 arányban nyertek azok, akik meg akarják tartani az 1894-es lobogót, amely magába foglalja a konföderációs harci zászlót.
„Az emberek ellenállnak a változásnak”, mondta Greenville szülötte, Shelby Foote, a Polgárháború története c. háromkötetes munka szerzője. „Azt hiszem, hogy sokan, mint én is, úgy vélik: a zászló valami olyasmit képvisel, amiért kiállnak és amiért elődjeik kiálltak, függetlenül a rabszolgatartás definícióitól… Azt hiszem, azok, akik új zászlót akarnak, a turisták miatt aggódnak. Ami engem illet, sohasem érdekeltek túlságosan a turisták”.
Az idegenforgalom növelése volt az egyik olyan érv, amelyet az új zászló igenlői hangsúlyoztak. 700 000 dollárral felfegyverkezve „lopakodó kampányt” indítottak, telefonos bankokkal és direct mail-lel, hogy meggyőzzék Mississippi polgárait az új zászló gazdasági előnyeiről.
Csakhogy ez az érv és más érvek nem tudták megváltoztatni a szavazók véleményét.
„Minden, amit tettek, bumeránghatásúnak bizonyult”, mondta Greg Stewart, tunicai ügyvéd, aki az 1894-es zászló megtartásáért szállt a ringbe. „Az ellenfél érvei jobban segítettek bennünket, mint ahogyan mi magunk tudtunk volna magunkon segíteni”.
Az 1894-es zászló támogatóit az is segítette, hogy az állam „zászló tanácsadói” bizottság számos nyilvános gyűlést tartott. Stewart szerint „nem volt szervezetünk, de a folyamat végére lett”.
Az új zászló erői a vitát érzelemmentesen kívánták tartani, de az 1894-es lobogó támogatói érzelmekkel vágtak vissza. Tévéreklámok családtagokat mutattak, akik régi esküvői ruhákra, régi festményre és az 1894-es zászlóra emlékeztek és arra buzdították a szavazókat, hogy ragaszkodjanak örökségükhöz.
Kedden már voltak, akik megkérdőjelezték az új zászló támogatóinak nem agresszív stratégiáját… Bill Minor, jacksoni újságíró szerint a várható következmények megdöbbentették volna az embereket.
Minor szerint Mississippi gazdasági bojkottra számíthat. Véleménye szerint a szavazás eredménye azt mutatja, hogy a polgárháború romantikája tovább él. „Mississippi nem fedezte fel, hogy mankó nélkül is tud járni”.
A fekete közösségben egyesek úgy gondolták, hogy az új lobogó melletti kampánynak erőszakosabbnak és láthatóbbnak kellett volna lennie, mondta McLemore Leslie, a Jackson Állami Egyetemen politológia professzora.
Viszont több, főként feketék lakta megyében az 1894-es zászló győzött vagy csak jelentéktelen mértékben vesztett. Quitman megyében, ahol a feketék aránya 69 százalék, az 1894-es zászló 1181 szavazatot kapott, az új pedig 977-et…
Voltak olyan feketék, akik elmondták, azért nem szavaztak, mert az ügy nincs befolyással a pénztárcájukra.
Joe Parker, a Dél Mississippi Egyetem politológia professzora szerint a javasolt zászló melletti jobb kampány nem hozott volna más eredményt… De azt elmondta, hogy az érzelmi érvek segítették az 1894-es zászlót a győzelemhez. „Ha az érzelmek kerülnek szembe a hideg logikával, az érzelem a biztos befutó”.
Véleménye szerint azonban vesztett csaták később győzelmekhez vezetnek és úgy véli, Mississippinek egy nap új zászlója lesz. „Derülátó vagyok: az alapokat lerakták. A zászlót megváltoztatják. Csak azt nem tudom mikor”.
Eric Foner, a Politika és ideológia a polgárháború idején c. mű szerzője szerint sok olyan téma, amelyek az 1860-as években foglalkoztatták az embereket, még ma is kísértik a társadalmat. Például a szövetségi államok jogai. „Ezen értelemben még mindig vívjuk a magunk polgárháborúját. Ezért fontosak még mindig ezek a jelképek az embereknek”.
Lovas István
(2001. április)