A Fidesz vezette koalíció idején a konzervatív sajtó soha nem bírálta a kormányt, annak politikáját vagy tagjait, olvashatjuk szinte naponta e mondatot vagy annak valamelyik változatát a posztkommunista sajtóban. Hogy pontosabban fogalmazzunk: az ügynökkormány elektronikus vagy papírformájú szócsöveiben. Ez persze szemenszedett hazugság – de hát a posztkommunisták nómenklatúrás szüleiktől már pelenkakorszakuktól kezdve a hazugságokat vették át egyik legfőbb hagyományként. Ezt a posztkommunista hazugságot is cáfolja az az idézet, amelyet a Demokrata 1999. november 18-i számából vettünk, és amely a Belovai-ügyben elfoglalt Fidesz-MDF álláspontot bírálta. A cikk A disznó disznó marad, ha mekeg is címmel jelent meg a hetilapban, keményen kiállva Belovai és Rimner volt NATO-kémek mellett, valamint keményen támadva Kövért és az ő álláspontján lévőket: .
Rimner Gábor
„E számunk megjelenésének másnapján, holnap, november 19-én, Belovai István rehabilitálását elősegítő konferencia lesz az 56-os székházban, a IX. kerületi Koppány utca 5-11.-ben. Már csak Belovai és Rimner Gábor él azok közül, akik a NATO első katonái voltak. (Halmi Zoltán 1999. február 8-án szívrohamban elhunyt.) Katonai hírszerzőkként dolgoztak abban a meggyőződésben, hogy a hazájukat megszállva tartó totális atomnagyhatalom titkairól tájékoztassák azt a szabad Nyugatot, amelynek ma Magyarország része lett. Belovait 1985 júliusában tartóztatták le, és 1990 szeptemberében szabadult. Azóta sem rehabilitálták. Továbbra is hazaáruló. A lengyel kormány a CIA-nak kommunista hadititkokat átadó Ryszard Kuklinski ezredest nemcsak rehabilitálta, de 360 000 dollár jutalmat adott neki, amiért életét kockáztatta a szabadság és demokrácia eszméjéért. Amikor Lengyelország – Magyarországgal együtt – az idén márciusban NATO-tag lett, Kuklinski ezredes ott volt az amerikai Independence-ben. Bennünket Martonyi János külügyminiszter, a volt Németh-kormány tagja képviselt. De még Romániában is rehabilitálták Pacepa tábornokot az idén júniusban – igaz, az Iliescu-féle ellenzék dühkitörései közepette.
Belovai István
Kövér László, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter szerint Belovai áruló. De ha Kövér szerint Hornék is azok (és Kövérnek teljes mértékben igaza van), miért áruló az akkor már a mi oldalunkon, a hazaáruló Hornnal szemben álló Belovai? Miért védi Kövér a titkosszolgálatok érzékenységét, és miért nem Belovai becsületét? Vajon 1945 után Németország is hazaárulónak tekintette azokat a németeket, akik a szövetségeseknek kémkedtek Hitler ellen? A nemzetközi sajtó, a liberális és a konzervatív egyaránt, Belovai és Rimner közbűntényesekhez hasonló kezelését megdöbbentőnek tartja. Magyarországon ideológiától függetlenül lépnek fel Belovai rehabilitálása mellett dr. Berki Mihály nyugállományú vezérőrnagytól kezdve Kőszeg Ferencig. A hatalom, szintén színétől függetlenül, pedig ellene, kezdve az 1990-től hatalmon lévő kormánypártoktól az igazságszolgáltatási gépezeten át a köztársasági elnökig. Belovai most újra megkísérli rehabilitálását. Félő, hogy a nálunk oly fontosnak tekintett intézményes logika miatt Belovai István még hosszú csatát vív majd.”
Medgyessy Péter. (Fortepan 124990)
Medgyessy Péter magyar miniszterelnökről, az MSZMP utódja, az MSZP és az SZDSZ alkotta koalíció vezéréről most kedden, e lap történelmet csináló számában kiderült, hogy fedő munkahelyén, a Pénzügyminisztériumban a kommunista elhárítás ügynökeként, mélyen az arcába húzott kalappal tevékenykedett. Medgyessy és párttársai először tagadtak, utána ködösítettek, majd összeomlottak, s végül a miniszterelnök töredelmes vallomást tett: valóban kémelhárítóként dolgozott fő- (vagy mellék-) foglalkozásával párhuzamosan. Kárelhárításként azután beindult a királyvédelem az utódpárt köreiben és a tapsonc sajtóban. Az egyik érv: Magyarországon mint a szovjet hatalmi szféra szerves részén működve Medgyessy afféle hős partizánként a szovjet érdekek ellen harcolt.
Rogán Antal és Pokorni Zoltán fideszes vezető Medgyessynek és holdudvarának az érveit kinevette, és ezt helyesen tette, hiszen a magyar kémelhárítás rendkívül szorosan működött együtt moszkvai testvérszervezetével. A magyar titkosszolgálatokat pedig kívülről és belülről is ellenőrizte a KGB, ez pedig azt jelentette – már az erő jogán is -, hogy a félrelépés elképzelhetetlen lett volna büntetés nélkül.
Rogán Antalnak és Pokorni Zoltánnak tényszerűen igazuk van, de nem egészen következetesek, hiszen Belovai és Rimner rehabilitálásának ügyében korábban nem bírálták a Kövér-féle logikát. Márpedig a tortát az utolsó morzsáig felfalni, és egyúttal a jégszekrénybe vissza is tenni lehetetlen. Az ok durván egyszerű. Ugyanis ha Rogánék elfogadják – és miért ne fogadnák el, hiszen nem posztkommunisták -, hogy a hidegháború idején két világrendszer élethalálharcáról volt szó, amelynek az egyik oldalán állt a szabad világ, annak összes hibájával és bűnével, a másik oldalon a bolsevik rendszer Kubától Albánián át Észak-Koreáig terjedő válfajaival, 100 millió áldozattal járó hekatombáért felelősen, akkor nem ítélhető el Medgyessy úgy, hogy ne rehabilitálnánk Belovait és Rimnert. Ugyanis míg Medgyessy szolgai módon szolgálta megbízóit, vagyis szolgálta a katonailag megszállt Magyarországon a szovjet érdekeket, Belovai az élete kockáztatásával látta el az amerikaiakat számukra létfontosságú katonai információval. (Az, hogy most Medgyessy – vagy a Népszabadságban a védelmére rohanó, egykori katonai hírszerző, Aczél-Acsádi – miként festi át magát szovjetellenes gerillává, nem a tények, de a gyomorforgató jelenségek világába tartozik.) Nem véletlen, hogy Belovait szigorú börtönbüntetéssel sújtották, és nem sok hiányzott, hogy eltüntessék az élők sorából, ám Medgyessy hűségét szép, havonkénti summával és francia nyelvpótlékkal jutalmazták, amiért a franciákról is jelentett főnökeinek Budapesten. Információit – aki nem hiszi, kérdezze meg Zhigniew Brzezinskit, a kérdéskomplexum egyik vitathatatlanul legeminensebb szakértőjét – Moszkvába továbbították, ha azok továbbításra érdemesek voltak.
A Medgyessy-ügy tehát az egész rendszerváltási logikát kérdőjelezi meg. Vajon miként maradhatnak e logikától „elzárt” szigetek, ahol, mint Alice csodaországában, mindennek a fordítottja igaz? Azok, akik az Egyesült Államok mostani magatartásából „visszafejtve” igyekeznek indokolni e logikai szigetek megtartását, nincs igazuk. Azért, mert Washington a D-209-es szt-tisztet, az Aczél-Acsádi-féle újságírókat támogatja, és az Orbán-Rogán-Pokorni-féle tisztességes, a kommunista szennytől nem érintett, demokratikus, polgári politikusok ellen dolgozik, a történelmet visszamenőleg nem változtatja meg, noha kétségkívül színezi. Egyértelmű, hogy ezt az Amerikát nehéz visszamenőleg szeretni, de a Szovjetuniónak, a megsemmisítőtáborokat fenntartó birodalomnak azért mégsem szabadna szurkolni még 12 év távolából sem. Nem fura, hogy az utóbbi támogatója, Medgyessy ma miniszterelnök, míg az előbbi segítője, Belovai máig sincs rehabilitálva, tehát, úgymond, bűnöző?
(2002. június 22. Magyar Nemzet Hétvégi Magazin)