Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem kívánom hosszan untatni önöket, holmi öreges nosztalgiázással, ennek semmi értelme, Inkább elgondolkodtató, emlék szilánkokat nyújtanék át tanulságként… 1962-63-ban a nyári szünidőben a Fonyód-Bélatelepi strandon találkozott a főleg budai diákokból álló, 25-30 fős társaság, ahol a nyugatra jutás lehetőségeit tervezgettük…Ide, közénk jött le alkalmanként az olimpiaibajnok birkózó, Kozma István, a „Pici.” A közeli Honvéd üdülőből a hóna alatt hozta a „New Musical Express” példányait. A kétméteres, 140 kilós óriás odaadta a szintén kétméteres, „cinege” Lovas Istvánnak. Ő fordította le angolból a Beatles-cikkeket, amit mi szájtátva hallgattunk, a kötelező orosz nyelv közös utálata mellett, más nyelven egyikünk sem tudott. Előttünk járt!
1966-ban a Gyorskocsi utcai Politikai Vizsgálati Osztályon, a 4. emeleten külön voltunk „elszállásolva” István egy kétszemélyes zárkában, én egy tízszemélyesben, elvbarátokkal 1964-ben Pécsett tucatnyian, Keresztény-Szociális Pártot szerveztek. Előttünk járt, már akkor! Csak a napi, közös sétákon tudtunk lopva beszélgetni, így tudtam meg, hogy zárkatársa nappal a folyosót takarítja, így egyedüllétét az édesanyja által – ügyészi engedéllyel – behozott francia nyelvkönyvekkel, szótárral üti el. Egyik nap un. „zárkarendezés” címen ott állt a cellánk ajtajában és pokrócában hozta a személyes dolgait. Örültünk egymásnak. Az én zárkámban volt Gera Zoltán vígszínházi színész, akiről tudtam hogy kiválóan beszél franciául és megkértem, vizsgáztassa már le Istvánt a francia nyelvből. Társalogtak, mi meg ámulva néztük, hogy tud valaki egyedül, négy hónap alatt megtanulni franciául. Tabódy István atya – négy nyelv ismeretében mondta: Te fiam, nyelvzseni vagy!
v. Bene Kálmán Bertalan beszédet tart a Lovas István-sajtódíj átadásán (Fotó: Veres Kornélia)
1990 májusában az Oktatási Minisztériumba miniszteri kabinetfőnököt kerestek. Hozzám jutott el az infó a Cserkészszövetségbe, hívtam Istvánt, írja meg a jelentkezését. Behozta hozzám az egy oldalas curriculum vitae-t, négy diplomával 9 nyelv ismeretével.Személyesen vittem be, az egykori cserkész, Andrásfalvy Bertalan miniszterhez, ámuldozott…! Egy hét múlva telefonon érdeklődtem, „még nincs döntés” két hét múlva ugyanez (!) Bementem Andrásfalvyhoz, aki széttárta a kezét: „Nem én döntök, a bizottságnak Ő, sok!!! Miközben nagyobb tudás volt István fejében, mint az egész posztkomcsi minisztériumban.
István életében két elismerést kapott, egyet Szingapúr Államtól az országot pozitívan beállító publicisztikai írásaiért, a másikat – nem véletlenül – az erdélyi Bocskai-díjat 2000 júliusában, ahol Szatmárnémetiben, Kató Béla nagytiszteletű úr adta át ünnepélyesen. Lám Erdélyben, fenn a hegyekről, az ott élők messzebb látnak, nemcsak térben, de időben is..! Dr. Lovas István, messze megelőzte a korát, őt a távoli jövő igazolja, amikor majd megértve értékelik. Ő volt az, aki hatalmas tudásával, agresszíven betörte a sajtómonopólium ajtaját.
Barátként írtam neki 70 éves kora után, Lao-ce azt tanítja: „Ellenségeidet úgy is legyőzheted ha túléled őket” Sajnos nem fogadta meg. A mi közös feladatunk, hogy Lovas István emlékét megőrizzük a jövőnek, amikor majd elfoglalja helyét a magyar szellemi Pantheonban.
Kívánom Önöknek, hogy együtt éljük meg ezt a kort, hallgatva a kínai bölcsre….
(Elhangzott a Lovas István-sajtódíj átadásán a Szent Margit Gimnázium dísztermében 2021. november 26-án, szerkesztett változat.)