Szájer József esetéről a tilalmi időben partyzásról mindent és semmit sem tudunk.
Logikusak azok a feltevések, hogy titkosszolgálati részvétellel próbáltak fogást találni az unió körömalatti tüskéje kihúzásához. Felmerült egy visszautasított zsarolás lehetősége is.
Sem bizonyítékaim, sem kétségeim nincsenek feltételezésünk igazáról, bár ez csak a bosszú népe normatív viselkedését sejtetné. A lényeget tekintve csak egy aljas, politikai utójáték, felhasználva egy utolsó pillanatot és egy emblematikus figurát a renitens Magyarország megregulázására.
Az üzenet azonban messze túlmutat az eset aktuálpolitikai földrengésén.
Az ember tudhatja a jót, miközben teszi a rosszat. A külső és belső ember harca egyidős velünk. Akik most a Bibliára és a kereszténységre mutogatnak, mint egy végképp megbukott hivatkozási alapra, azoknak nincs jó hírem. A kőszikla szilárdabban áll, mint valaha. Pál levele a rómaiakhoz a legagykárosultabb libsinek is tökéletes válasszal szolgál:
,,Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.”
A rosszat azonban ,,jóvá” tenni, pusztán azért, mert a jót nehéz betartani, nos akkor holnaptól mindenkinek szabaddá kell tenni a lehetőséget, hogy vízen, földön, levegőben, például szabadon előkaphassa az adott méretű októberit, ahogy azt Gréczy Zsolt is tette, hisz némelyek nem tudják a nadrágban tartani, s ettől a szenvedéstől megkímélendő őket, akkor inkább tegyük a szabadon lengetést általánosan elfogadottá, mindenütt, mindenki előtt. Tegyük szabaddá néhány aberrált kedvéért és tegyük az ő túszaikká, szenvedő alanyaikká a többségi társadalmat, gyorsan elfeledve eredeti érvelésünket a kínban szenvedők iránt érzett végtelen szimpátiánk ügyében. Mert igazságszolgáltatás helyett mindössze szerepcserét végeznénk. A felszabadítandó 0.8%-ot kicseréltük 99.2%-ra. Kezdhetjük a viszont-ajvékolást, csak egy kicsit nagyobb nyomatékkal. Nem tűnik túl bölcs ,,megoldásnak”.
Csak azért, mert valaki kleptomániás, attól pontosan tudhatja, hogy nála valami el van állítva, de a társadalmi rend érdekében, ő támogathat és kötelessége is – ha tisztességes -, hogy támogassa a saját maga rendellenességeivel bírók korlátozását.
A libsik ezzel szemben a társadalom egy nagyon kis szegmense aberrált rendellenességei okán, ennek a szűk rétegnek nyavalyáit szeretnék általánosan elfogadottá tenni.
A példa kedvéért tegyük a kleptomániások viselkedését teljesen elfogadottá. Ne kelljen bujkálniuk, büntetést szenvedniük a rendszeres lopkodásukért, hisz ők most épp erre kényszerülnek, szegények és hú, de rosszul is érzik magukat miattunk, akik jelenleg még korlátozzák az ő szabad garázdálkodásukat.
Ne lopjanak szabadon! Ne lopják el tőlünk se pénzünket, se morálunkat, se társadalmi kohéziónkat, sem a normális többség élhető jövőjét, sem a még talán elviselhető jelenét.
Ne tologassuk az origót, Péter kőszikláját! Nehéz az út a pókláberdőn át, de ha elveszítjük az állandó viszonyítási pontunkat, elszabadulhat a pokol.
Helyesebben a pokol már elszabadult, de ha elkezdjük, vagy akár engedjük az origó tologatását, hamarosan a pokol lesz az új norma. Az új normáról pedig ma egyre többet hallunk. Óvjuk füleinket a szirénhangoktól.
Szájer elbukott.
Tagadhatatlan. Nem húzta azonban sarkához az origót, igazolván saját ,,igazát”, önmagát védve. Belátta, hogy nagyon messze került a metszésponttól. Olyan messze, hogy nagyon nehezen tudná visszaküzdeni magát a közelébe, de nem tagadta meg az egyre távolodó jelet, s
A kivétel erősíti és nem módosítja a szabályt!
És igen, Soros Gyuri bá, EZ IS MIATTAD VAN! A nagy origó-tologató ,,eszméi” miatt áll most a bál az egész világon, s lám egyszer véletlenül egy libsi mémgyártó fején találta szöget.
Tanulhatunk belőle. Tanuljunk!
Szilágyi Ákos