Száz évvel Trianon után
,,Nincsenek kis nemzetek, csak kishitűek, nincsenek kis emberek, csak kicsinyhitűek” (gr.Teleki Pál)
Száz évvel legnagyobb nemzeti tragédiánk után szembe kell néznünk azzal, hogy az elmúlt harminc évben egyre messzebb kerültünk attól, hogy autonómiához jusson a határon túli tömbmagyarság. Ott tartunk, hogy a magyar állam nem is szorgalmazza, támogatja a 80%-ban magyar Csallóköz és a Székelyföld területi autonómiáját. Ennek az az oka, hogy a brüsszeli támadások elől védelmet remél a magyar külügy Romániától és Szlovákiától, ezért nem veti fel a magyar nemzetiség létérdekeivel kapcsolatos kérdéseket. De a felvidéki és erdélyi magyarság nem áldozható fel az uniós külpolitikai célokért! A jószomszédi viszony fontos, de nem az elszakított nemzetrészek feláldozása árán.
Oly mértékben elutasítóvá vált az autonómiára a szlovák és a román államvezetés, hogy jelenleg semmi realitása nincs még korlátozott önrendelkezésnek sem. A határmódosításnak sincs jelenleg semmi realitása, azonban a magyar értelmiségnek kötelessége beszélni arról, hogy a Csallóközre a közeljövőben területi igényt kell formálnia Magyarországnak. Ez az a terület, amely az egységes magyar nyelvtömbhöz tartozik és a jövőben birtoklása európai szinten is jelentős kérdés lesz. (Európa legnagyobb édesvíz-készlete itt található.) Ha nem lesz erről társadalmi vita, akkor ezzel a politikai vezetésnek sem kell foglalkoznia.
A magyar államnak kötelessége Hágához fordulnia az 1997-es nemzetközi bírósági ítélet végrehajtását kérve, ha nem lehet megegyezni a szlovákokkal a Duna vízmegosztásáról. Számomra elfogadhatatlan, hogy az elmúlt évtizedben egyáltalán nem tett lépéseket a Duna vízmennyiségének legalább felének visszaszerzésére a kormányzat.
A magyar-szlovák alapszerződést fel kell mondani, mert azt Szlovákia egy pillanatra se tartotta be. A felvidéki magyarság nemzeti szempontból apátiában van. Ahhoz, hogy az asszimiliációs folyamatot megállítsuk, reményt kell adni arra, hogy valamikor visszakerülhet hozzánk a Csallóköz.
Éppen ezzel a területi követeléssel segíthetnénk elő, hogy legalább autonómiát kapjon a Kis-Alföld ezen része. Ma a magyarkérdésre csak legyintenek az unióban és a nagyhatalmak is. Nekem az az álláspontom, hogy mosolydiplomáciával nem lehet javítani a felvidéki magyarság sorsán. Nem maradhatnak érvényben a Benes-dekrétumok és Szlovákiának anyagi és erkölcsi kárpótlást kell nyújtania a kollektív bűnösséggel sújtott őshonos felvidéki magyarságnak.
(Folytatjuk)
2020. június 4.
Kelemen Miklós