Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke tetőtől talpig becsületes úriember. Antall József néhai miniszterelnök is az volt. Mádl Ferenc az antalli örökség része. Az antalli örökség egyik alapvető eleme a konfliktuskerülés. Antall József rendre kitért a konfliktusok elől, elsősorban politikai ellenfeleivel szemben. Torgyán József kapott fehér borítékot, holott nem volt ügynök, míg Horn Gyula nem kapott, holott akkor még megvoltak azok a dokumentumok, amelyek később eltűntek a volt miniszterelnök uralma idején. Talán e konfliktuskerülés az oka annak, hogy Horn Gyula, aki a szovjet érdekeket géppisztollyal védte, miniszterelnök lehetett és hogy most Medgyessy Péter a miniszterelnök, aki Horn Gyula „light”-ként papírral és orálisan (szóban) védte a KGB által vezérelt magyar elhárítás érdekeit. Talán e konfliktuskerülés az oka, hogy ma egy leleplezett hírszerző, Aczél/Acsádi Endre mosdathatja papíron és képernyőn egykori kollégáját, a D-209-es szerecsent. A konfliktuskerülés nem igazán sajátja a politikai életnek. A mai Norvégiában és Svájcban sem. A huszadik század egyik legszörnyűbb rendszeréből kikerült Magyarország politikai életében még kevésbé az.
Göncz Árpád becsületéhez sok kétely fér. Ellentétben akár Horn Gyulával, Göncz máig sem hozta nyilvánosságra átvilágítási papírjait, és nem egy eminens történész szerint a Történeti Hivatal egyik leginkább őrzött titka vethet fényt arra, miért kímélték őt meg egyedül 1947. februárjában, amikor a Független Kisgazdapárt többi vezetőit a Szovjetunióba hurcolták vagy itthon vetették börtönbe.
Göncz Árpád elnökként úgy viselkedett, olyannyira pártos volt, mintha politikailag fogott ember lett volna. A konfliktusokat nem azért vállalta, mert a játékszabályok vagy morális késztetés ezt diktálta volna, hanem politikai haszonért. Amikor Magyarországon végre a rab sajtó teljesen szabad lett (és ezt a Freedom House is így látta), Göncz Árpád Europa aiutaci! –Európa, segíts!– kiáltással verte félre a harangokat a La Stampa című olasz lap 1993. november 20-iki számában, cenzúrát kiáltva és az ellenzék szólásszabadságának végveszélyét. És Európa segített. Cikkek özönével. Hiszen maga a köztársasági elnök kért segítséget. Ugyanez az elnök csendben maradt, amikor néhány hónappal később már egy baráti kormány idején egymás után zárták be az ellenzék addig is kevés megszólalási lehetőséget biztosító médiumait, amikor szerkesztőséget vertek szét vasdoronggal, Göncz nem hogy Európa, de még Kuncze belügyminisztériumának a segítségét sem kérte. Konfliktuskeresése szelektív volt. Barátai uralma idején antallian volt konfliktuskerülő.
Mádl Ferenc köztársasági elnököt Medgyessy Péter leleplezése Olaszországban érte. Mádl Ferencnek meg kellett volna szakítania olaszországi útját, mert a fiatal Magyar Köztársaság rövid története legnagyobb válságába került. Ha ezt teszi, a külföldi sajtó a tényt megírja. Hiszen még a Der Spiegel, a mindenkori baloldali és liberális magyar kormányok egyik legkövetkezetesebb barátja is arról ír, hogy Medgyessy Európának már nem „elviselhető” (és nem „elfogadható”, ahogyan a D-209-es itteni barátai és volt kollégái ferdítették a német szót). A konfliktus és az olasz út között Mádl Itália mellett döntött. Útja azonban véget ért. Most döntenie kell, mit mond. Ha ismét elhajol a konfliktustól, mint a szavazatok újraszámlálásának ügyében, a konfliktusok poklát szabadítja ránk.
(Magyar Nemzet, 2002. június)