/Kedves Olvasók: egyszerűen ezt a május 4-i cikket aznapi összefoglalása után elfelejtettem kitenni. Most jutott eszembe. Megnéztem a keresőben és nem akartam hinni az eredménynek: egyetlen hazai médium sem ismertette, hogy Berlin megindította ténylegesen az Északi Áramlat 2-es földgázvezeték építését, amelynek hatása egész kontinensünkre kihat úgy, hogy két országtól még engedélyt sem kapott a vezeték fektetésére./
Túlzás nélkül földrengéshez hasonló cikket közölt a brüsszeli szerkesztésű uniós szakportál, az Euobserver, amelyből kiderül, hogy Németország teljesen váratlanul megkezdte a nagyon vitatott Északi Áramlat 2-es földgázvezeték építését, amely Oroszországból Ukrajna és Lengyelország megkerülésével a tengeren át szállít hatalmas mennyiségű földgázt Németországba.
Az erről szóló cikk már az első mondatában hangsúlyozza, hogy ez az EU megosztásának kockázatával jár és kárt okoz az energiabiztonságnak.
Márpedig Németországot elítélni az Euobserver sem igen szokta.
Az építkezés Lubminban kezdődött meg, Németország Balti-tengeri partszakaszán május 3-án és egy olyan terminálnak az alapját rakták le, amely 55 milliárd köbméter orosz gázt fogad majd be az Északi Áramlat 2-es vezetéken át, amikor az 2020-ra elkészül.
A legérdekesebb a dologban az, hogy a dánok és a svédek még nem adták meg az engedélyt a földgázvezeték lefektetésére területi vizeiken.
A projekt mögött álló orosz óriáscég, a Gazprom szóvivője a német DPA hírügynökségnek azt mondta, hogy pozitívan tekintenek a koppenhágai és stockholmi döntés elé.
A Balti-tengeri szakasz Oroszországból a finn, svéd és dán vizeken halad. Finnország nemrégiben adott engedélyt a területén való lefektetésre.
Ellenzőik, beleértve Lengyelországot, a balti államokat és az észak uniós tagországokat arra figyelmeztettek, hogy a vezeték lehetővé teszi Oroszországnak stratégiai okokból leállítani a földgáz szállítást a nyugati szövetségeseknek, így Ukrajnának is.
Az Európai Bizottság közölte, a vezeték Oroszországnak lehetővé teszi, hogy még többet kérjen a keleti uniós tagországoktól a szállításért cserébe.
Az Egyesült Államok szintén azt mondta, hogy annak megépítése gúnyt űz az Oroszország elleni szankciókból, amelyeket Moszkva ellen hoztak, amiért – a vád szerint – „megszállták” Ukrajnát.
Az orosz projekt következő szakaszai: 200 000 acélcső lefektetése és összehegesztése. Ezek mindegyike 24 tonnát nyom és 1200 kilométer hosszan kígyózik a Balti-tenger fenekén.
A csöveket már el is készítették és német, finn, valamint svéd raktárakban tárolják őket 9 milliárd dollár értékű vállalkozás keretében, ami öt nagy uniós vállalatot, 17 uniós ország kétszáz más cégét is foglalkoztatja és rajtuk keresztül ezer embert.
Az építkezés megkezdésének híre annak ellenére jött, hogy Angela Merkel német kancellár nemrégiben megértően reagált az Északi Áramlat 2 vezetéket ért bírálatokra.
„Ez nem csak gazdasági projekt, de a politikai tényezőket is figyelembe kell venni, mondta, amikor Petro Porosenko ukrán vezetővel találkozott Berlinben.
Az építkezés annak ellenére is megindult, hogy az Európai Bizottság azt akarta: ő tárgyaljon először az oroszokkal arról, hogy miként kell alkalmazni az európai energiatörvényt a vezetékre.
A projekt azzal a kockázattal is jár, hogy transzatlanti ütközést vált ki, miután Washington közölte, megbüntet öt uniós vállalatot, amelyek beszálltak a vezeték finanszírozásába. Ezek a cégek: az Engie, az ÖMV, a Shell, a Uniper és a Wintershall.
E vállalatok azzal vádolták a projekt ellenzőit, hogy félelemmel és riogatással üzletelnek. Egyszerűen nem igaz, mondták, hogy Oroszország a földgázvezetéket fegyverként használná a jövőben.
A projekt vezetője pedig nevetségesnek nevezte, hogy mindent annak a fényében nézzenek, vajon Ukrajnának mennyiben rossz, ha nem fut rajta végig a vezeték és így nem részesül az ezért járó díjból.