A mai Times (a megadott link csak előfizetéssel nyitható meg) nagyon érdekes tudományos vizsgálatról számol be.
Azok az emberek, akiknek elegük van a demokráciából és erős vezetőre áhítoznak, hogy a világot normális irányba állítsa, nagyon érzékenyek a migránsok bűzére is.
A kutatást végzők szerint az emberekben mélyen beágyazódott, fertőzéstől való félelem az oka, hogy egyes választók diktatórikus kormányt szeretnének, amely megígéri, hogy kívül tartja a migránsokat és ugyanakkor „erkölcsi tisztaságot” biztosít a társadalomban.
Már a II. világháború óta igyekeznek a tudósok megérteni, melyek azok a lélektani tényezők, amelyek az embereket az erős vezetők és „populista” (anyád!) mozgalmak karjába hajtják és országuk hagyományainak helyreállítását akarják.
Az elmúlt években egyre inkább az undor elmélete felé fordulnak. Kiderült, hogy az embereknek a rossz szagtól való visszahőkölése fejlődési eredetű és az agyi „áramkörök” bizalmatlanul viselkednek az olyan emberek iránt, akik nem olyanok, mint ők.
/Azoknak, akik nem férnek hozzá az eredeti cikkhez: az nem említi, hogy Eörsi Mátyásnak, Vásárhelyi Máriának, Haraszti Miklósnak, Heller Ágnesnek, Kenedi Jánosnak és társainak van-e olyan szaga, amely önmagában riasztóan hat egyes radikális jobboldali emberekre./
A kutatás egy részét Amerikában végezték. Ott 752 embert kérdeztek meg arról, hogy milyen reagálást vált ki „önből, ha egy idegen mellett ül és az nagyon büdöset szellent – csöndben ugyan, de bűzöset, vagy pedig az, amikor egy vágóhíd mellet vezet el, amelyből erős hús- és vérkeverék bűz árad”.
/Szintén megnyugtatásul: magyar kutatók nem vettek részt a kísérletben és nem kérdezték meg az MTA elnökét, hogy lelki orrát nem facsarta-e valami, amikor úgy döntött, Lukács György emlék ezt-azt hoz létre az általa vezetett intézményben./