Ezzel a címmel jelent meg elemzés ma az Eurobserver brüsszeli uniós szakportálon Jakub Wisniewski, a GLOBSEC Politikai Intézet nevű agytröszt igazgatójának tollából.
Írását azzal kezdi, hogy sokan rejtélyesnek találják ezt az euroszkeptikus fordulatot. Hiszen a térség viszonylag biztos gazdasági növekedést mutatott az elmúlt két évtizedben. Brüsszelből pedig bőségesen áramlott pénz a térségbe, hogy ott segítse az infrastruktúra átalakítását.
Közép-Európa soha nem virágzott jobban, mint ma; soha nem volt annyira befolyásos, mint most – tragikus kontrasztban múltjával.
Akkor miért e rossz hangulat? Miért nevezik egyesek Brüsszelt az „új Moszkvának”?
Ennek három okát állapítja meg a szerző.
Az első ok az, hogy Közép-Európa különösen sebezhető a populizmus irányában. Brüsszel cséplése a kontinens minden populistájának napi betevő falatja. Hogyne, tehetnénk hozzá:
a tiéteknek pedig az olyan kitalált ostobaságok napi elbégetése, mint a populizmus – amely jelzőt imádottaitok, mint például Gyurcsány, soha nem kapta és kapja meg egyenirányított médiumajmaitokban -, a diktatúra, az állami antiszemitizmus és agyaitok egyéb menései.
John F. Kennedyt idézve a szerző azt írja, az emelkedő ár mindenkinek a csónakját emeli és ezzel az egykori amerikai elnök arra utalt, hogy a gazdasági növekedés egyaránt segít a gazdagokon és szegényeken.
De, írja, ez a mondás könnyen átalakítható a nyugati társadalmakban tapasztalható jelenlegi trendekre is: az apály valamennyi csónakot érint.
Márpedig a legutóbbi gazdasági válság a populizmus, a nacionalizmus és az elszigeteltség növekvő tendenciáihoz vezet a nyugati országokban, amelyek hatalmas gazdagságot és intézményi memóriát gyűjtöttek össze évszázadokon át.
Az pedig, hogy a populizmus megérkezett Közép-Európába, senkit se lepjen meg. Ha Franciaország és Németország nem immunis vele szemben, akkor miért lenne Szlovákia vagy a Cseh Köztársaság más?
Ugyanakkor a jóléti államnak korlátozott a kapacitása arra, hogy alaposabban átalakítsa a jövedelmek elosztását és lehetőségeket kínáljon fel a szegényeknek.
Szintén: a kommunizmusból a demokráciába történő átmenet által kiváltott megrázkódtatás nagyobb, mint azt bárki előre megjósolta volna. A közép-európai társadalmak hatalmas csapásokat szenvedtek el több szinten: gazdasági, politikai, társadalmi, sőt kulturális szinten.
Míg a nagyvárosok gyorsan nyugatosodtak, a vidékről ezt nem lehet elmondani.
Schengen lehetővé tette, hogy az emberek utazzanak, és saját szemükkel lássák a jólétet a többi nyugati országokban és emiatti keserűségüket saját politikai establishmentjük ellen fordítsák.
Ahhoz, hogy elérjék a német jóléti szintet, a lengyeleknek és magyaroknak további 30-40 évet kell dolgozniuk. Márpedig az emberek türelmetlenek lesznek.
Folytatás:
https://magyaridok.hu/kulfold/miert-lett-kozep-europa-olyannyira-euroszkeptikus-2838051/