A szingapúri Channel News Asia nevű közszolgálati tévé és hírportál közölte: a városállam megelőzte Kínát, így ő lett az Egyesült Államokban a legnagyobb ázsiai befektető az ottani kereskedelmi célú ingatlanokba történő befektetésekben.
Az egész világot tekintve e téren Szingapúr lett a harmadik Kanada és Franciaország után.
Tavaly a szingapúri vállalatok 9,5 milliárd dollár értékben vásároltak ingatlant az USA-ban, Kína pedig 5,9 milliárd dollárért,
ami erős csökkenést jelent a 2016-os 17,3 milliárd dollár értékű ingatlanvásárlásához képest.
Talán nem kell hangoztatni, mit jelent háttérteljesítményben mérve, amikor egy 5,4 millió lakosú kis városállam megelőzi e téren az 1,3 milliárd lakosú Kínát.
Ilyen példa kapcsán merülhet fel az a mérhetetlen kár, amit hazánknak Jeszenszky Géza okozott azzal, ahogyan a szingapúri csoda három éve elhunyt megvalósítójával, Lee Kuan Yew-val bánt Budapesten.
A világ legokosabb politikusának tartott Lee-nek valami miatt nagyon közel volt a szívéhez Magyarország. És azt a páratlan ajánlatot tette, hogy az Antall-kormányt Budapestre látogatva személyesen óvja a rendszerváltás után a Magyarországra leselkedő veszélyektől.
Az akkori külügyminiszter a szingapúri miniszterelnököt dunai hajókázásra küldte. Csak Antall miniszterelnökkel nem hozta össze.
Többé „nem jelentkezett”. Amúgy is annyi tanácsot kértek tőle Washingtontól kezdve Pekingig.
Jeszenszky nyilván azért tette azt, amit tett, mert a transzatlantizmus kötelez, a saját ország érdekeivel szemben is.