„Magyarországon minden szétrohadt” főcímmel, „Gyűlölet és apátia Magyarországon – egy ország kerítéssel zárja be magát” alcímmel mutatja be az ultraliberális német Süddeutesche Zeitung napilap azt a Magyarországot, ahol mint írja összefoglalója első mondatában: „A média manipulál, általános érdektelenség irányul a politikával szemben és apatikus a szegénység.”
Ami a főcímet illeti, annak német eredetije így hangzik: „In Ungarn ist alles kaputt”. A „kaputt” szót fordíthatnánk „tönkrement”-nek, de akkor a kifejezésbe belevinnénk egyfajta negatív dinamizmust, ami a „kaputt” kifejezésben nincs. A szó német nagyszótári megfelelője a „megsemmisült” és „agyoncsapott”.
Az idegen szavak legjobb szótára szerint ezeket jelenti: „tönkrement”, „vége van”, „elveszett” és „meghalt”. Úgyhogy akinek nem tetszik a német szöveget olvasók feltételezett, azonnali társítása a „szétrohadtra”, helyettesítsék be a kifejezést a felsoroltak bármelyikével.
A cikket egy Németországban született, Magyarországon gyakran megforduló Varga Vivien nevű hölgy írta.
Hogy kinek a szolgálatában, az már a „helyszíni élményeit” feltálaló beszámolója is mutatja. Egy metróállomás ülései láthatóak és fölötte Soros-plakátok.
A cikkben annak alcímében is megtalálható „gyűlölet” szó Soros mellett szintén főszereplő, kifejezve a kormány, illetőleg a parlament viszonyát e „nemzetközi filantróphoz„.
Most pedig a cikk ismertetése előtt vegyünk egy mély levegőt és próbáljuk nyugalommal kommentálni azt, hol tart 2018 januárjában a nyugati „sajtószabadság”, különösen az általa másokban hibáztatott „álhír” és „gyűlöletkeltést” illetően.
Szögezzük le azonnal: annak ellenére, hogy a Magyarországgal szemben kötelező jelleggel, majdnem hasonló hangnemben íródott cikkek özöne árasztja el a nyilvánosságot, ez a Google hírértesítőjének annyira megtetszett, hogy az „Ungarn” keresőszavas reggeli, megrendelt hírértesítőjének listáját ma ez a cikk vezeti. Nyilván kiváló algoritmusa eredményeként, amely ennyire díjazza a rekordutálatot Magyarország esetében.
A tényeket illetően talán nem kell tényeket felsorolni arról, hogy hány millió turista járkál Budapesten, a Balatonnál, Egerben, Keszthelyen és oly sok más magyar városban a látottakat csodálva és hazamenve úgy számolva be élményeikről, hogy idegenforgalmunk dinamikusan tovább nő.
2018 januárjában a nyugati világban a cenzúra már tombol. A hazai balliberális média tomboló helyeslése és öröme mellett, hiszen lassan minden tilos, ami tény. És minden szabad, amit az aktuális ellenségekről – Oroszország, Kína, Irán, Magyarország, Lengyelország – hazudni lehet és kötelező.
A kettős mérce torát üli. Nem csak a vezető és nem vezető nyugati országokban dinamikusan terjedő cenzúráról van szó, de olyan lépésekről is, mint ahogyan például
hétfőn Párizsban immár újfent nem engedték be a Russia Today francia adásának ottani tudósítóját az Elysée palotába, Macron elnök sajtókonferenciájára, merthogy ő „nem újságíró”. A „szabadság”, az „egyenlőség” és „testvériség” hazájában, mint köztudott.
Garantált: a Süddeutsche Zeitung újságíróját minden további nélkül beléphetett az említett párizsi épületbe. Mert az ő médiuma, ugye, tényeket ír és nem kelt gyűlöletet, szemben az Egyesült Államokban idegen ügynökként történő regisztrálásra kötelezett Russia Today America és a Sputnik News ottani hírszolgálata.
Most pedig folytassuk a müncheni lap álhírgyártónője gyűlöletkeltő cikkének ismertetését, amelyet egyetlen olyan közösségi portál se merne letiltani, amely naponta szakmányban tilt le konzervatív forrásból származó puszta tényközléseket.
Folytatás: