(Olvasóink itt találják meg az első részt, és itt a második részt.)
A felhalmozott tőkében szegény, mély állami korrupcióval terhes és ingatag jogállamisággal küszködő országokban klisévé vált a kelet-európai, politikailag tudatos rétegek nagy részében, hogy az USA-val és az EU-val való szorosabb kapcsolatok megoldanák gazdasági problémáikat. Sokan hittek abban, hogy ha a NATO igényeinek eleget tesznek, akkor az kölcsönös hátvakaráshoz vezet. Így azután sok román polgár őszinte csalódottságának adott hangot, amiért az USA nem tette jobbá életüket azután, hogy Románia katonai erővel járult hozzá az amerikaiak által vezetett iraki invázióhoz. A nemzeti felelősség ezen hiánya számos baloldali idealistának – így Sorosnaknak is – lehetőséget adott arra, hogy támogassák a hozzájuk közelálló uniós jelölteket, politikai pártokat és mozgalmakat.
Soros a New Yorker magazinnak 1995-ben eldicsekedett, hogy hatalmas vagyona és befolyása eredményeként még Románia korrupt elnöke, Ion Iliescu is „hirtelen nagyon akart velem találkozni”.
Folytatás:
http://demokrata.hu/hir/kulfold/soros-romaniai-kisertetei-iii-resz