Antidemokratikus egy Európát Európaként megőrizni akaró párt demokratikus választási győzelme?
A totalitarianizmus felé rohanó Nyugat vezetői és mediális szolgaserege világát az elmúlt napokban több politikai földrengés rázta meg. A politikai „Richter-skálán” legalább 8,5 erősségű rengést okozott az, hogy a német választók 12,6 százaléka döntése eredményeként a német képviselőházban kilencvennégy helyet kapott a migránsellenes, Európa hagyományait védeni kívánó Alternatíva Németországért (AfD) párt, amelyet korunk diktatúrájában kötelező „szélsőjobboldalinak” nevezni.
Tegnap John McCain amerikai háborús héja szenátor orvosilag sem túl rendben lévő agyában is nyilván okozott legalább egy jó, 4-es fokozatú rengést Szijjártó Péter azon szingapúri (ajjaj!) kijelentése, miszerint Magyarország az Európai Unióban blokkolni és vétózni fog minden olyan lépést, amely a keleti partnerség program jegyében Ukrajnának újabb előrelépést jelenthetne az európai integrációs folyamatban. Amit azt követően jelentett ki a külgazdasági és külügyminiszter, hogy Petro Porosenko ukrán illiberális zsarnoki elnök aláírta az új oktatási törvényt.
Ami egyébként a vasárnapi németországi választásokat illeti, azok természetesen nem zajlottak le „fair” módon. Ha nem a diktatúra kötelezően alkalmazandó kettős mércéjével mérünk.
Hiszen ha az EBESZ siránkozhatott azért, amiért a 2014-es magyarországi választásokat megelőzően és a kampány idején nem voltak rendben a médiaviszonyok, azaz azok – szemben a senki által nem kifogásolt 1998-as választásokkal – nem jelentettek nyolcvanfokos dőlés- szögben a liberális zsarnokpártok felé lejtő pályát, akkor ugyanez Németországra korlátlanul jobban ráillik. Ugyanis az AfD-nek a kampányban is nagyjából annyi sajtója volt, mint amennyi médiamegjelenítésre azon hangok számíthatnának, amelyek azt követelnék, hogy Belgiumban legalább tíz évente egyszer emlékezzenek meg nagy királyuk, II. Lipót által felügyelt, tízmillió áldozatot követelő belga–kongói népirtásról. Vagyis totális „egészségügyi kordon” vette körül az AfD-t a német médiában, amely közben futószalagon hazudott a németországi migránshelyzetről is.
Jellemző a Németországban ilyenkor kötelező hisztériafokozatra kapcsolásra, hogy a legolvasottabb német hírportál, a Der Spiegel Online az eredmények láttán kapott valódi és műsokkjának szennyes vegyülékét így kiabálta világgá: „A múlt szellemei visszatérnek.” És a „múltról” ugyanúgy mint a „történelemről” mindenkinek tudnia kell, hogy az csak és kizárólag egyetlenegyet jelenthet. E portál szerkesztőségének reggeli kör e-mailje tovább boncolta a számára ki tudja miért, tragédiát jelentő eredményeket e szavakkal: „Leválasztották a nagykoalíciót, és az ország rég nem látott viszályt élt át, és most már a képviselőházból támadják azt a német alapegyetértést, hogy a nemzeti szocializmus tanulságai normatívak a társadalomra nézve. Merkel annak az ellenkezőjét érte el, mint amire törekedett. Katasztrófa.”
A vastagon balliberális Süddeutsche Zeitung online kiadása hétfőn este a nagyon elégtelen német demokráciában még megengedett választások eredménye láttán összefoglalt őrjöngését ezzel a címmel fejelte meg: „A német választási eredmény veszélyes Európára”. Majd azt írja, a szélsőjobboldali AfD párt kelet-németországi sikere olyan társadalmi légkörről tanúskodik, ami hasonlítható a magyarországihoz vagy lengyelországihoz, és az olyan emberek, mint Orbán Viktor vagy Jarosław Kaczyński, ezt igyekeznek majd meglovagolni. Hozzátéve, hogy most már bizonytalanabb, merre halad Európa hajója, mint valaha.
Természetesen a vezető külföldi média is ezt a követ fújta, a New York Timestól a Wall Street Journalon át a brit Guardianig. Jön a múlt és a Krupp is nyilván már felkészülhet a koncentrációs táborok kerítéseinek gyártására.
Értjük? Elérkeztünk a naponta tartó, áldásos merkeli ön- és közszembenézés üdvös gyümölcsei után a „katasztrófáig”.
De vajon milyen katasztrófa Németország és rajta keresztül Európa népének az, amit Merkel, e volt FDJ-os – ami a KISZ keletnémet változata – agitpropos kancellárnő szabadított Európára szelfiző Willkommenskultúrájával? Amely révén akkora migránsáradatot zúdított Európára, hogy az nemcsak a magyar adófizetőknek került iszonyatos milliárdjaiba a szuverén határokat védő kerítés formájában, de annak vesztét is okozta. Így, befejezett múlt időben. Mint azt szeptember elején egy egyébként liberális francia agytröszt demográfiai számítása kimutatta: Európában harminc-negyven éven belül muzulmán többség lesz, tekintettel a bennszülöttek és a bevándorlók termékenységi (gyerekszülési) arányának óriási eltérésére. Sagrada Família? Dehogy! Allahu akbár, a merkeli–gyurcsányi „Lószart, mama!” felé vezető út végén.
Miközben a nyugati világ azon fősodratú sajtója mer vonyítani vasárnap óta a demokrácia veszélyeztetéséről, amely a múlt héten egyetlen szóval nem említette, hogy John McCain szenátor és hasonszőrű szenátortársa, Lindsay Graham olyan törvénymódosítást rejtett el egy törvénybe, amelynek értelmében például a Washingtonban fogható angol nyelvű orosz Sputnik rádiót be fogják tiltani, mint ahogyan egy héttel korábban szintén ők olyan törvénymódosítással rukkoltak elő, amelynek eredményeként az orosz Russia Today televíziót és a Sputnik News hírügynökséget idegen ügynökként kell bejegyezni az Egyesült Államokban.
Egy totális diktatúra felé menő rendszerről van szó, amelyben a tényeket már tilos kimondani, sőt tagadni kell. A Soros által „tervnek” nevezett migránssegítő tervet „állítólagosnak” kell neveznie még azon fősodratú médiumoknak is, amelyekben ő maga jelentkezett a „terv” kifejezéssel. Vagy Brüsszelben és diktatúráját támogató médiájában kötelező a migránselosztást „sikernek” nevezni akkor, amikor az ordító kudarc és csőd. Néhány nappal ezelőtt írta a konzervatív történész, Reagan elnök volt beszédírója, Pat Buchanan, hogy „Ha a szólásszabadság és a sajtó itt olyan populáris kultúrát hozott létre, amely egy nyitott szennycsatorna, valamint a mások gyalázásának és mérgezésnek a politikája, miért akarnánk mi ezt más népekre rákényszeríteni?”
Netán Szingapúrra, ahol végre, valahára első ízben egy magyar miniszterelnök éppen ott tartózkodik hivatalos látogatáson? Egy olyan „illiberális demokráciájú” városállamra, amelynek egy négyzetcentimétere se „no-go zóna”, és ahol tökéletes harmóniában él annak multietnikus társadalma. És ahol a Soros-tervet „állítólagosnak” nevező újságírók minden aggodalom nélkül várnák éjnek idején kíséret nélkül hazatartó tizenhat éves kislányukat, ha odalátogatnának.
A Nyugat katasztrófája vasárnap óta? Hajrá!