Gulyás Gergely
Országgyűlés alelnöke
Tisztelt Alelnök Úr!
Tegnap az MTI és utána a Mandiner.hu is közölte nyilatkozatát (http://mandiner.hu/cikk/20170917_gulyas_kozos_felelosseg_a_kommunizmus_evtizedeiben_tortentek_feltarasa).
Közleménye elején azt írja, „közös felelősségünk, hogy mindent megtegyünk” …a „kommunizmus 40 évének részletes és valós megismertetéséért…”.
Először is, szeretném hangsúlyozni, hogy nekem a kommunizmus nem 40, hanem 45 évig tartott, mégpedig 1945-től 1990-ig. Amely időben nem mellékesen Magyarország szovjet katonai megszállás alatt állt.
És mivel Rákosi Mátyást már 1948-ban „választották” meg, talán érthető, hogy nekem az az év éppen úgy kommunista uralomnak számított, mint a megelőző 3 év is, amikor már a kommunisták foglaltak el fokozatosan minden kulcspozíciót.
Ön utána ezt „hangsúlyozta”: „mindez azért fontos, hogy az áldozatok szenvedése ne legyen hiábavaló és legalább az utókor erkölcsi ítéletet mondhasson a felelősökről, ha már a rendszerváltozás egyik nagy erkölcsi adósságaként az igazságszolgáltatás előtt nem kellett felelniük.”
A valóságban mi történik?
Míg Önök rendszeresen hullatnak látványos könnyeket a kommunista rendszerben szenvedettekért, a nyugdíjkiegészítésből és bármilyen kárpótlásból elképesztő és diszkriminatív módon kihagyták az 1963 után börtönre ítélteket, illetve börtönben hosszú éveket töltött embereket, akik hősies magatartásuk miatt még ma is nyomorognak. Olyan emberekről van szó, akik közül havonta halnak már meg anélkül, hogy legalább anyagi kárpótlást kaptak volna.
Három Fidesz-kormányzás alatt eddig több mint 13 évük volt, hogy megszüntessék a kommunizmus 45 éve alatt börtönre ítéltek közötti érthetetlen diszkriminációt, azaz kihagyva mindenfajta kárpótlásból az 1963 után bebörtönzötteket.
Kérem Önt, hogy haladéktalanul változtassanak a törvényen és visszamenőleg is kárpótolják azokat, akiket az Antall-kormány által 1990-ben hozott törvény kihagyott a kárpótlásból.