Tisztelt Asszonyom!
Ön /Kunhalmi Ágnes/ a Népszava tegnapi számában nyilatkozott arról, hogy mit tennének elsőként az oktatással, ha kezükbe kerülne a kormány.
Ezt mondta:
“ Két nagy körben lehet lépni. Vannak nyilvánvaló, azonnal kezelhető problémák, amik már a 2018/19-es tanévre megoldhatók: a náci-gyanús írók kihúzása a mai alaptantervből, az egyentankönyvek felszámolása, a valódi tankönyvpiaci keretek helyreállítása, illetve az, hogy valóban a tanárok és igazgatók vezessék az iskolákat.”
Nem tudom, észrevette-e, hogy kijelentésében alapvető ellentmondás van.
Ugyanis, ha Önök „gyanú” alapján tennének eleget cenzúrázási hajlamuk ismételt kifejtésére, akkor nemhogy egy „valódi tankönyvpiaci keretet” állítanának elő, hanem egyengyalulást végeznének valódi egyentankönyvek létrehozására. Azaz a kommunista diktatúrát restaurálnák az oktatásban, azaz a választékot drasztikusan elszegényítenék olyan szerzőkre, akiket idoljaik szeretnek és szerettek 45 év szovjet megszállás idején.
Ugyanakkor van egy kérésem.
Hazánk egyik kedvelt írója Márai Sándor. Csak egyet idézek azon passzusokból, amelyek felkelthetik az Ön által idézett „gyanújukat”.
Íme:
„A zsidóság. Két frontja van ma: egyik kapitalista, másik bolsevista; egyik a vagyonát védi minden áron, másik az életét. De mindkét tábor megegyezik abban az égő, olthatatlan gyűlöletben, ahogyan a magyarság egészének vesztét kívánják. Nem igazságot és jóvátételt kívánnak, hanem bosszút, az elszenvedett, valóban irtózatos és kegyetlen gyötrelmek és veszteségek miatt, bosszút hetedíziglen, tekintet nélkül a nemzet egyedeinek személyes bűntelenségére, vagy felelősségére. Egyformán kívánják, hogy pusztuljon el a nemzet, olvadjon be az orosz szovjetbe; ez a legkevesebb, amit kívánnak. A kapitalista zsidók ezen fellül azt kívánják még, hogy valamilyen külön csoda mentse meg a vagyonukat.”
Nagyon örülnék, ha szájacskáját csücsörítve ígérné meg potenciális szavazóinak: „Márai Sándor nem nácigyanús”.
Köszönöm!
U.I. Mondja, nem kellene Esterházy Márai-díját posztumusz visszavonni?