/Számunkra potenciálisan hasznosan rántja le a leplet a gettósodást segítő amerikai lakástámogatási politikáról a lap. „Potenciálisan”, mert ameddig Zwackok, Jeszenszkyk és Szemerkényik képviselnek bennünket Washingtonban, akkor egy-egy washingtoni belénk rúgásra nem az lesz a válasz, hogy „Maguk beszélnek? Hiszen maguk…, hanem, hogy „a magyar-amerikai kapcsolatok rendkívül hasznosak”, stb./
A vezető amerikai lap houstoni (Texas) keltezésű cikke azzal kezdődik, hogy egy ottani általános iskolában a falon dombormű látható ezzel a felirattal: „Az egész világ mi vagyunk”. Csakhogy éppen több száz ember gyűlt össze eme iskolában és fogadkoztak: ők bizony megállítják, ha a kormány olcsó lakásokból álló tömböt akar felhúzni elegáns környékükön.
A javasolt 233 lakásból álló épület – amelyet szövetségi adóhitelekből támogatnának – megterhelné ezt az iskolát is új gyerekekkel.
A reakció az lett, ami várható volt. A választással pozíciójukba jutott politikusok azonnal a tiltakozók mellé álltak. Az olcsó bérű lakásokból álló épületet azután a szegény, főként feketék és spanyol ajkúak által lakott körzetben építették fel.
A New York Times által megvizsgált szövetségi adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Államok legnagyobb városaiban a szövetségi adóhiteleket felhasználó olcsó házépítési projekteket aránytalanul nagymértékben a többségében nem fehér közösségek által lakott közösségekben építik fel.
A 8 milliárd dolláros program keretében a magánfejlesztők hitelt kérhetnek, hogy az összegeket lakások építésére használják.
A program nagyobb összegeket ad a szegényebb közösségekben történő építkezésre.
A szegény bérlők azután egy-egy helyiséget kiadnak albérletbe. Majd jön a kábítószer, a bűnözés és a prostitúció. Amit a gazdagabb városrészekben nagyon nem akarnak látni az ott lakók.
/Egyszóval: a Szent István park effektus./