Ezzel a címmel írt cikket Ivan Krastev a vezető amerikai lapban. /A bolgár Krastev a Liberális Stratégiák Központjának igazgatója, stb. Sokat publikál nyugati vezető lapokban is./
Szófiából keltezett cikkét azzal kezdi, hogy tavaly az év vége felé teljesen a padlón volt, annyira kiütötte Trump győzelme. De vele együtt egy csomó európai is. Azt hitték, eljött a pillanat, hogy az EU történelmi pillanatának vége.
Fél évvel később „semmi nem változott, de minden mégis megváltozott”.
Ezen a témán zongorázva eljut odáig, hogy a Magyarországon és Lengyelországban tapasztalt illiberális fordulat nyomán a kormányok a kezükbe kaparintották a bíróságokat (nyilván Handó Tünde ezt még nem tudja), megszelídítették a független hírmédiumokat (nyilván az RTL Klubtól kezdve az Indexig ezt nálunk még nem tudják). Viszont, írja megengedő módban, a nyugat-európaiaknak nem kellene becsukniuk a fülüket minden, Közép-Európából jövő legitim panasz előtt. Mint például, hogy egy csomó szemét élelmiszert adnak el e térségben.
Majd jön a migráns téma.
És utána az, hogy Magyarországnak, Lengyelországnak és általában az egész közép-európai országoknak (V4) választaniuk kell. Márpedig kénytelenek lesznek a Merkel-Macron vonalat választani, mert – mint a régi mondás mondja – „Ha nincs az asztalnál, akkor az étlapon van”.
/Krastev azonban elfelejti, van egy óriási piaccal rendelkező alternatíva, amit Kínának hívnak és – nagyon helyesen – arra „általános stratégiai partnerségünkkel” is nyitunk./