/Technikai probléma: Hölgyeim, Uraim, kivételesen az előfizetésem ellenére nem nyílik újra ez a WSJ cikk, úgyhogy emlékezetből idézem, de már persze jeleztem a szerkesztőségnek a hibát./
A cikket nem lenne érdemes ismertetni, ha nem egy szuperhatalom egyik vezető lapjában jelenik meg, ahol halálos komolyan mérlegelik azt, hogy mennyi az esélye egy amerikai-kínai háborúnak úgy, hogy egy ilyen háború kirobbanásánál úgy mérlegelik Kína szándékait, mintha az is akarna egyáltalán háborút kirobbantani.
Aki csak egy kicsit is ismeri a mai Kínát, tudja, Kína – ellentétben az USA-val – nem bombáz más országokat, de nem is avatkozik más országok belügyeibe, szintén ellentétben az Egyesült Államokkal.
Háború a két hatalom között CSAK akkor fog kitörni, ha az USA elkezdi. Például kínai területeket támad meg a Dél-kínai tengeren. Ott, ahová senki nem hívta.
A cikk két nagy kaliberű amerikai értelmiségi egymással folytatott vitáját ismerteti a témában.
A két vitázó fél egyike Graham Allison, a Harvard Egyetem tanára, akinek egy új könyve ennek a háborúnak az esélyét taglalja.
Vele szemben érvel Arthur Waldron Kína-szakértő, aki szerint Allison tézise (az úgynevezett Thuküdidész csapdája) marhaság. A Thuküdidész csapdája azt jelenti lényegében, hogy Spárta azért támadta meg Athént, mert félt az új, emelkedő hatalomtól. Az Egyesült Államok sem támadná meg Kínát azért, mert fél szuperhatalmi státuszba történő felemelkedésétől, érvel Waldron.
Különben is, írja, Spárta el akarta kerülni a háborút Athénnel.