Daniel McAdams, az amerikai Ron Paul Intézet ügyvezető igazgatója az agytröszt portálján olvasható cikkében egyértelműen leszögezi: a manchesteri bombarobbantó a Nyugat líbiai és szíriai beavatkozásának terméke.
A 22 éves, líbiai migránsok szülőkkel bíró Salman Abedi Khaddafi líbiai elnök meggyilkolása után többször ment vissza Líbiába.
A merénylet előtt néhány héttel is.
Amikor az USA és Nagy-Britannia „felszabadította” Líbiát, a korábban törvényen kívül helyezett és intenzíven elnyomott radikális dzsihadista csoportok hirtelen úgy érezték, azt csinálnak az országban, amit csak akarnak.
Az USA által 2011-ben Líbia ellen végrehajtott támadás előtt az országban nem létezett al-Kaida, Iszlám Állam vagy bármilyen más terrorista szervezet.
Khaddafi maga óvta Európát 2011 januárjában, hogy ha kormányát megdöntik, az eredménye az lesz, hogy radikális iszlamisták támadásokat fognak végrehajtani Európa ellen. De az európai kormányok nem figyeltek figyelmeztetésére.
A Khaddafi utáni Líbia az iszlamista terroristák és terrorizmus keltetőgépe lett, beleértve olyan dzsihadistákat is, akik Szíriába mentek a szintén szekuláris Basar Asszad elleni harchoz csatlakozva.
Salman Abedi szintén még Szíriába is el utazott, hogy ott harcoljon ugyanazon az oldalon, amelyen az USA és az Egyesült Királyság meg akarja dönteni Asszad kormányát.
Vajon Abedit még egy CIA-program keretében is kiképezték? Lehetséges…
Míg a fősodratú média és az opportunista politikusok szerint az egyetlen megoldás több nyugati beavatkozás a Közel-Keleten, a meztelen igazság az, hogy a manchesteri támadás legalább részbeni felelőssége azoké, akik a líbiai és szíriai beavatkozást szorgalmazták.
Nem lenne dzsihadista tábor Líbiában, ha Khaddafit nem buktatják meg az USA és szövetségesei. Nem lenne Szíriában Iszlám Állam és al-Kaida robbantások, ha ugyanazok és az öbölbeli szövetségesei nem akarnának „rendszerváltozást”.
Amikor Abedi ezen iszonyatos merényletére gondolunk, ne feledjük el azokat, akik a kanócot meggyújtották Líbiában és Szíriában. A felelősség az övék is.