/Végre nem egy német nyelvű lap ír a multik által nálunk és nyugatabbra árult élelmiszertermékekben tapasztalható különbségről, ugyanis e multik és a bűnöző szupermarketek legnagyobb része német./
A brit közszolgálati adó tudósítója, Rob Cameron bemutatja, „a csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok kezdenek ráébredni arra, hogy ugyan a címke azonos, de a tartalom nem feltétlenül az”.
Cameron beszélt egy német szupermarketben vásárló cseh Zedinek családdal.
Az első párbeszéd:
– Egy doboz tonhal.
– Igen, miközben érzem, most jön még valami súlyosabb mondanivaló.
– 1 euróba kerül.
– Igen.
– Csehországban 1,50-be.
– Áhá.
- A hal itt jó minőségű – darabokban van. Nem mint a határ másik oldalán az a kása, amit ott adnak el.
A család elkalauzolja a tudósítót a füstölt húst tartalmazó hűtőszekerényhez. Kivesz belőle vastag virslit.
– Bockwurst. Nézze a hústartalom százalékát. 87.
– Találjon nekem Csehországban 87 %-os hústartalmú virslit, mondja diadalittasan, miközben több csomagot dob a bevásárlókocsijába.
A család lakhelyéről, a csehországi Modlany faluból havi háromszor mennek át a határon Altenbergbe. Ilyenkor telerakodják Skodájuk rakterét.
Sarka Zedinkova, a feleség elmondja, a csomagolás azonos, de belül mást rejt a határ két oldalán. „Szomorú”, teszi hozzá.
Hozzáteszi: „Olykor azt hiszem, hogy valami termelői szeméttel állunk szembe. A maradékot átküldik a Cseh Köztársaságba.
Az uniós törvények szerint az élelmiszergyártók termékeiket a helyi ízlésnek megfelelően alakíthatják, miközben megtartják az azonos csomagolást.
Csakhogy egyre több posztkommunista országban veszik észre, hogy ugyanaz az árucikk jóval gyengébb minőségű Közép- és Kelet-Európában.
Mint egy jeges tea. A cseheknél 40 %-kal kevesebb benne a természetes teakivonat. Miközben drágább, mint Németországban.
A visegrádi országokban most vizsgálják az élelmiszercikkek különbségét és az Európai Bizottsághoz akarják vinni az ügyet.
Ez sokaknak nem tetszik. Bírálóik egyik azt mondja, mit panaszkodnak ezek, amikor Európa a szíriai konfliktust akarja megoldani vagy a migránsválsággal foglalkozik, a közép-európai kormányok meg a Nutella tartalmáról lefetyelnek.
A BBC se teljesen tárgyilagos – még ebben sem.
A magyarok jó része mindezt már évtizedek óta tudja. Ezért vásárol – ha útba esik – Ausztriában. (Ahol pedig Németországnál drágábbak az árak.)
A másik: hogy merészel egy mocskos multi azt hazudni, hogy egy burgenlandi magyarnak más az ízlése, mint egy kiskőrösi magyarnak?
Ha a multik nem hajlandóak azonnal azonos termékeket eladni azonos csomagolásban, rá kellene őket kényszeríteni, hogy a „kelet-európaiaknak” odahányt árucikkekből a rosszabb minőségűt úgy címkézzék, hogy valami ilyen legyen rajta: „Ez a maguk ízlése. Drágábban adjuk, és rosszabb.” Mellette pedig kötelezően a nyugat-európai minőséget tegyék ki, ottani áron.