http://www.echotv.hu/musor/2960/Az_Echo_TV_lapszemleje
A fősodratú francia lapok diadalittas mámorban cikkek tucatjaival ünneplik támogatottjuk, a liberális Emmanuelle Macronnak 66,06 %-os győzelmét a tegnapi elnökválasztáson, amelyen riválisa, Marine Le Pen 33,94 %-ot kapott. A vezető francia lap, a Le Monde erről szóló vezető cikkének címe: „Elnökválasztás: hatalmas feladat vár Macronra”.
A nem fősodratú, független és népszerű francia hírportál, a Boulevard Voltaire azt emeli ki cikkében, hogy Marine Le Pen eredménye óriási teljesítmény ahhoz képest, hogy édesapja, Jean-Marie Le Pen, a Nemzeti Front akkori elnökére 2002-ben 4 millió emberrel kevesebben szavaztak, mint most lányára.
A Macron győzelmét ünneplő külföldi fősodratú médiumok között a legfősodratúbb brit világlap, a Financial Times „Fellélegzés Európában, de Macron győzelme nem teljes” címmel arra figyelmeztet, még hátravannak a június 11-i és 18-i nemzetgyűlési választások, és ha ott Macron nem kap többséget, megbénulhat az a törekvése, hogy kiszabaduljon a hagyományos pártok rabságából, noha azoktól független politikát ígért. A cikk zárómondata: ha Macron politikájával bukik, ki tartóztatja fel Marine Le Pent 2022-ben?
„A francia elnökség Macroné. De ez csak halasztás” címmel a brit Guardianben a magyar balliberális ellenzék egyik nagy barátja, az Oxfordban történelmet tanító Timothy Garton Ash azt írja, a centrista jelölt Marine Le Pen fölötti győzelmével a legrosszabbat sikerült elkerülni, de Franciaország és az Európai Unió megreformálásának iszonytatóan nehéz munkája még hátravan. A szavazástól sok olyan baloldali is távol maradt, akik a második fordulót úgy jellemezték, mint „a kolera és a pestis közötti választást.”
A legolvasottabb német hírportál, a Spiegel Online szerkesztőségének ma reggeli köremailje úgy foglalja össze a francia elnökválasztásokat, hogy a földrengés elmaradt, legalábbis egyelőre, de Macron elnökké választása a régi francia pártrendszer összeomlását jelenti. A régi pártkáderek közül senki nem maradt állva a második fordulóra. És ha Macron, a józan ész utolsó virága bukik, ki tartóztatja fel az Európa-ellenes, antiliberális radikálisokat? – kérdezi.