Lázár János
Miniszterelnökséget vezető miniszter
Tisztelt Miniszter Úr!
Mivel egyetlen médiummal sincs tudósítói szerződésem és így nyilván nem kaphatnék belépőt a kormányinfóra, kérem Önt, válaszoljon írásban az itt feltett kérdéseimre, mint ahogyan a Soros-féle 444.hu-nak is azt megtette ma (https://444.hu/2017/02/16/lazar-szerint-sulyosan-teved-az-orosz-allami-media-ami-szerint-magyarorszag-moszkva-unios-szankciok-elleni-faltoro-kosa-lenne)
A mai kormányinfóról így tudósított a Magyar Idők:
Élelmiszeripari hulladékot sóznak ránk a multik
Megdöbbent Lázár János, hogy rosszabb termékek vannak Magyarországon, mint Ausztriában ugyanazokból az élelmiszerekből. Úgy tűnik az osztrákoknak jobb jár – tette hozzá. Ez azt a vélelmet erősíti, hogy ezek a cégek „élelmiszeripari szemetet” próbálnak Magyarországon eladni. „Az elmúlt időszak legnagyobb botránya előtt állunk. Támogatni fogom, hogyha az ügyben lépni fog a földművelésügyi minisztérium.
Ha rajtam múlik, akkor változni fog az élelmiszerek minőségét szabályozó törvény”
– mondta a miniszter. A fogyasztók érdekeit kell védeni. Lázár érdeklődéssel várja, hogyan tudunk ebben az ügyben közös nevezőre jutni. Ezek a cégek nem korrekt módon járnak el – tette hozzá. Reméli, hogy ebben az ügyben az EB is eljárást indít.
A miniszter szerint elő kell venni az a kiskereskedelemre vonatkozó, fogyasztóvédelmi intézkedéscsomagot, amely már kétszer lekerült a kormány napirendjéről, mivel a kiskereskedelmi áruházláncoknak – jelentős munkaadók lévén – jelentős az érdekérvényesítő képességük is.
* * *
Legyen szíves megindokolni, hogy ebben a milliók egészségét és emberi méltóságát évtizedek óta olyan súlyosan károsító ügyben miként mondhatta azt, hogy Ön megdöbbent a hírtől?
Önök ezt pontosan tudták egy évvel 2010-es kormányra kerülésük utántól.
2011 áprilisában a Szlovák Fogyasztók Szervezete alapos vizsgálatot végzett e téren megvizsgálva nyolc uniós tagország szupermarketjeiben található élelmiszerek egész sorát. A nyolc ország: Németország, Ausztria, Magyarország, Cseh Köztársaság, Lengyelország, Szlovákia, Románia és Bulgária.
A döbbenetes eredményekről, vagyis azt, hogy nálunk olykor drágábban adnak el gyakorlatilag egészségrontó szemetet ugyanazon csomagolásban, mint náluk annak minőségi változatát, a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítójaként beszámoltam (lásd a cikket lentebb).
Ebben ez is szerepel: „John Dalli, a fogyasztók egészségégéért és védelméért felelős biztos lapunknak azt mondta, hogy a vállalatok joga eldönteni termékeik összetételét. Ráadásul csak magyarból 22 képviselő ül az Európai Parlamentben. Érthetetlen, hogy sem nekik, sem a többi közép- vagy kelet-európai képviselő egyikének sem jutott és jut eszébe, hogy ezen a helyzeten megpróbáljon változtatni. Mintha érdeket érvényesíteni csak a régi tagállamok tudnának.”
Utána ez a mondat bizonyítja, hogy Vidékfejlesztési Minisztériumunk nem csak hogy tudott minderről, de még vizsgálatot is indított, majd azt félelmében abbahagyta:
„A közelmúltban Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkára lapunknak elmondta, hogy a Németországban a húsokban mért dioxin szennyezettség miatt a húsimportra elrendelt vizsgálatot vissza kellett vonni a hazai hatóságnak, mert „már az Európai Bizottság is támadni kezdett minket. Németország az első pillanattól kezdve tiltakozott a külön ellenőrzés miatt…”
Szlovákia akkor, tehát 2011-ben és cseh támogatással, az Európai Bizottsághoz fordult. A magyar kormány miért nem csatlakozott hozzá? És azóta miért ül ölbe tett kézzel az ügyben?
„Újságíróiatlan” kommentár a végső kérdés előtt: azt megértem, hogy a Magyarországot naponta Brüsszelben feljelentő magyarországi balliberális EP-képviselőket, e Nyugat előtt a taknyukon csúszkáló gazembereket honfitársai millióinak egészsége, pénztárcája és megalázása a Nyugat részéről totálisan hidegen hagyja.
De a mai kormánynál e tétlenség mivel magyarázható?
Válaszát előre is köszönöm, és a kérdést szabályosan el is küldtem sajtókapcsolati címükre ennek közösségi oldalaimra történt kitétele előtt néhány perccel.
Lovas István
GYALÁZAT
21 év kellett ahhoz térségünkben, hogy egy szlovákiai nem kormányzati szervezet több nyugat- és kelet-európai országban – köztük Magyarországon – azonos csomagolású termékeken minőség-összehasonlító tesztet végezzen el. Az eredmény nyilván csak a szakembereket lepte meg: a vegyelemzett Jacobs Krönung és a Tchibo kávé, a Nescafé Gold, a Coca-Cola és más termékek minősége „sajnálatosan nagy különbségeket mutatott” és „megdöbbentő különbségek mutatkoztak mind árakban, mind minőségben”. Nem nehéz kitalálni: a különbség ostora minden esetben rajtunk csattant, míg az Ausztriában és Németországban vásárolt termékek között „szinte semmilyen különbség nem volt”, nyilatkoztak a pozsonyiak.
Vagyis nem „populista képzelgések” vezetik a Hegyeshalmon túlra ennivalót vagy mosóport bevásárolni átránduló magyarokat, vagy azokat a feketekereskedőket, akik kisbusszal még Nagyszebenből is felkerekednek, hogy hazaérve haszonnal adják el az Ausztriában vásárolt kávét, kólát és mosóport.
Ez a – mint ahogyan a szlovák szervezet udvariasan fogalmazott – „termékminőségben is kétsebességes Európa” gyalázat és elfogadhatatlan. A profitmotívum nem bocsánat arra, hogy silányabb módon készítik el ugyanazokat a termékeket számunkra, például azt, hogy a Coca-Colát kristálycukor helyett folyékony glükózzal édesítik Magyarországon, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában. Mindez undort kelt tisztességes emberekben, szemben a neoliberálisokkal, akik – s ez borítékolható – automatikusan a diszkrimináló multik mellé állnak a diszkrimináltakkal és becsapottakkal szemben.
Szabó Ibolyát, a Coca-Cola Europe egyik vezető kommunikációs menedzserét egy osztrák lap szerint a pozsonyi elemzés eredménye „meglepte”. Hogyne.
Mélységesen felháborító, hogy azt az Európai Uniót, amely az uborka közmondásos görbületétől a kutyaútlevélig mindent szabályoz, ez a valóban arcátlan és megengedhetetlen gyakorlat hidegen hagyja. John Dalli, a fogyasztók egészségégéért és védelméért felelős biztos lapunknak azt mondta, hogy a vállalatok joga eldönteni termékeik összetételét. Ráadásul csak magyarból 22 képviselő ül az Európai Parlamentben. Érthetetlen, hogy sem nekik, sem a többi közép- vagy kelet-európai képviselő egyikének sem jutott és jut eszébe, hogy ezen a helyzeten megpróbáljon változtatni. Mintha érdeket érvényesíteni csak a régi tagállamok tudnának.
A közelmúltban Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkára lapunknak elmondta, hogy a Németországban a húsokban mért dioxin szennyezettség miatt a húsimportra elrendelt vizsgálatot vissza kellett vonni a hazai hatóságnak, mert „már az Európai Bizottság is támadni kezdett minket. Németország az első pillanattól kezdve tiltakozott a külön ellenőrzés miatt…”
S máris az ügyeletes botránykőnél tartunk. A brit Tesco berkeiből kikerült belső, kétségbeesett hangú levelezés nyomán most épp az derült ki, hogy egerek lepték el boltjainak élelmiszerpultjait, ami különösen veszélyes a fogyasztókra. Az eset kirobbanása után a Tesco vérforralóan cinikus magyarázatot adott, a hatóságot felügyelő minisztérium pedig sajtótájékozatón jelentette be, hogy a Tesco minden áruházát megvizsgálja. Mára született meg az eredmény, s a vállalat megintcsak pár milliós büntetéssel ússza meg a dolgot, ami persze nem elégséges az ilyen kereskedői magatartás elrettentéséhez. A hatóság szűk szavú közleményében mintegy elfedi akciójuk „sikerét”, s a nyilvánosságra került információkat nevezi meg okként, hogy a Tesco felkészült az ellenőrzésre. Csakhogy ezt a bejelentést meg sem kellett volna várnia, ügyeleti rendszerén keresztül enélkül is azonmód intézkedhetett volna.
A baj az, hogy mindezekre magyarázatot adni mi sem tudunk és nem is akarunk. Itt tenni és lépni kell. Holnap reggel.
/Lovas István/