Amikor a komondorozók is hallgattak
Az MSZP Országos Központja május 23-án Ide juttatta az országot a verőemberek kormánya: megtámadták az MSZP aláírásgyűjtőit címmel közleményt adott ki, amely azzal kezdődik, hogy „ismét működött a verőemberek kormánya által terjesztett agresszió”. A közleményből megtudjuk, hogy május 19-én a Puskás Ferenc Stadionnál három MSZP-s aktivista népszavazáshoz gyűjtött aláírásokat, amikor egy fiatal férfi rájuk rontott, egy hölgy kezét kicsavarta, üvöltözve sértegette az aláírásgyűjtőket, illetve az aláírókat. „Szerencsére a közelben tartózkodó készenléti rendőrök a stáb kérésére azonnal a helyszínre siettek, elfogták a menekülni szándékozó fiatalembert, és intézkedést indítottak ellene.”
Értjük, ugye: a hatalom eszköze, a rendőr, nem a kormány úgymond lélektanilag felkészített verőembere, hanem a megtámadott segítségére sietett, és a tettest a bíróság elé állítják. Mint Kazahsztánban vagy a Nyugat szerelmetes Üzbegisztánjában, Szaúd-Arábiában és más helyeken történne, ugyebár.
Ami az MSZP közleményét illeti, ezúttal logikailag is túlbukfencezi magát a szokásos összeesküvés-elméleteken.
Az ellenzéki közleményekre rendszeresen reagáló kormány erre nem reagált, ami súlyos hiba.
Donald Trump annak köszönheti, hogy népszerűségében megelőzte Hillary Clintont, hogy igen okosan alkalmazza Saul Alinsky negyedik szabályát: „Kényszerítsd ellenfeleidet, hogy elismerjék saját szabályaikat és értékeiket.” Clintonné, érdekes módon, éppen Alinsky Szabályok radikálisoknak című művéből írta egyik szakdolgozatát. És miután a volt elnök felesége Trumpot a nőkkel való bánásmódja miatt támadta, a milliárdos most ezt a vizes lepedőt húzza rá Clintonnéra. Olyannyira, hogy hétfőn videót dobott be, amelyen több nő durva szexuális magatartással vádolja a volt elnököt, beleértve a Bill Clintont megerőszakolásával vádló Juanita Broaddricket, miközben a háttérben Clinton neje hallható, amint ott csacsog.
A kormánynak, ahogy Trump önmagára figyelmeztette Clintonnét, éppen az ilyen közlemények alkalmával kellene saját közelmúltjára emlékeztetni az MSZP-t. Nyilatkozatot kellett volna kiadnia, amelyben felidézi, milyen is volt az, amikor az MSZP-kormány fojtogatóan ellenzékverő légkört és valóságot teremtett úgy, hogy rendőrsége az áldozatokat verte, illetve legjobb esetben a megverteknek semmilyen segítséget sem nyújtott. S ezt a gyakorlatot már hatalomra jutása előtt megkezdte.
Ehmann János bicskei MDF-es képviselőt 2002. március 21-én brutálisan ájultra verték, arcát szétroncsolták. Plakátozó társait is telefonon fenyegették. Bicskétől nem messze, Zsámbékon az év áprilisában Dékány Árpád cisztercita szerzetest telefonon így fenyegették meg: „Atya, amennyiben a misén a Fideszt említi, akkor önnel végzek.” A plébános nyilatkozatot adott ki, amely szerint több támadás érte a keresztény értékrendet nyíltan vállaló intézményeket és személyeket.
A két választás között, 2002. április 19-én olyan súlyosan bántalmazták Pártl László építészt Bicskén, hogy kórházi kezelésre szorult. Irodájának ablakán rángatták ki, és három ismeretlen „Nesze neked, Viktor!” felkiáltással verte véresre, míg eszméletét nem vesztette.
Majd jött az MSZP-SZDSZ uralma. A verőemberek terrorrezsimje, hogy az MSZP mostani közleményének elveit kövessük, de a tényleges helyzethez képest szorosabb logikával.
Kékesi Tibor MSZP-s országgyűlési képviselő szomszédnőjére támadt 2003. december 7–én közös garázsuk előterében, mert az asszony filmre vette a politikus rossz helyen álló autóját. Az asszony keze megsérült, ruhája elszakadt a szintén videóra vett tettlegesség következtében. Hiába tett feljelentést testi sértésért, a parlamenti többség nem függesztette fel Kékesi mentelmi jogát. A még most is a legádázabban komondorozó nővédő civilszervezeteknek egy kukk nem jött ki kollektíven máskor mélyvörösen hörgő torkán.
Tom Kennedy újságírót 2005. december 7-én Drégelypalánknál érte halálos baleset. A gázoló máig nincs meg. Az ötvenhatos, Kanadából hazatért Kennedy egy angol-német nyelvű jobboldali ellenzéki portált működtetett. Fogadott hazájában 1977-ben elsőként neki nyújtották át a Grand Prix du Journalisme du Canada díjat. Itthon halál várt rá az MSZP uralma idején, amelynek törvényes elődje elől menekült el 1956-ban.
A Fidesz kecskeméti irodájába 2006. január 20-án egy középkorú férfi szabadult be, tört-zúzott és harsányan ordibálva a Fideszt szidalmazza.
Na ő sem lett meg.
Drávaszentesen 2006. március 5-én egy fideszes aktivista nőt bántalmazott szocialista szomszédja. Először sértegette, majd fojtogatta, végül a földre lökte. A nőt sérülései miatt a nagyatádi kórházba kellett szállítani. A politikai iránykomondorozók ekkor is hallgattak.
Megtámadták a Fideszt reklámozó tricikliket Kecskeméten 2006. március 13-án. A reklámcég alkalmazottait súlyosan bántalmazták.
Éberling Andrást, a Magyar Nemzet fotósát, majd a segítségére siető, Blikknél dolgozó kollégáját, Veres Viktort 2006. június 3-án a rendőrök brutálisan összeverték egy futballmérkőzés után, mert fotózta a rendőri „intézkedést”.
Egy lengyel tévéstábot fenyegetett meg a rendőrség a Józsefvárosban 2006. október 27-én, mert az október 23-án a rendőrök által megvert Vértesaljai László jezsuita szerzetessel a temploma előtt akart interjút készíteni.
Abban az időben mintha nem olvastunk volna a mai ellenzék olyan közleményeit, amelyek az akkori rezsimet a „verőemberek kormányának” nevezték volna. Nemzetközi sajtótájékoztatót sem hívtak össze – még azután sem, hogy 2006 őszén a Magyar Rádió udvarában a rendőrség emberek tucatjait verte össze.
A mai ellenzék az égig magasztalja a polgári engedetlenségi mozgalmat. Nekünk pedig arra kell felkészülnünk, hogy éppen ilyen alapon védjük majd meg magunkat.
(Lovas István, Magyar Hírlap, 2016-05-26)