Ahogyan itt 2014 októberében és szinte pontosan egy évvel később közvetlenül megjelenésük után ismertettük Udo Ulfkotte német újságírónak a médiáról, majd a migránsokról írt könyvét, most szintén híradás következik ugyanannak a kiadónak, a Kopp Verlagnak egy újabb szenzációjáról.
A cenzúrát rosszul tűrő, és ennek megfelelő hírportált is működtető kiadó január 17-én jelentette meg George Soros: A multimilliárdos, globális hálózata, és a világ vége, ahogyan azt ismerjük című kötetét. /Soros személyi okmányai szerint neve George Soros, mint ahogyan Lantosé is Tom Lantos, nem Lantos Tamás volt, ahogyan az ő nevét a hazai sajtónknak sikerült helyesen idézni, noha képviselőből rendre szenátorrá emelve tisztségét./
A Soros-kötet szerzője az 1963-ban Münchenben született Andreas von Rétyi, aki könyve után különösen és nyilvánvalóan várhatja mindazt a rágalomözönt, mint amit a médiacsönd ellenére bestsellerré vált kötete után Ulfkotte kapott. Akinek tehát egyetlen rossz tulajdonságát sem sikerült felfedezniük mai rágalmazóinak korábban, amikor Ulfkotte a vezető német lapnak, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak éveken át külpolitikai rovatvezetője, illetve haditudósítója volt.
Von Rétyi kötetét bemutatni azért gyötrelmes feladat, mert nehéz eldönteni, mi maradjon ki az ismertetésből. De talán érdemes azzal kezdeni, amit a szerző idéz egy amerikai újságírótól, aki 2010-ben ezt írta: „Valaki azt kérdezte tőlem, tudok-e valami szépet mondani George Sorosról. Azt mondtam, persze. 81 éves.” Az idézet Joseph F. Farahtól származik, aki szerint Soros „a világ legveszélyesebb embere”.
A 271-es oldalas, tömérdek lábjegyzettel alátámasztott könyv 73-ik oldalon ezt az alcímet találjuk: „Államtalan államférfi: ’Robin Hood’ vagy ’Robbing Hood’”. Ami zseniális szójáték. Ugyanis a „robbing” szó rablót jelent, és a „hood” gengsztercsuklyát. Azt a csuklyát, amely letakarja az ezerarcú dollármilliárdos igazi arcát. Azon emberről van szó, aki minden skrupulus nélkül képviseli ugyanannak a dolognak az ellenkezőjét és mindazt, ami közötte van. „A”-t mond és „B”-t tesz. Vagy megfordítva.
Annak illusztrálására, hogy Sorosnak milyen roppant arzenál áll a rendelkezésére a világ menetének befolyásolására, von Rétyi ismertet egy munkát, amely nem tesz mást, mint felsorolja Soros érdekeltségeit. Nem kevesebb mint 47 oldalon azzal a szerzői megjegyzéssel, hogy a felsorolás nem teljes.
A szerző ezután egy brit újságírót, Neil Clarkot idézi, aki így érzékelteti a spekuláns hatalmát: „…dollár milliárdokkal felfegyverkezve, tele civil szervezetekkel és az amerikai külügyminisztérium jóakaratú beleegyezésével tökéletesen alkalmassá válik arra, hogy megbuktasson olyan kormányokat, amelyek üzletei érdekeivel ellentétesek…”
E kormányok a grúziaitól az ukránig terjednek, amelyek megbuktatásában Soros intenzív tevőlegességgel vett részt. Pénzeivel, amelyek jó részben az adóparadicsomokban bejegyzett árfolyamfedezeti alapjaiból („hedge funds”) származnak.
Soros jelenleg, írja a szerző, a Nyílt Társadalom Alapítványán át az unió melletti, migrációbarát csoportokat támogatja, és pénzeli a brit UKIP és más euroszkeptikus pártok, illetve mozgalmak elleni kampányokat.
A kötet számos olyan mozgalmat, szervezetet, alapítványt és médiumot sorol fel, amelynek Soros pénzt ad. Közülük nem egy meglepő. Mint például a legnagyobb példányszámú lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza, amelynek főszerkesztőjét, Adam Michniket az egykori SZDSZ tagjai legjobb lengyelországi barátjukként méltatták.
Az „ezerarcú” Soros egyik jellemző ellentmondása az, hogy míg lépten-nyomon hangoztatja, nem szereti az egyenlőtlenségeket, gyakorlati tevékenységével folyamatosan egyensúlytalanságot és káoszt teremt, zendülést, felkelést, forradalmat szít. Nem egyszer az amerikai titkosszolgálatok és az amerikai külügyminisztérium hallgatólagos támogatásával.
Miközben több milliárd dollárral támogatja a hagyományos nyugati értékek aláásását. Az abortuszt, a kábítószerek legalizálását, az ízlése szerinti szexuális felvilágosítást, az eutanáziát, a feminizmust, a globalizálódást, a tömeges bevándorlást, az egyneműek házasságát, „a szociális manipuláció számos más radikális kísérletei mellett”.
Soros ezerarcúságának másik vetülete, hogy egyes esetekben jó ügyek mellett teszi le a garast, mint nem egy könyvében, amely gyakorlati létével és tevékenységével 180 fokosan ellentétes. Vagy mint amikor George W. Bush és neokonzervatívjai ellen áll ki, Busht Hitlerhez hasonlítva, ami amerikai ellenfeleit olyannyira kihozta sodrából, hogy republikánus oldalról hatalmas nézettségű tévéműsorokban és más médiumokban támadták.
Kettőssége Németország tekintetében is lépten-nyomon megmutatkozik. Gyakran hangoztatott rokonszenve ellenére a német újraegyesítés előtt azzal támadta Németországot, hogy annak révén Kelet-Európában „lebensraumot” (használja lazán angolul írt könyvében az eredeti német nemzetiszocialista kifejezést) akar magának teremteni. Talán érdemes emlékeztetni az olvasókat arra, hogy a Washington Post 2002 márciusában cikkében azt javasolta, zárják ki Magyarországot a NATO-ból, amiért Orbán Viktor az élettér kifejezést (magyarul) használta. Azután persze, hogy a hazai balliberálisok rendeztek ribilliót a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában elhangzott miniszterelnöki interjú ezen szava ellen. (Hogy Medgyessy Péter miniszterelnöknek 2004-es kampánybrosúrájában ugyanezen kifejezés használata egyetlen bírálatot nem kapott Tiszán innen és így óceánon túl, az nem e könyvismertetés témája.)
Von Rétyi azt is bemutatja, hogy a spekuláns politikai hatalomszerzéséből miként arat óriási anyagi hasznot. A puccsal megdöntött ukrán vezetés helyébe lépő kormány első embereivel rendszeres és igen bizalmas kapcsolatban áll, és hatalmas összegeket invesztál Ukrajnába, ugyanerre bíztatva az Európai Uniót.
Ulfkotte migránsokról írt könyve bemutatásakor annak a reményünknek adtunk hangot, hogy annak magyar fordítása hamarosan napvilágot lát. De nem olyan fordításban, mint az első, a német sajtóról írt könyve, amelynek már a címe is az eredeti szöveg ravaszul finomított változata.
A remény helyett ezért inkább egy asztalra csapás lenne helyénvaló: feltéve a kérdést, ha nem most, mikor létesül már végre egy olyan magyar könyvkiadó, amely sorra adja ki a magyar jobboldali gondolkodás érvrendszerét úgy alátámasztó köteteket, mint von Rétyi Soros-könyvét?
Lovas István (Magyar Hírlap, 2016-02-17)