Nemrégiben azzal a kérdéssel fordultam Önökhöz, hogy hajlandók-e a nyilvánosság előtt tett lépésekkel segíteni azt, hogy felemelik szavukat azért, mert igen sokan egyetlen fillért kárpótlást/nyugdíjkiegészítést nem kaptak/kapnak, noha a kommunista rendszer őket 1963 után hurcolta meg és kaptak börtönbüntetést. (http://lovasistvan.hu/2017/09/12/ki-felelos-a-kommunista-idokben-bebortonzott-karpotlas-nelkul-maradt-egykori-politikai-foglyok-ugyeert/)
Némi sürgetésre azzal válaszoltak, hogy a kommunizmus áldozatainak kárpótlásáért nem illetékesek. Holott én nem azt kérdeztem, hogy illetékesek-e, hanem azt, hogy kiállnának-e értük.
Hozzátették, kérdésemet illetékesség miatt továbbították az Emberi Erőforrások Minisztériumába (EMI)
Talán nem mellékesen: levelem kitétele után számos e-mailt kaptam, amelyekben volt politikai elítéltek fejezték ki örömüket, hogy sorsuk nem merül teljes feledésbe.
Az EMI-től, meglepetésemre, azt a választ kaptam, hogy
„A kormány döntése alapján a politikai rehabilitációs nyugdíj-kiegészítésre jogosító jogcímmel rendelkezők számára ismét lehetővé vált a politikai rehabilitációs juttatások igénybevétele.”
Az „ismét” arra utalt, hogy pár héttel korábban, augusztus 18-án a kormány rendelettel döntött arról, hogy a volt politikai foglyok immár ismét igényelhetnek nyugdíjkiegészítést, amire az igény benyújtását a kormány teljesen érthetetlen módon 2012. március 30-i hatállyal leállította. Erről egyetlen sor nem jelent meg a sajtóban és így még Önök sem tudták, hiszen akkor azt írták volna, „Felhívjuk szíves figyelmét, hogy augusztus 18-án…”, stb.
De ennél még nagyobb baj az, hogy nálunk egészen érthetetlen módon éles különbséget tesznek az 1963-as „nagyamnesztia” előtt és után elítéltek között.
Megdöbbentő módon a POFOSZ, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége sem a Kádár-rendszer összes politikai foglyainak érdekét képviseli, hanem csak az 1963 előtt börtönben lévőkét, illetve elítéltekét. Az 1963 után elítélteknek semmiféle érdekképviselete sincs.
Ez a nyugodtan perverznek nevezhető diszkrimináció 1991-ben kezdődött, amikor az 1990. január elsején hatályba lépett 93/1990. (XI.21) kormányrendelettel „rendezték” az 1945 és 1963 között „törvénysértő módon elítéltek” korábbi nyugdíjcsökkentésének megszüntetését, stb.
Hogy miért az 1963-ig elítéltekét csak, azt épelméjű ember nem érti.
Nagyon sok egykori, 1963 után elítélt politikai fogoly sem.
Az 1992. évi XI. törvény viszont a nyugdíjkiegészítés szempontjából eltörli az elítélés ideje szerinti diszkriminációt.
De ezt akkor szintén nem közölte a sajtó és nagyon sokan ma sem tudják, hogy folyamodhattak volna nyugdíjkiegészítésért.
Felhívtam a POFOSZ-t és ott azt mondták – noha, mint írtam, a ’63 utáni politikai foglyok érdekeit nem képviselik – mintegy kétszáz volt politikai fogolyról tudnak, akik nem adták be igénylésüket, mert egyszerűen nem értesültek arról, hogy ők is jogosultak lettek volna beadni.
De a helyzet még ennél is bonyolultabb.
Az EMI válaszlevelében idézte a jogszabályokat, melyek szerint már újra beadható a nyugdíjkiegészítési igény, mert azt éppen augusztus 18-án tették ismét lehetővé.
Ennek alapján feltettem sajtósuknak a kérdést, hogy ezek szerint tudathatom-e a nyilvánossággal ezt:
„Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az alábbi válaszával egyértelművé tette: a Kádár-korszak minden, politikai okokból börtönre ítélt rabja kérheti a nyugdíj-kiegészítést, függetlenül attól, hogy mikor volt börtönben, illetve mikor ítélték börtönre, azaz ez vonatkozik az 1963 után szabadságvesztésre ítéltekre, illetve bebörtönzöttekre.”
A kérdést szeptember 18-án tettem fel. Azt a választ kaptam, hogy ezt semmiképpen nem olvashatom ki válaszukból.
Megkérdeztem, miért nem. Erre azóta nem kaptam választ. Vagyis a jelek szerint vagy ők sem értik, mi a „helyzet”, vagy nem érdekli őket a nyilvánosság tájékoztatása.
Ennek alapján kérem Önöket, hogy álljanak ki a 10 millió közül azon néhány száz hősért, akik 1963 után szembe merve menni a diktatúrával, hosszú éveket is töltöttek Kádár János börtöneiben és ma semmilyen nyugdíjkiegészítést nem kapnak. Azt a nyomorult néhány ezer forintot sem, amit kapnának havonta nyugdíjkiegészítésként.
Képzeljék ezeknek az embereknek a helyébe magukat. Akik olyanokat olvasnak, minthogy kiemelt nyugdíjat kap a Mansfeld Péter kivégeztető vérügyész, aki tizenhét emberre kért halált, miközben ugyanakkor Lengyelországban most erősen korlátozni fogják a régi kommunista szörnyemberek nyugdíját.
A következőkre kérem Önöket: tegyék meg, hogy egyértelműen tisztázzák az EMI-nél vagy bárhol, aki válaszolni mer/tud, jár-e nyugdíj kiegészítés az 1963 után politikai okokból elítélteknek, azt igényelhetik-e, és ha igen, ezt „verjék nagydobra”, hogy azok, akik eddig erről nem tudtak, beadhassák igénylésüket.
Ugyanakkor szintén kérem Önöket, lobbizzanak a kormánynál, hogy ezeknek az embereknek visszamenőleg adjanak nyugdíjkiegészítést, 1990-től, de legalább 2012-től.
Arra is kérem Önöket, hogy létesítsenek egy zöldvonalat, ahová betelefonálhatnak azok a volt politikai elítéltek, akik nem tudják, mit kell tenniük és hogyan kell kérelmezniük nyugdíj kiegészítésüket.
Pénzforrás nyilvánvalóan van, hiszen ha a költségvetésből van 7,8 milliárd forint a felesleges, sőt belföldön és külföldön kontraproduktív reakciókat kiváltott Sorsok Házára, egészen biztosan lenne ennél sokkal kisebb összege e szerencsétlen néhány száz volt politikai fogoly nyugdíjkiegészítésére, amíg sorra meg nem halnak.
Tudom, pénzforrás hiányában az Önök szemében nulla lobbierőm van arra, hogy akár válaszoljanak e levélre, de úgy érzem, küldetésükkel és lelkiismeretükkel egybevágó kérést intéztem Önökhöz.
Köszönettel,
Lovas István
Az alábbiakban pedig csatolom egy kiváló szakjogász jogértelmezését a fenti ügyben.
* * *
A kommunizmus idején politikai okból meghurcoltak több ütemben és több jogcímen kaptak jóvátételt, most csak az 1963 után meghurcoltak nyugdíj kiegészítése témával foglalkozom:
Az alapjogszabály az 1991. január elsején hatályba lépett 93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelet (továbbiakban Kormr.) , amely az alábbi címet viseli: az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek, az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben elítéltek, valamint a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetéséről, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről.
Érintett személyi kört tekintve ebben még nem szerepeltek benne az 1963-1989 között politikai okból ítéltek.
Miután megszületett és hatályba lépett az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló
1992. évi XI. törvény, ezzel az érintett időszak elítéltjei vonatkozásában a Kormr. módosításra került a 51/1992. (III. 18.) Korm. rendelet 5. § (4) b).pontjával, 1992. április 1-ejei hatállyal az alábbiak szerint. Bekerült egy új c.) pont a személyi kört meghatározó 1. § (1) bekezdésbe:
- § (1)2Annak a személynek a nyugellátását, korhatár előtti ellátását, szolgálati járandóságát, rokkantsági ellátását, rehabilitációs ellátását, baleseti nyugellátását (kivéve a baleseti járadékot, hacsak a nyugdíjkorhatárt betöltött személy más ellátással nem rendelkezik), továbbá nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátását, akinek elítélése3
c)4 az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény alapján semmis.
Innét kezdve tehát a semmis ítélet birtokában az 1963 és 1989 között politikai okból elítéltek igényelhették a nyugdíjkiegészítést a Korm. r. 2. §-a szerinti mértékben egészen 2012. március 30-ig.
Ezt a véghatáridőt ugyanis az Alaptörvény átmeneti rendelkezései c. jogi norma határozta meg 2012. január 1-eji hatállyal , és ennek folyományaként 2012. március 30-al a kárpótlási folyamat lezárását rendelték el, ezt azt jelenti, hogy új jogcímen már nem lehetett kárpótlást adni, illetve új kérelmet sem lehetett benyújtani nyugdíjkiegészítés érdekében.
- § (2) bekezdés:
„Az 1990. május 2-át megelőzően az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak és az állam által a tulajdonukban igazságtalanul okozott károk folytán károsodottak számára pénzbeli vagy más vagyoni juttatást biztosító új kárpótlási jogcím jogszabályban nem állapítható meg.”
A Korm. rendelet módosításra került ennek megfelelően a 349/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. § (3). bekezdése által 2012. I. 1-től egy újonnan beiktatott 15. § (6) bekezdéssel:
„Aki e rendelet alapján társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezését még nem kérte, 2012. március 30-ig nyújthatja be kérelmét a kárpótlási hatósághoz. Amennyiben a jogosult elítélésének bíróság általi semmissé nyilvánítására még nem került sor, az ez alapján járó juttatás iránti kérelem legkésőbb a 2012. március 30-ig a bíróságnál kezdeményezett eljárás alapján hozott jogerős döntés kézhezvételétől számított 90 napon belül terjeszthető elő. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a mulasztás miatt igazolásnak nincs helye.”
Ezt azt jelentette, hogy nem kaphatott nyugdíjkiegészítést olyan meghurcolt, aki kérelmét 2012. március 30-a után nyújtotta be.
Igen ám, de az Alkotmánybíróság Alaptörvény átmeneti rendelkezései c. jogi norma 29. §-át megsemmisítette formai okok miatt. A kihirdetésre visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 45/2012. (XII. 29.) AB határozat a kárpótlást lezáró rendelkezést.
Ehhez képest azonban a Korm. rendelet kárpótlást kizáró szabályát csak jóval később módosították:
A Kormr. kárpótlást lezáró 15. § (6) bekezdését hatályon kívül helyezte a totalitárius diktatúrák áldozatai társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szóló egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 236/2017. (VIII. 18.) Korm. rendelet 1. § (2), így a tilalom hatálytalan: 2017. VIII. 19-től, azaz ekkortól nyugdíjkiegészítés ismét igényelhető, de nemcsak az 1945-63 között, hanem vonatkozik az 1963 utániakra is:, új igényt el lehet terjeszteni, de ez a lehetőség méltatlanul nem került megfelelően propagálásra, ez kormányzati adósság és feladat.
A nyugdíj kiegészítés mértéke:
- § (1)10A szabadságvesztés, illetve a szabadságkorlátozás egy évet (365 naptári napot) meg nem haladó időtartamára járó emelés összege 5250 forint.
(2)11 Az 1. § (3) bekezdésében meghatározott időtartam alapján járó emelés összege
- a) az első évre havi 5250 forint,
- b) a második évtől az ötödik évvel bezárólag évenként havi 2635 forint,
- c) a hatodik évtől évenként havi 3155 forint.
továbbá:
- § (6) bek.: Az e rendelet alapján folyósított saját jogú és hozzátartozói jogon járó ellátás összegét 2018. január 1-jétől – a 2/A. § szerinti emelésen túl – a 2016 novemberében folyósított összeg 40%-ával fel kell emelni. Az ellátást 2017. december 31-ét követő időponttól a 2016 novemberére járó összeg 40%-ával és a 2/A. §-ban foglaltak szerint növelt, (1)-(4) bekezdés szerinti összegben kell megállapítani, olyan összeg alapulvételével, mely a jogosultat – a jogosultsági feltételek fennállása esetén – 2016 novemberében megillette volna.Joggal tehető fel a kérdés, ki fogja kárpótolni a kommunizmus azon meghurcoltjait, akik 2012. április 1- 2017 augusztus 18. között nem kaphattak nyugdíjkiegészítést. A legjobb megoldás az lenne, ha aki az újranyitott lehetőséggel élni kíván erre, a több mint öt éves időszakra kapja meg egy összegben a nyugdíjkiegészítést.