Kozma utca börtön
Az alábbi kérdést tettem fel a Terror Háza Múzeumának:
Tisztában vannak-e azzal, hogy az 1945 és 1990 között
politikai okokból elítéltek kártérítésére/nyugdíjkiegészítésére
vonatkozó inkoherens törvények miatt többen nem kapnak kárpótlást, ugyanis
nem volt számukra érthető, hogy rájuk vonatkozik-e a törvény.
Ezt tetézi, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2012-ben leállította annak a
lehetőségét, hogy attól kezdve kártérítést igényeljenek az ilyen, a kommunista
rendszerben bebörtönzött emberek, akiknek életüket tették tönkre a
kommunisták.
Csak a POFOSZ mintegy kétszáz ilyen emberről tud, vagyis olyanokról, akik
„lecsúsztak” az igénylésről.
Tekintettel arra, hogy információim szerint eddig Önök ez ügyben nem léptek,
terveznek-e a nyilvánosság előtt is látható lépéseket, ugyanis a jelek
szerint a kommunista rendszer által meghurcoltak melletti verbális kiállás
és tényleges segítségük között óriási a szakadék.
A válasz most érkezett a Terror Háza Múzeumtól, amelyben közlik, a kommunizmus áldozatainak kárpótlásáért nem illetékesek:
Megkeresését továbbítottuk a kérdésben illetékes Emberi Erőforrások
Minisztériumába.
/Megjegyzés: a kérdés nem az volt, hogy ki az illetékes, hanem az, hogy a szívükön viselik-e ezek sorsát. Mindenesetre ezen és más helyeken is tájékoztatni fogom a nyilvánosságot arról, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma tesz-e „a nyilvánosság előtt is látható lépéseket” a kérdésben, hiszen a Terror Háza Múzeum szerint erre ők az illetékesek. Ha e minisztérium netán elfelejtene válaszolni pár napon belül, emlékeztetni fogom, hogy a kérdés nem lényegtelen./