Hölgyeim és Uraim!
Mint olvashatták „eggyel lejjebb” (http://lovasistvan.hu/2017/06/10/halas-koszonet-a-rendkivuli-erdeklodesert-es-szunet-junius-21-ig/), a kínai kormány és a kínai nemzetközi rádió (CRI – China Radio International) meghívott Kínába azon alkalommal, hogy 2017 a Kína és a Közép-kelet-európai országok közötti média együttműködés éve.
Térségünk 16 országból 23 újságírót hívtak meg. Az a megtiszteltetés ért, hogy Magyarországot én képviselhettem.
A látogatás a magyar média számára gyakorlati eredményeket is hozott: Gajdics Ottó és Bencsik András főszerkesztő urak kérése nyitott kapukra talált, és azonnal megindulhatott a Magyar Idők, a Karc FM rádió és a Magyar Demokrata hetilap partneri kapcsolatának kiépítése a CRI-vel és a legnagyobb angol nyelvű kínai napilappal, a több kontinensen nyomtatott formában is terjesztett China Dailyvel.
A rendkívül színes programmal dúsított utunkat Pekingben kezdtük, majd Sanghaj, Shenzhen végül, hazautazásként, Kanton következett. Ez több mint négyezer kilométeres út volt, tele megbeszélésekkel, ismerkedéssel a helyi nevezetességekkel, a kínai kultúrával, bankettekkel.
Tárgyaltunk politikusokkal, a különféle médiumok vezetőivel és munkatársaival, egyetemi tanárokkal, diákokkal.
Mivel igen sok volt az élmény, a munka pedig most is nagyon sok, mindegyikről természetesen nem tudok beszámolni.
De három dolgot már most szeretnék elmondani.
Kis túlzással: megláthattam a 22-ik századot. Jelentem: hibátlanul működik.
És megláthattam, jobban mondva „testközelből” tapasztaltam azt a szeretetet, amelyet ez az óriási ország lépten-nyomon tanúsít irányunkban.
Ahogyan például a pekingi Külföldi Tanulmányok Egyetemén a tárgyalóteremben a megbeszélések szó szerinti záróakkorjaként egy 11 tagú diáklányokból álló kórus a jelenlévő delegáltak anyanyelvén énekelt.
Magyarul a Tavaszi szél vizet áraszt című gyönyörű népdalt.
És még egy.
Ez volt a negyedik utam Kínában, minden alkalommal kínai kormányzati meghívással.
2012-ben voltam először Sanghajban. Öt év alatt annyit fejlődött e város is, ami lépten-nyomon érezhető volt.
Csak a harminc emeletnél magasabb felhőkarcolókból kétezer van már a városban.
A 24 millió lakosú Sanghajban, akárcsak a Hongkongtól mintegy 160 km távolságban fekvő 18 millió lakosú Shenzhen városában – Kína „újítási központja – az egy főre jutó GDP majdnem kétszerese a magyarországi egy főre jutó bruttó nemzeti terméknek.
A velünk tárgyaló kínaiak folyamatosan az örömüket fejezték ki, hogy nyitottak vagyunk a mindkét félnek előnyt jelentő („win-win”) együttműködésre.
Talán megértik, hogy nekem ez a filozófia messze jobban tetszik, mint az amerikai John McCain szenátor-féle most éppen kit bombázzunk szét és kinek a belügyeibe szóljunk bele gyakorlat.