A német lap ritka gazdag pillantást enged az afrikaiak belső világába. Az újságíró négy afrikai országba látogatott el, bárokban, kávézókban, falvakban, városokban beszélgetett el az ott élőkkel. /A cikk kivételesen nem polkorrekt./
Cikkét azzal kezdi, hogy idén több afrikai ember érkezik majd Európába a Földközi-tengeren át, mint valaha is.
Heinz Sünder, a riporter a „menekülési út” mentén fekvő országokat kereste fel.
Miközben az Európába érkezett afrikaiakra az idegen hely, az elveszettség, munkanélküliség vár, addig erről az ottaniak nem tudnak semmit. A balsorsról rokonaikat, barátaikat nem tájékoztatják. Csak a „sikerről”.
Az 1,2 milliárd lakosú kontinens népessége három évtizeden belül megkétszereződik és Afrika „a sorsunkat fogja meghatározni”.
A szenegáli főváros, Dakar egyik bárjában egy kávé 6 centbe (18 forint) kerül. De ez is drága az ott beszélgető férfiaknak, akik Németországról álmodoznak. A dakari nyomornegyedben egy másik világról folyik a szó. Egyikük, Magnete Ndiaye diák. Ő inkább Franciaországba szeretne kivándorolni. „Minek itt tanulni? Ha az ember befejezi az iskolát, rokonra van szüksége, aki beviszi a közigazgatásba. Ha nincs ilyen rokon, az egész tanulás szart sem ér” – mondja.