Kedves Gáspár!
Bocsánat a nyílt tegezésért, de Münchenben, a Szabad Európa Rádiónál a Bush-féle Új Világrend kikiáltása előtt való személyes találkozásunkkor tegeződő viszonyba kerültünk.
Tudod, ez akkor volt, amikor Kasza László, a magyar osztály akkori, liberális, Konrád-párti vezetője akadályozta meg, hogy interjút készítsek veled.
Tekintettel arra, hogy azóta oly őszinte felindulásodból szinte minden írásodban a rasszizmussal foglalkozol, nyilván természetesnek veszed, ha megkérdezem: etnikai alapú rasszizmus vagy az áldozatok között egyfajta faji hierarchia felállítása, ha arra kérlek, válaszolj: rendben valónak találod, ha javasolnám, hogy legalább tíz évente egyszer meg kellene említeni a II. Lipót belga császár által elkövetett belga-kongói népirtás 10 millió áldozatára való emlékezés szükségességét, vagy hogy ideje lenne, ha a belga nép „szembe nézne múltjával” (jó a kifejezés?)?
Nem vetnéd be magad ennek érdekében? Hiszen te oly példásan hirdeted a rasszok közötti egyenlőséget, azaz az áldozatok etnikum szerinti besorolásának mélyen elvetendő gyakorlatát?
Netán hozzátéve, hogy a sztálini ukrajnai holodomorra is emlékeznünk kellene, amelynek legalább 7 millió áldozata volt?
Vagy ezek smafu témák? Vagy inkább az ellenkezőjük, és aki fel meri tenni a kérdést, börtönben a helye?