A szankciók azzal fenyegetnek, hogy szétverhetik a transzatlanti és G7-es egységet a Krím félsziget és Ukrajna megszállását illetően.
Ki érti ezt az amerikai elnököt? Hiszen a fősodratú sajtó lényegében Putyin-pincsinek nevezte, amiért Oroszországgal fegyverszüneti megállapodást kötött Szíria déli részére vonatkozóan és leállította a CIA támogatását a szíriai kormány ellen harcoló dzsihadistáknak. Most pedig mindennek az ellenkezőjére készül: azaz mintha ismét a mindenhol csak háborút akaró neokonok és társult lobbiszervezetei pincsijévé akarna válni. Transzatlanti szakadást kiprovokálva, mint az ma kiderült Juncker bizottsági elnök kiszivárgott feljegyzéséből.
De nézzük az előzményeket.
Vasárnap este írta a Wall Street Journal, hogy a Fehér Ház vasárnap jelezte, Trump elnök valószínűleg támogatni fogja azt a törvénytervezetet, amely megbüntetné Oroszországot, amiért beavatkozott a 2016-os elnökválasztásokba, noha az amerikai elnök hónapok óta kételyét fejezte ki e beavatkozás valóságalapját illetően. A cikk hozzáteszi, hogy a Trump-kormánynak a szankciós törvényre való reagálását nagyon figyelik, mert ha azt az elnök nem írná alá, úgy azonnal bírálni fogják, amiért Putyin orosz elnök oldalán áll, miközben vizsgálat folyik az elnökválasztásba történő orosz beavatkozásról.
És mit ír reggel az elmebeteg Oroszország-ellenes hisztériára alapozott várható kongresszusi szankciótörvényről „Az újabb amerikai szankciók eredményeként az Oroszországgal való kereskedelem szinte lehetetlenné válik” címmel a független német gazdasági-politikai hírportál, a Deutsche Wirtschafts Nachrichten? Azt, hogy miután az amerikai szenátus korábban 98:2 arányban szavazta meg a szankciók meghosszabbítását, holnap a képviselőházban szavaznak az Oroszország, Irán és Észak-Korea ellen hozandó új szankciókról. A törvénytervezet része, hogy Trump elnök az oroszellenes szankciók lazítását nem rendelheti el a kongresszus hozzájárulása nélkül, noha az amerikai alkotmány szerint a külpolitika az elnök területe. A tervezett szankciók elsősorban az európai vállalatokat sújtják büntetéssel, ha Oroszországgal folytatnak üzletet, és ez mindenek előtt az energiaszektort érinti annyira, hogy Európában veszélybe kerülhet az energiabiztonság.
Pontosan ugyanez a véleménye Ryan Heathnek a Politicoban. Ő a Barroso-féle Európai Bizottság szóvivője volt és korábban a BBC-nek dolgozott. Most a Politico brüsszeli kiadását szerkeszti, és éppen az úszó vb miatt tartózkodik nálunk és ez alkalommal néhány kollégáját ma este meghívta Pesten néhány pofa sör melletti csevejre.
Ryan azt a lélegzetállító értesülését hozta mai cikkében nyilvánosságra, hogy az Európai Bizottság „napokon belül” visszacsapásra készül az Egyesült Államok ellen, ha az a hónap végén életbe léptet új oroszellenes szankciókat. E szankciók az orosz energia, pénzügyi, vasúti, hajózási, fémipari és bányaipari szektorokat célozná meg. Brüsszel már óvta az amerikaiakat az acéltermékek vámtarifájára vonatkozóan, most pedig az oroszellenes szankciók kerülnek terítékre. A Ryan Heath által látott belső bizottsági feljegyzés szerint Jean-Claude Juncker bizottsági elnök felkészült a visszacsapásra, ha Oroszország beavatkozna az európai energiaprojektekbe. A feljegyzés azt a döbbenetes mondatot tartalmazza, hogy a szankciók azzal fenyegetnek, hogy szétverhetik a transzatlanti és G7-es egységet a Krím félsziget és Ukrajna megszállását illetően.
A cikk szerint az Európai Bizottságnak a leginkább a vitatott és a tervezett amerikai szankciók által szintén veszélyeztetett Északi Áramlat 2-es projekt fáj, amely földgázt szállítana Oroszországból közvetlenül, a tengeren át Németországba, Ukrajna és Lengyelország megkerülésével.
Az persze eme történelmi fordulópont jelentőségének árnyékában csupán élvezeti szempont látni majd a hazai amerikai neokonimádók azon kínját, hogy az oroszbaráttá váló EU vagy az oroszverővé vált Trump talpát választják-e nyalási támpontnak lelki békétlenségük megőrzésére.
Sokkal érdekesebb Paul Craig Roberts, Reagan elnök volt pénzügyi államtitkárának és világhírű publicistájának július 20-i cikke, amelyben azt a véleményét fejti ki, hogy az Egyesült Államokat nem Donald Trump irányítja, hanem az amerikai katonai-biztonsági komplexum lobbistái, ugyanis ezek költségvetése megfelel Oroszország GDP-je 70 %-ának. Ami megmagyarázza az ide-oda hintázó Trump rejtélyét.