Keno Verseck, Németország legolvasottabb hírportálján, a Spiegel Online-on tette közzé újra személyes fájdalmát. Nevezetesen azt, hogy április 18-án e helyütt megemlítődött neve Gregor Mayer, Ernst Gelegs, Bernhard Odehnal és Florence La Bruyere budapesti tudósítókollégáival együtt, akik mindenfajta tényellenőrzés nélkül szolgálnak globális visszhangcsatornát a helyi ellenzéknek. Említésük annak kapcsán történt, hogy – mint cikkünk címében is olvasható volt -, a holland közszolgálatban Orbán Viktor arcul köpésére buzdítottak.
Verseck erről már terjedelmes interjút is adott másik tudósítói alkalmazójának, a Deutsche Wellének, amelyről szintén beszámoltunk. De sérelme nem hagyja nyugodni. Hiszen, mint a hozzá hasonlóan Budapestről évtizedek óta tudósító vagy egy-két napra idelátogató kollégái panaszkodnak rendszeresen jobboldali kormányok idején, rettegésük színhelyén „a történelem legsötétebb korszaka” tér vissza.
A Der Spiegel Online tegnap kiposztolt budapesti „tudósítását” így foglalja össze: „Magyarországon rosszabbodik a klíma az újságíróknak. A nem kedvelt újságírók és médiák feketelistán landolnak – hogy ezzel lélektani nyomást építsenek fel ellenük”.
A „bűnös” e sorok írója, aki azt javasolta a kormánynak, ideje lenne már fellépni az említett, Magyarországról kirívóan és folyamatosan torz képet sulykoló tudósítókkal szemben. Akik olvasták szintén „e sorok írójának” az elmúlt évtizedekben sok tucatszor elhangzó hasonló buzdítását az említettek nevét tartalmazó cikkekben, tudják, a „feketelistázóból” csak az illiberálisok frusztrációja szólt, hiszen tudja, felszólításának annyi foganatja lesz, mintha Keno Versecket megkérné valaki, most, hogy megjelenik a heti Magyar Hang, fáradjon el az orbanisztáni médiadiktatúra hozzá legközelebb fekvő újságos standjához, és olvasóinak csak egyszer számoljon be arról, miként kapható e helyeken az ellenzéket támogató hat hetilap (Heti Világgazdaság, Élet és Irodalom, 168 Óra, Magyar Narancs, Heti Válasz, Magyar Hang), szemben a kormányt támogató kettővel (Magyar Demokrata és Figyelő). Mely kijelentés „természetesen” „gyűlöletkeltő”, és amelyhez hasonló megfogalmazásokat az EU jövőre már intézményesen cenzúrázni fog, mint ahogyan már ma Németországban fojtják meg fokozatosan a kormányellenes hangokat.
A cikk tartalmának további ismertetését a Klubrádió nemzetközi sajtószemléjének holnapi kiadására bízzuk, amely minden reggel a hét órás hírek után hatalmas elánnal, az újdonság erejét mímelve számol be arról, amikor négyszázhatvanötezredik alkalommal nevezik a magyar kormányt populistának, stb.
De most egy sokkal aggasztóbb fenyegetésről kell beszélnünk, amelyet most a versecki logika szerint fogunk feltálalni.
Keno Verseck ugyanis megnevezett budapesti tudósítókollégáival együtt le akarja fejeztetni a magyarokat.
Úgyhogy kérjük a „magyar embereket” (értsd: a magyarokat), riadjanak meg, mert fenyeget bennünket a történelem legsötétebb korszakának, azaz a kommunizmusnak a visszatérte, amely világrendszer több mint százmillió ember megöléséért felelős.
És amelynek ideológiai idolja, Karl Marx (és nem „Marx Károly”) születése kétszázadik évfordulójára utazik a németországi Trier városába ünnepelni ideológiai szerelmét Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is.
Aki abból az országból származik, azaz Luxembourgból, amelynek liberális karmai között van Magyarország minden faluban fogható, legnézettebb ellenzéktámogató televíziója, a Verseckék által totálisan elhallgatott, „a magyar emberek nyelvén”, azaz magyarul szóló RTL Klub, amelynek híreit naponta több mint egy millióan nézik, szemben az MTV hírei 150 ezres nézőtáborával.
Ugye senkinek nincs semmiféle kételye, hogy a Nyugat fősodratú sajtója ugyanazt a képet alakítja ki rólunk, mint Keno Verseck, Gregor Mayer, Ernst Gelegs, Bernhard Odehnal, Florence La Bruyere és a méltatlanul meg nem említett Runa Hellinga, aki évekkel ezelőtt szuperéberséggel már figyelmeztette holland lapját, a Trouw-t („Bizalom”), hogy Vásárhelyi Mária szociológus bőréből lámpaernyő készítésére bíztat egy azóta már sok társához hasonlóan, már régen kivégzett jobboldali, kormányközeli lap vezércikke?
Ugye szintén senkinek nincs kételye a felől, hogy Anne Applebaum zsurnalisztikus „lakhelye”, a Washington Post nem kivétel ezen nyugati világra terpeszkedő, gyomorforgatóan egyhangú médiabirodalom alól?
Nos, e Washington Post április 6-án azzal a címmel írt cikket, hogy „Miként lett Orbán Viktor valódi fenyegetés a Nyugatra nézve?”.
És ugyanez a Washington Post február 12-én ezzel a címmel jelentetett meg egy másik buzdítást: „Amerikának Szaúd-Arábia forradalmi koronahercege mögé kell sorakoznia”.
Vagyis Amerikának – és persze vazallusainak – szaúdi karddal kell nekimennie a magyar nép által demokratikusan megválasztott kormánynak, hogy felsorakozhasson azon koronaherceg mögé, aki az idei év első négy hónapjában 48 embert fejeztetett le, akiknek fele semmiféle erőszakos cselekményt nem követett el, állítja az Emberjogi Figyelő jelentése.
Vagyis Washington most beáll Mohammed bin Szalman szaúdi vezető mögé, akinek országa a harmadik legnagyobb pénzt költi katonai célokra.
Nemsokára egy külön szaúdi médiahadosztály indul meg Brüsszel hívó szavára, amely Verseckékre hivatkozva állítja majd: Magyarországon a muzulmángyűlölő kormányt meg kell dönteni.
Ezután jelenik meg a magyar égen a Jemen és népe elpusztítása alól ideiglenes kimenőt kapó szaúdi légierő és miután szétbombázza a parlament épületét és Áder János várbeli székhelyét, Mohács felől betör a szaúdiak vezette transzatlantista haderő.
Az első nyilvános lefejezésre a Lendvai utcában kerül sor, Lendvai Ildikó, a történelem legsötétebb korszakából itt ragadt agitpropelleres lelki vahhabita irányítása mellett.
A második, rijadi szokás szerint nyilvános lefejezési aktust e lap vezetésén gyakorolják, mert az megengedte Verseckék, valamint az illegális muzulmánok beözönlésének bírálatát, akiket a szaúdiak saját országukba csak azért nem engednek be, mert tudják, az ENSZ és az EU is úgy hallgat a dúsgazdag olajkirályság határai hermetikus zártságáról, mint a közmondásos döglött hal a kosárban.