Kocsis András hágai magyar nagykövet: Természetesen nagyon is érezzük a kettős mércét, Magyarország és Lengyelország ki is van pécézve az európai uniós tagállamok közül
* * *
A holland közszolgálati rádióban Eric Smit műsorvezető arra bíztatta a vele beszélgető zöldpárti Judith Sargentini holland európai parlamenti képviselőt, hogy ha találkozik Orbán Viktorral, köpje arcon. Sargentini a felelős e parlament LIBE bizottságságában hamis állítások alapján Magyarországot súlyosan elítélő jelentésért.
Kocsis András hágai magyar nagykövet a műsorszolgáltatóhoz intézett, nyilvánosságra hozott levelében kérte, indítsanak fegyelmi eljárást az általa visszataszítónak és udvariatlannak nevezett kijelentés ellen.
A nagykövetet erről és a holland sajtó Magyarországot érintő magatartásáról kérdeztük.
Eric Smitet nemrégiben tüntették ki Hollandiában az „Év újságírója” díjjal. Az nyilván a véletlen műve, hogy március 3-án egy 17 nyomtatott oldal terjedelmű interjút készített az általa főszerkesztett holland pénzügyi portálon Maróy Ákossal, a Soros által támogatott Átlátszó hírportál egyik alapítójával. Ebben elmondta, a múlt év végén Maróyt a saját lakásában látta vendégül
* * *
Nagykövet úr, mi jellemzi jobban a hollandiai hangulatot Magyarország irányában, az olyan hollandoké, mint az Orbán Viktor leköpésére sürgető közszolgálati rádiós, a leköpésre kért Judith Sargentini, Frans Timmermans uniós bizottsági alelnök, elődje, Neelie Kroes, Sophie in’t Veld, az Európai Parlament liberális frakciójának alelnöke, vagy Mark Rutte miniszterelnök, aki Orbán Viktorhoz a választási győzelem alkalmával küldött gratuláló levelében együttműködést szorgalmaz a két ország között?
Ez egy rendkívül összetett kérdés, amivel indulunk. A konkrét üggyel kezdem. Ez az interjú április 15-én, szombaton hangzott el a rádióban. Én akkor hétfőn megtettem a tiltakozást a holland közszolgálati rádió felé, amit ugyanígy nyilvánosságra is hoztam és az én reakcióm is nyilvánosságot kapott. Ami a holland átlagember, illetőleg a holland közvéleményt illeti, nyilvánvaló, hogy akik reagáltak, azok egy zártabb körből valók. Nyilván voltak olyanok, akik azt mondták, hogy ez a szólásszabadságba beletartozik, és gyakorlatilag ezt el kell fogadnunk, le kell nyelnünk, és jó lenne, ha Magyarország is ugyanígy működne, de őszintén szólva én azt tapasztaltam, hogy…
Bocsásson meg, hogy közbevágok, de ugyanezek ugyanígy reagálnának, ha a Kossuth rádióban bíztatnának egy magyar politikust a holland miniszterelnök leköpésére?
Nyilvánvalóan ezek a kommentek a szólás és a média szabadságára vonatkoztak, de a kommentek többsége azt mondta, hogy bármennyire is tiszteli az újságíró munkásságát, aki két hónappal korábban kapta meg Hollandia „Év újságírója” díjat, ez nem fér bele. És ez volt a kommentek túlnyomó többsége. Nyilván ez is a leképződése a holland társadalmi reakcióknak, és talán az is jellemző, hogy amit a holland sajtóban látunk mind a választásokat közvetlenül megelőzően, mind a választási eredményt követően, az túlnyomórészt elsöprően negatív jellegű megnyilvánulás.
Az Ön által elmondottak a közösségi fórumokon olvasható reagálásokat ismertetik. És mi volt a helyzet a médiában?
Nem láttam a holland médiában állásfoglalást. Csak kommentár nélküli beszámolókat. Amikor a kommentekről beszéltem, azok Twitter-bejegyzések voltak. Egyébként az újságíró Twitter-bejegyzése alatt voltak túlnyomórészt ezek a megjegyzések.
A holland sajtó egészét tekintve ugyanolyan, mint nyugat-európai társai? Vagyis hazugságokkal, ferdítésekkel üti-vágja a mindenkori jobboldali magyar kormányokat?
A többi nyugat-európai sajtóval nem feltétlenül tudom összehasonlítani, de nagyjából helytálló az a megállapítás, hogy rendkívül egyoldalú a magyar álláspont iránt és inkább negatív, valamint nagyon nehéz a saját álláspontunkat átvinni. Ami azért is furcsa számomra, mert folyamatosan azt hallom, hogy meg kell hallgatni a másik felet. Egyébként a holland társadalom alapvető modellje az úgynevezett „polder-modell”, vagyis hogy az összes felet meghallgatjuk, és véleményét figyelembe vesszük. Ugyanakkor én azt tapasztalom, hogy a holland sajtó részéről ez nem működik.
Hol marad az újságírói szakma egyik alapkövetelése, a tények ellenőrzése, ha Magyarországról írnak?
Nagyon ritkán találkozom kiegyensúlyozott tudósítással. Napi rendszerességgel jelennek meg az ilyenfajta cikkek, úgyhogy már azt csináljuk, hogy csak az igazán kirívó eseteket tesszük szóvá, de csak a legritkább esetekben adnak teret a magyar kormányzati álláspontnak. Volt olyan, hogy egy nagy múltú országos napilap konkrétan azt válaszolta nagyköveti levelemre, hogy köszönik, de nem kíváncsiak rá.
Nem véletlenül a magára oly büszke NRC Handelsbladról van szó?
De igen.
Ha már konkrét esetekről van szó, tudósít még Budapestről az a Runa Hellinga, aki Trouw című napilapjában 2000 márciusában azt hazudta, a kormánypárti Napi Magyarország azt javasolta, hogy Vásárhelyi Mária bőréből készítsenek lámpaernyőt? Ő még tudósítgat Budapestről?
Igen.
Lámpaernyősen vagy visszafogottabban?
A kritikus tudósítások megvannak. Az említett cikkét nem ismerem. De tény, hogy kritikus hangvételű cikkeket ír Hellinga asszony Magyarországról. Volt olyan, amikor ezt szintén szóvá tettem a Trouw szerkesztőségének, és ők le is hozták a reakciómat. Az is tény, hogy a 150 szavas válaszadási korlát eléggé behatárolja reagálási képességünket.
Ön szerint melyik egyszínűbb, a magyar vagy a holland média? Nálunk megjelenhet egy vezető balliberális újságíró tollából, hogy dögöljön meg a kormány, miközben az „orbanisztáni diktatúra” állítólag egyenirányított sajtójának túlnyomó része alázatos tisztelettel beszél a NATO-ról, Merkel kancellárról, nem egyszer kérve, hogy rugdalja meg a magyar kormányt, és persze imádja Hollandiát is.
Ha megengedi, a magyar médiát nem elemezném. Ami a holland médiát illeti, Magyarországgal kapcsolatban rendkívül egyöntetűen egyoldalú. Mint említettem, a mi álláspontunknak sem adnak teret. Ez már nagyon hosszú idő óta így van. De Lengyelországgal szemben ugyanez a helyzet. A kettős mércét nagyon is érezzük. Magyarország és Lengyelország, hogy úgy mondjam, ki is van pécézve az európai uniós tagállamok közül.
Budapest tele van külföldi tudósítókkal. Hány magyar tudósító van Hágában?
Egyetlen magyar hágai tudósítóról sem tudok.
Bocsánat a fantázia kérdésért, de mi lenne, ha akadna egy dúsgazdag jobboldali, konzervatív magyar milliárdos, aki meg akarná venni a vezető vagy nem vezető egyik holland kereskedelmi tévéállomást vagy napilapot?
Erre nagyon nehéz válaszolni.
Úgy gondolja, hogy lesz bármilyen foganatja az Ön által kezdeményezett fegyelmi lépéseknek Eric Smit, Orbán Viktor arcul köpésére bíztató „Év újságírója” ellen?
Hétfőn fordultam a közszolgálati műsorszóróhoz és szerdán kaptam egy választ a tartalomszolgáltató szerkesztőségétől, amelyet egyébként a holland sajtóban is lehoztak. Ennek az a lényege, hogy el fognak beszélgetni az újságíróval. Úgy gondolom, hogy ez a maximum, amit a nyilvánosságnak szánnak. Nem hinném, hogy ennél tovább mennének, vagy ha lesz is bármilyen lépésük, akkor azt nyilvánosságra hoznák.
Befejezve a beszélgetésünk elején említett levéllel, amit Rutte miniszterelnök küldött Orbán Viktornak, úgy gondolja, szélesedik az együttműködés a jövőben országaink között?
Annak ellenére, ami a sajtóban megjelenik a két ország között az illegális migrációt illetően eltérő megítélésben, számos kérdés van, amelyben teljes az egyetértés kormányaink között, csak ez kevés figyelmet kap. Nekem az is nagyon furcsa volt, hogy a magyar gazdaság igen pozitív állapotát teljesen elhallgatják a holland médiában. Ez azért nagyon fontos a kétoldalú kapcsolatainkban, mert a holland kormány ugyanazt vallja, mint a magyar. Tehát ez a rendkívül szigorú fiskális politika nyilvánvalóan számukra is kedvező. Ők is ugyanezt szorgalmazzák az Európai Unión belül. Ez az egyik közös téma. Nyilván a külső határvédelmet illetően már ők is felismerték és a fősodratú európai politika is már befogadta azt az általunk évek óta hangoztatott axiómát, hogy ezzel kell kezdenünk. Ez szintén teret nyert a holland politikai gondolkodásban. Ugyanúgy fontosnak tartják, hogy a gazdasági migránsokat nem tudja már Európa befogadni. Ők is igyekeznek a hazatérésüket jogszabályi szinten elősegíteni. Nyilván a brexit kezelésében is egyetértünk abban, hogy fontos az uniós egység és hogy együtt szólaljunk meg a tárgyalások során. De a holland média pozitív témákkal nem foglalkozik.
http://magyarhirlap.hu/cikk/116357/Durva_tamadasok_aholland_sajtoban