Aki elfelejtette volna: 2010 augusztusában a Külügyminisztériumban a nagykövetek részvételével megtartották a szokásos éves összejövetelt, ahol Martonyi János akkori külügyminiszter a jelenlévő nagyköveteket felszólította, védekezzenek a kormányt és az országot ért sajtórágalmak ellen.
Sőt, kijelentette:
A nagykövet munkájának megítélésénél az egyik szempont az kell hogy legyen, ki tud-e alakítani egy olyan szellemi-értelmiségi-intellektuális kört az adott országban, amely szükség esetén egy adott esetben az országot érő, alaptalan vádakra tud reagálni.
Amikor a Brüsszelbe 2011 januárja végén ellátogatott külügyminisztert a Magyar Nemzet ez irányú tapasztalatairól kérdezte, Martonyi azt felelte, „ebben a különleges helyzetben vegyes a tapasztalat”.
E „vegyes tapasztalat” megmaradt. Martonyi diplomáciai megfogalmazásával élve mondhatjuk, hogy az talán még „vegyesebb” lett.
Az teljesen egyértelmű, hogy nem lehet naponta válaszolniuk a nagykövetségeknek arra a rágalomözönre, amelyet az általuk képviselt kormányra és országra zúdít a nyugati sajtó, kritikátlanul visszhangozva a legképtelenebb és legabszurdabb vádakat.
Viszont a totális hallgatás, illetőleg a semmittevés bűn.
De kivételek szerencsére vannak. Mint például Makkay Lilla volt stockholmi nagykövet, aki példásan járt elől, a svéd lapokban rendszeresen publikált a Magyarországra szórt alaptalan rágalmak visszautasításával és korrigálásával.
E téren kitűnő munkát végez a párizsi magyar nagykövet, a magyar érdekek mellett minden esetben példásan és rendkívüli intelligenciával fellépő Károlyi György.
Mint most, amikor a vasárnapi választások után a Facebook oldalán fejtette ki véleményét azokról a két teljes oldalon megjelenő írásokról, amelyeket a vezető francia lap, a Le Monde április 6-i számában „szentelt” Magyarországnak.
Írását a franciául, németül és angolul megjelenő Visegradpost.com vélemény- és hírportál is átvette.
Ebben a nagykövet felrója a Magyarországot támadó újságíróknak, hogy ők bírálják a magyar tollforgatókat, amiért azok szerintük semmit nem ellenőriznek, miközben ők minden ellenőrzés nélkül fogadják el azt, amikor Magyarországról az illiberalizmus, az antiszemitizmus, a korrupció, az igazságügy gleichschaltolása, a médiumok térdre kényszerítése és a jogállamiság halálának barlangjáról beszélnek?
Ha nálunk a napilapok sajnálatos módon nem olyan kevés oldalon jelennének meg, mint ahogyan az a rendszerváltás óta történik, Károlyi György viszontválasza teljes fordítást érdemelne.
A La Manche csatorna másik oldalán Szalay-Bobrovniczky Kristóf londoni magyar nagykövet a patinás brit politikai-kulturális hetilapban, a New Statesmanben megjelent, az egész magyar nemzetet is gyalázó cikkre válaszolt. Azt egy ismert, sok amerikai tapasztalatot is maga mögött tudó brit újságíró, Matthew Engel írta „A diktátor játszótere: Orbán Viktor Magyarországában” címmel.
A nagykövet hangsúlyozta, a cikk beleillik a nemzetközi médiakampányba, amellyel a magyarországi választásokat akarták befolyásolni a rendkívül népszerű magyar miniszterelnök ellen. Majd azt írta:
A cikk végtelenül elfogult, és nevetségessé akarja tenni az egész magyar nemzetet, kultúráját, nyelvét és még legszentebb nemzeti jelképeit is.
Ezek voltak a jó példák, ami az aktív válaszadást illeti.
Szemben például washingtoni nagykövetségünkkel, amely a posztjáról eltávolított, és most egy igen fontos transzatlanti-neokonzervatív agytröszt egyik vezető székébe került Szemerkényi Réka idején megszokott nemtörődömséggel és némasággal olvasgatja a vérlázítóbbnál vérlázítóbb amerikai sajtórágalmakat.
E követségnek a Szemerkényi-időkből átörökölt sajtóattaséja, Gedeon Béla, Károly György párizsi nagykövetétől totálisan eltérő Facebook oldalán mutatja be, hogy őt a proseccón, a pezsgőn, a jó vacsorákon kívül még az sem érdekli, hogy egymást követő hat kérdésünkre küldjön akár egy tőmondatnyi választ arra vonatkozóan, tervezik-e egyszer is szembesíteni az amerikai sajtót a tényekkel Magyarországot illetően.
https://magyaridok.hu/kulfold/nagykoveti-korrekciok-a-hazugsagokra-2997739/