/4 + 1 cikk ismertetése/
Az egykor szebb napokat megélt, valóban antiglobalista, háborúellenes, világszerte olvasott, mára a fősodratba totálisan beállt brit lap március 31-i számában Nick Cohen publicista ezzel a címmel hányta el magát:
„Magyarország: egy mitikus ellenség mérgezi meg a politikát”.
„Természetesen” Soros a „mitikus ellenség”: „a gyökértelen, kozmopolita.., aki évente legalább egy millió migránst akar betelepíteni”.
Bevezetőjében Nick Cohen elmondja, tavaly augusztusi budapesti látogatása alkalmával hosszan beszélgetett Pardavi Mártával (Magyar Helsinki Bizottság).
Cohen retteg szegény Pardavi miatt. Szörnyű helyzetét meg kell érteni „és tudni kell, hogy az uralkodó párt, a Fidesz és kápója, Orbán Viktor megbundázta az alkotmányt, a választási rendszert, a média legnagyobb részét, az igazságszolgáltatást és Magyarország kulturális intézményeit”.
/Ugye emlékszünk, amikor Berlusconi lekápózta Martin Schulzot, az Európai Parlament korábbi, szociáldemokrata elnökét Brüsszelben? Mekkora botrány lett belőle?./
Majd azt írja: „Budapest nem európai főváros, hanem a Duna menti Moszkva. /Azt elfelejti megemlíti, hogy a lapjának helyet adó London sokkal inkább és bizonyíthatóan a Temze menti Iszlamabad, egy pakisztáni főpolgármesterrel…/
Orbán pedig hatalmon maradása céljából „kombinálja a zsidóellenes és muzulmán bigottságot”.
Majd jön a Soros-duma. Soros, aki „természetfölöttien hatalmas zsidó”. „Orbán kozmikusan nagyhatalmú zsidajai egyike”.
A cikk vége:
„Budapesten a szélsőjobbnál a zsidók esküdnek össze, hogy elpusztítsák Európát muzulmánok behozatalával”.
Ezután jöjjön egy másik mintapéldány cikk ismertetése:
/Talán van egy-két olvasó, aki emlékszik, hogy a német nyelvű Telepolison évekkel ezelőtt egy John Horvath nevű honfitársunk milyen tényszerű, remekbe szabott cikkeket írt Magyarországról . Nekik súlyosan csalódniuk kell. Ma a Telepolison ugyanaz található, mint a fentebb ismertetett forrásban. John Horvath egyébként Dél-Koreában az ország legolvasottabb, angol nyelvű Ohmynews portál vezető publicistája volt. E portált is valakik kivégezték./
A szóban forgó, ma megjelent cikk szerzője Tomasz Konicz. Már a legelső, összegző mondatokban e kifejezések olvashatók: idegengyűlölő, antiszemita összeesküvéselméletek, zsidók, nép-nemzetiek, Magyarország botrányos választási kampánya, Magyarország regnáló, jobboldali populista pártja, a Fidesz…
A záróakkord „George Soros, a zsidó milliárdos”.
Ahogyan „köll”, mondaná talán Ulfkotte sírjában.
Ezután nézzünk két olyan cikket, amelyet a patkányipar egy fontos szereplője, Anton Pelinka, a bp-i CEU tanára eresztett el egy-egy német nyelvű lapban. Mindkettőt tegnap.
Az egyik:
/A balliberális oldal állandóan azon nyafog, hogy a jobboldali újságírók nem kritikusak saját oldaluk embereivel. Nem fogják elhinni: a Soros-egyetem eme alkalmazottja nem kritikus Sorossal szemben. Sőt./
A cikk Paul Lendvaival indul, akinek származását Pelinka nem említi. Ellentétben Soroséval.
Akkor pedig ugorjunk másik cikkére, amely a neokonok egyik német médialábtörlőjében, a Die Zeit hetilapjában jelent meg.
E cikk első mondata is teljesen véletlenül Paul Lendvaival indít, akit – tudjuk meg a régi kommunista ügynökről – „kiutasítottak” Magyarországról. /Tehát szenved./
A cikkből olvasói azt is megtudhatják, hogy a – messze nem mellékesen szintén neokon – Bertelsmann Alapítvány Fenntartható Kormányzási Jelzőszámai (SGI – Sustainable Governance Indicators) szerint Magyarországon a demokrácia minősége évek óta süllyed. Jelenleg Magyarország az EU és OECD negyvenegy országa közül a negyvenedik.
x x x
Most pedig a fenti antiszemita vádakra kivételesen következzék egy egyfajta „viszontválasz” cikk. Amely azt mutatja, mi az, ami nagyon valószínűen világszerte tovább erősíti az antiszemitizmust.
A forrás a Haaretz nevű izraeli lap angol nyelvű kiadásának példátlanul tisztességes, a tényekkel szemben soha meg nem alkudó, világhírű, rendszerkritikus publicistája, Gideon Levy:
„Az izraeli mészárló erők”
A fenti cím után következzék a ma megjelent cikk összefoglalója:
„A gázai határon történt lövöldözés ismét azt mutatja, hogy a palesztinok megölését Izraelben könnyedebben veszik, mint a szúnyogokét”.
A cikk így indul:
„A halálszámláló vadul ketyegett. Minden harminc percben egy halál. Újra. És újra. Ismét egy. Izrael nagyon elfoglalt módon készült a széder éjszakájára. A tévéállomások továbbra is sugározták marhaságaikat.
Nem nehéz elképzelni, mi történt volna, ha egy telepest szúrtak volna le – helyszíni tudósítások, stúdiók kinyitása. /Tegnap szombati ünnep, azaz ottani nevén sábesz volt./ De Gázában az izraeli védelmi erők kegyetlenül folytatták mészárlásukat, iszonyatos ütemben, ahogyan Izrael a zsidó húsvétot ünnepelte”.
Stb.