„Ha a Monarchiának lehetett Magyarország az éléskamrája, a térség 16 országa lehet most Kínáé”
Interjú Tóth Gáborral, az Európa Kapuja V4-Kína Egyesület elnökével.
A 2011-ben Európa Kapuja Magyar-Kínai Egyesület néven alakult, majd 2017 augusztusában Európa Kapuja V4-Kína Egyesület nevet felvett szervezet a visegrádi országok és a Kína közötti kapcsolatok építését tűzte ki céljául.
Tóth Gábor szerint ahhoz, hogy Európát újra naggyá lehessen tenni, a Visegrádi Csoportnak kell az Új Selyemút nyugati pillérévé válni és a 16+1 kezdeményezésben vezető szerepet vállalnia.
Kérdés: Mi a hétfőn, november 27-én Budapesten kezdődő Közép-Kelet-Európa-Kína, vagyis KKE-K csúcstalálkozónak a lényege, amelyen Li Ko-csiang kínai miniszterelnök és a vendéglátó Orbán Viktor miniszterelnök mellett nagyobb térségünk 15 országának vezetője vesz részt?
Tóth Gábor: Nagyjából öt éve jött létre ez az együttműködési alakzat. A balti országoktól a balkáni országokig vesznek részt a 16 + 1-es együttműködésben. Ezen országok erejét és magját a V4-ek adják. Ha csak a kereskedelmet nézzük, akkor a 70 százalékát. Mármint a 16 ország és Kína közötti kereskedelem. Kína értelemszerűen a „+1”, amely szándékosan hozta létre térségünk 16 országának együttesét, hogy erősebbek és egységesebbek legyenek. De – és ez az én személyes véleményem – nyilván Kínának az a véleménye ezen országcsoportról, hogy ez a csoport jóval profibban áll hozzá az Új Selyemút projekthez, mint a nyugat-európai országok, amelyek igyekeznek elbagatellizálni ennek, a XXI. században a világ legnagyobb, főleg infrastrukturális projektjének a fontosságát. A lényeg: Kína keresi az új partnereket és keresi azt, hogy Európában e 16 ország legyen az Új Selyemút európai lába. És ennek kellene a V4-eknek az élére állniuk.
Az Ön szervezete mindebben milyen szerepet vállal?
Az én szervezetem 2011 óta működik. Magyar-kínai kulturális, kereskedelmi és oktatási egyesület volt, de néhány hónappal ezelőtt hatalmas irányváltáson ment keresztül. A nyár végén az Európa Kapuja Magyar-Kínai Egyesületet átneveztem Európa Kapuja V4-Kína Egyesületnek, mert rájöttem arra, hogyha ha csak bilaterális egyesületet építünk, akkor nem érjük el azt a célt, hogy a Selyemút végét, hogy úgy mondjam, „megfogjuk”, de így már tudjuk széles dimenziókban megnyitni gondolkodásunkat és a V4-kel összekapcsolódva tudunk előre lépni. Most Magyarország a V4 tömörülés elnöke, és így sokkal jobb esélyünk van ennek megvalósítására. Visszatérve kérdésére, ez az egyesület külpolitikai-stratégiai vonalra lépett. A kulturális egyesületek megsokasodtak. 2011-ben ez még kuriózum volt, és különleges pozíciót foglaltunk el; kulturális rendezvényeket, meg oktatási és testvérvárosi rendezvényeket szerveztünk a közeledés és a barátkozás céljából, de néhány év után rá kellett jönnöm, hogy itt nincs többé piaci rés, és ezért történt az átállás, amit Szőcs Gézával, a miniszterelnök kulturális főtanácsadójával – egyesületünk alapítása óta tiszteletbeli tagja – egyeztettünk.
A mostani csúcstalálkozó milyen módon illeszkedik a gigantikus Új Selyemút projektbe?
Úgy, hogy Kína is pontosan tudja: ez az Európa-Új Selyemút összekapcsolási ötlet csak akkor valósulhat meg, hogyha annak európai lába legalább olyan erős lesz, mint a keleti, azaz kínai lába. De ebből a nyugati láb még nincs meg, és nem tudjuk, hol lesz ennek az erőközpontja. Kína pedig azért koncentrál térségünkre, mert itt van a legnagyobb fejlődési potenciál; ide kellenek a legnagyobb befektetések, és a kereskedelmet is velünk érdemes elképzelni leginkább a jövőben. Ez biztonságos terület, és nem mindegy, hogy a befektetők, a kereskedők vagy a turisták is szeretnek biztonságban lenni. Illetve van még egy olyan aspektusa ennek, hogy a józan ész politikáját folytató országokkal szeretnek a kínaiak együttműködni. Olyanokkal, amelyek házuk táján rendet tudnak tartani és ésszerű lépésekkel építik gazdaságukat és nem ideológiai kioktatások közepette, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása mellett akarnak velük kooperálni.
Magyarország miként növelheti áruexportját Kínába?
A legnagyobb probléma természetesen az országaink mérete közötti óriási különbség. Azaz az, hogy nem tudunk az igényeknek, a keresletnek megfelelő mennyiségű árut szállítani. Ez esetben Kína nem tudja komolyan venni az ajánlatokat. De ha az egész régiót nézzük, akkor lenne egy közös gazdasági platform, azaz a 16 ország. És akkor már lenne annyi termék, hogy ki lehetne őket szolgálni. Meggyőződésem, hogy ez a terület a mezőgazdaság és az ahhoz köthető termékek, technológiák és a know how. Ugyanis Kínában a legnagyobb problémát az élelmiszerbiztonság és a környezetvédelmi kihívások jelentik. Szó szerint, mint egy falat kenyér, úgy kell nekik a biztonságos élelmiszer. És az európai élelmiszernek jó híre van odakinn. És ahogyan a Monarchiának Magyarország volt az éléskamrája, egy kis túlzással mondanunk lehetne, hogy régiónk lehetne Kínának az éléskamrája. Az én egyesületem pedig arra számít, hogy a V4-ek lesznek e kezdeményezés élén.
Ön szerint mi az, ami a hazai balliberális sajtó kezét vezeti, amikor olyan égbekiáltó abszurditásokat állít, hogy az Új Selyemút részeként létrejövő Budapest-Belgrád vasútvonal „2500 év múlva hoz majd hasznot”? Akkor, amikor az Európai Bizottság az év közepén képtelen megmondani, mennyi lesz a magyar GDP az egész évre.
Ezek ökörségek. Már önmagában az is tény, hogy e vasútvonalnál nem is lényeges, hogy profittermelő lesz-e vagy nem. Mert ez egy sokkal nagyobb képnek a kockája. Aki ilyeneket ír, az nem tud vagy nem akar nagyban gondolkodni. Ezzel épülhet az a vonal, amely majd a tengerről, a görögországi Pireusz kikötőjéből beszállítja az árukat és hozza létre ezt a láncszemét az Új Selyemútnak.
A kínai Hszin-hua hírügynökség tegnap Budapestről küldött egy tudósítást, amelyből kiderül, hogy van egy kínai vállalat – amelynek még kiállító központja is van Budapesten -, amely kereskedelmi csomópontot és két logisztikai parkot is hozott létre Magyarországon és összehoz kínai és európai vállalkozásokat. Ez majd egyébként expressz tehervonatokat is működtet Kína dél-keleti részében lévő Csang-sa város és Budapest között. A szolgáltatás, júniusi megindítása óta a vonatok tele áruval érkeznek. November 28-án, kedden pedig indítja az első vonatot innen, Budapestről Csang-sába. Nem kellene egy olyan portált indítani nálunk, amely nem arról ír hatmilliomodszor, hogy ki a nacionalista, antiszemita, szélsőséges, hanem ilyen dolgokról, amelyekről szinte szó szerint senki nem tudhat semmit?
Teljesen igaza van. Egyesületünk most kormányzati támogatást próbál szerezni nem csak a magyar kormánytól, de a V4-ektől is, és egy ilyen projekt indítása feltétlenül hasznos lehet. Ugyanis egyértelmű, hogy azon médiumoknak, amelyekre az előbbi utalt, azoknak ez a kínai-magyar és térségbeli együttműködés nagyon nem tetszik, és kommunikációjukat is ennek megfelelően alakítják ki, amit nekünk nem kellene követni, hanem épp az ellenkezőjét tenni: a nyilvánosságnak erről beszámolni. Hiszen – bevallom – még én sem hallottam erről, pedig nagyon benne vagyok a területben és nagy érdeklődéssel olvasom az ezzel kapcsolatos híreket. És az Ön blogja is igen hasznos forrás a Kínával kapcsolatos hírekről való értesülésekhez.
Az elmúlt napokban szintén ugyanazon az oldalon hatalmas őrjöngést tapasztalhattunk, amiért a PISA-teszteken nem értünk el jó eredményeket. És üvöltözést, hogy ez is mutatja, mennyire nem jó a szigorú oktatási rendszer, mert laza, liberális felfogású oktatási rendszer kell, és a többi. De ha megnézzük, kik a PISA-tesztek legjobb helyezettjei, akkor azt látjuk, hogy éppen a szigorú kínai szülők gyermekei állnak az élen, Szingapúrtól Hong Kongon és Sanghajon át Makaóig. A modell sokkal inkább a magyarra sajnos le nem fordított Amy Chua professzor asszony – a Yale Egyetem tanára – fantasztikus könyve, „A tigris anya harci himnusza” (Battle Hymn of the Tiger Mother), amelyből látható, a kínai gyerekek anyukáinál az első, a második és a harmadik dolog a tanulás, mégpedig a nagyon szigorú tanulás és csak utána jöhet minden más.
Persze. Ne a gyerek döntse el, hogy mit tanuljon, ki legyen a tanára, ki legyen az iskola igazgatója, hiszen egy gyereknek nincs elég tudása, hogy pontosan tudja mi jó és mi rossz neki. A fegyelem és szigor pedig elengedhetetlen a fejlődéshez, és bármilyen igazán komoly teljesítmény eléréséhez.
Most idézem Önnek a budapesti nemzetközi reptér honlapján most látható közleményt:
Tisztelt utasaink!
- november 26. vasárnap és november 29. szerda között naponta több alkalommal hosszabb-rövidebb lezárások várhatók a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre vezető útszakaszokon külföldi delegációk érkezése és indulása miatt… Kérjük utasainkat, hogy mindenképpen szánjanak a szokásosnál hosszabb időt a repülőtérre történő kijutásra (min. 2 órával a járat indulása előtt kell kiérni), és indulás előtt tájékozódjanak az aktuális forgalmi hírekről.
Önnek, mint ezen egyesület elnökének, nem kellene megpróbálni e tekintetben felrázni magyar kormányzati partnerét vagy partnereit, hogy az elmúlt években épített sok száz kilométer autópálya mellett már régen szükség lett volna a reptér és a városközpont közötti tizenvalahány kilométeres út kibővítésére? Elmondva, hogy Kínában, de az egész ottani térségben nincs olyan reptér, amelyet ilyen út össze ne kötne a várossal?
Jó lenne, ha az én egyesületemnek lenne akkora súlya, hogy rá figyelnének és e téren befolyást tudnék gyakorolni, és ha eljön ez a pillanat, ígérem szóvá teszem. Komolyra fordítva a szót, ha Magyarország ilyen ütemben fejlődik, akkor ez is megoldódik.
Ha összehasonlítjuk Kínát az Egyesült Államokkal, nem feltűnő, hogy míg az előbbi állandóan arról beszél és cselekedik, hogy miként lehet összekapcsolni országokat, miként lehet fejleszteni kapcsolatokat minden téren, a barátságot miként lehet elmélyíteni, addig Washington folyamatosan arról kiabál, hogy miként kell országok ellen katonailag fellépni, „megelőző” csapást mérni, felkészülni egy állítólagosan azokból érkező katonai csapásra?
Ez teljesen így van. Abszolút meggyőződésem, hogy a nyugati ideológia annyira túltolta a biciklit, és hogy az úgynevezett „szabadságot”, vagy a „befogadást” annyira félreértette, hogy mindez már kontrollálhatatlanul messze ment és ezért a Nyugat bukásra van ítélve. Ezzel szemben a Kelet felemelkedik, Kína érdekeltté teszi partnereit, win-win megoldásokat keres, és nem akarja ráerőltetni akaratát másokra. Ráadásul a Nyugat saját maga sem tartja be, amit másoktól követel. Nem beszélve arról, hogy Kína egységes nép, míg az Egyesült Államok mélyen megosztott. Ahol az ország egyik fele utálja az elnököt, a másik fele imádja. Egy olyan focicsapat se lehet eredményes, amelynek egyik fele utálja, a másik imádja az edzőjét. Magyarország tehát fel kell, hogy készüljön arra, hogy Európa épp az ő modellje mentén születik újjá, és hogy neki kell a V4-ek élén az Új Selyemút álmot szilárd gazdasági és politikai valósággá formálni, mert arra nem számíthat, hogy az EU észhez tér, de arra sem, hogy Kína majd helyette elvégzi a feladatot. Nehéz munka lesz ez, de minden jel arra utal, hogy Közép-Kelet Európára vár a kontinens megújításának történelmi kihívása.
Az Európa Kapuja V4-Kína Egyesület sajtómegjelenései
Cikkek:
http://magyaridok.hu/velemeny/v4-ek-es-az-uj-selyemut-2467429/
http://magyarhirlap.hu/cikk/103540/Kozos_erovel_a_keleti_nyitasert
http://www.hirado.hu/2017/08/10/magyar-kezdemenyezesre-indul-az-elso-v4-kina-egyesulet/
TV, Rádió:
http://www.echotv.hu/video/125434/20171108_Napi_aktualis_4_resz
http://karcfm.hu/archiv/karcolat-2017-11-17-1300-1400/
http://www.mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2017-08-13_15:07:00&ch=mr1
http://heti.tv/2017/08/14/pirkadat-toth-gabor/