Eva S. Balogh naponta ír angol nyelvű blogján egy cikket arról, hogy milyen borzalmas az Orbán-rendszer. Szavait hitelesként kortyolják a rólunk minden rosszat író újságírók is.
Szemben egyéb az észak-amerikai, szinte olvasatlan, frusztrált blogokkal, mint a Hungarian Free Press, ahol a szerzők egymást dicsérik, hogy növeljék az írásaik után bejegyzett két-három komment számát, a Yale Egyetem volt történészének írásait sokan követik és kommentálják.
Aki e nőnek egyébként bármilyen munkáját (kötetét) meg szeretné találni a világ legnagyobb könyvterjesztőjének, az Amazon.com portálján, nulla találatot kap.
Méltán. Outputja annyit ér, mint ő maga. És blogja.
Cikkeinek igazságtartalmával ugyanez a helyzet.
Legfrissebb blogozásának címe: „Orbán boldogtalan a francia elnökválasztás eredményeivel”.
Balogh öt nyomtatott oldal terjedelmű szövegének majdnem felét szerényebbnél is szerényebb személyem munkájának szenteli.
Mint minden balliberális szerző esetében a szabály nála is áll: annyi hazugság és ferdítés, ahány mondat.
Tudom, hogy itt a kommentek között lesznek olyanok, hogy „Ki a francot érdekel ez a kretén?”, de jobb, ha megértjük: ők hatásosabbak módszereikkel. Ők mindenről írnak, amivel gonosz céljaikat elérik.
Nekünk pedig olykor róluk is kell írni, de igazat.
A fő ok viszont, amiért kivételesen az e blogot támadókat most rajta keresztül először mutatom be olvasóimnak az az, hogy mindenki lássa, miként dolgoznak ők, és hogy a napnál is világosabbá váljék milyen forrásból táplálkoznak a rólunk a megszokottakat írók.
Kezdjük tehát Balogh azon állításával, hogy én „nemrégiben mentem át a Magyar Időkhöz külpolitikai ’szakértőként’”.
Az egyetlen mondatrészben két ferdítést, illetőleg hazugságot tartalmazó álhír helyett a tény: 2017. február elseje óta naponta egy-egy cikket írok a Magyar Időkben, ismertetve a nemzetközi sajtóban megjelent érdekesebb írást. Ritkán két írást. Tehát nem mentem „át” sehonnan. Mindenhol maradtam, ahol addig voltam. És nem lettem „külpolitikai szakértője” a Magyar Időknek.
Balogh ezután azt írja, eleinte Trump dicséretét zengtem, de „már nem biztos benne, hogy mit várhat az új elnöktől”.
Ezzel szemben a tény: egyértelműen megírtam nem is egyszer, hogy Donald Trump elnök láthatóan teljesen beadta derekát a hadiipari lobbinak és a neokonoknak.
Következő állítás: „Lovas azt a feladatot kapta, hogy cikket írjon a francia választásokról. Amellett döntött, hogy egyfajta sajtószemlét ír Macron győzelméről, ami könnyű dolog volt, hogy megtartsa róla véleményét”.
Tény: nem csak e lapnál, de az elmúlt több mint két és fél évtizedben soha senkitől nem kaptam utasítást vagy feladatot, hogy miről írjak. Mindig magam döntöm el. Mint a Magyar Idők esetében is én választom ki az általam aznap a legérdekesebbnek tartott cikket. A szóban forgó cikk szinte szó szerinti fordítása volt a totálisan fősodratú Politico brüsszeli kiadása reggeli szerkesztőségi kör-emailjének, mint azt jeleztem. Azért, hogy az olvasók lássák, miként reagál a Politico, Franciaország és a külföld politikai és médiaelitje a francia elnökválasztás győztesére.
Balogh ezt követően veszi célba blogomat. Ahol, szerinte, az orosz, amerikai, német és francia sajtóban talált cikkekről írok röviden.
A tény: egyetlen szláv nyelvet nem ismerek. Az oroszt sem és így az orosz sajtót sem. Három orosz állami, globális terjesztésű hírforrás több nyelvű kiadásában megjelenő beszámolókat és véleményeket ismertetek, amelyek a Russia Today, a Sputnik News és a TASS. Ezek éppen olyan állami hírforrások, mint a BBC, az Amerika Hangja, a Deutsche Welle és a többiek.
Ami az „amerikai, német és francia” felsorolást illeti: a legtöbb esetben így van, de ha az olasz, svéd, dán, norvég, holland, spanyol vagy igen-igen ritkán a portugál, netán az afrikaans nyelvű sajtóban találok valami érdekeset, nem tartóztatom vissza magam azok ismertetésétől sem.
Ezután azzal vádol, hogy noha a Russia Today alapján azzal vádoltam a balliberális francia Libération című napilapot, hogy kampánycsendet tört. Ami szerinte nem is biztos, hogy úgy volt.
Miután az ismertetés igen rövid volt, idemásolom:
A képen látható az a címoldal, amellyel a balliberális Libération napilap hétvégi kiadása jelent meg.
A szöveg: „Csinálj, amit akarsz, de szavazz Macronra!”
A hét vége már kampánycsend Franciaországban a mai választások miatt.
Balogh ezután azt írja, félrevezető módon „idéztem” a Deutsche Wirtschafts Nachrichtent, mert – fedezte fel– ott máshogy volt néhány szó az eredetiben.
A baj az, hogy én nem idéztem, hanem összefoglaltam. (http://lovasistvan.hu/2017/05/07/francia-hatosagok-senki-ne-mereszelje-publikalni-a-macronra-vonatkozo-hekkelessel-szerzett-informaciokat/). Idézni idézőjellel szoktak vagy kiemelt betűtípussal, külön bekezdésben írva.
Képzeljük el, hány ezer ilyen kifogást találhatnék a balliberális sajtó napi nemzetközi sajtószemléjében, ha azt hazudnám, hogy idéztek, amikor csupán összefoglalták a mondanivalójukat.
Ezután hosszan ír arról, hogy egy alkalommal idézni mertem a Gateway Pundit blogból, amelyről Balogh nem hallott és ezért utánanézett a Wikipediában. Ott pedig az a szörnyűség állt róla, hogy konzervatív politikai blog, amelyet a Fox News tévé, a Drudge Report és „egyéb konzervatív emberek és helyek idéznek”. Valóban: nem vagyok hajlandó a Balogh-féle sztálinista nosztalgiázók kedvéért Macronról is csak az ugyanazt ezerszer felböfögő fősodratú médiumokat idézni.
Talán éppen ezért kattintanak blogomra naponta mintegy százezren. Olyanok, akiknek elegük lett kizárólag monokróm – Balogh-színű – forrásokból meríteni.
Ebből ezt a következtetést vonja le a hazug blogger: „Lehangoló, hogy Lovas István, Magyarország legfontosabb kormánylapjának külpolitikai ’szakértője’ olyan kiadványokból veszi az információit, mint a Gateway Pundit. A külföldi híreket olyan embereken át szűrik meg, mielőtt a Magyar Idők és más kormányzati médiumok olvasóit eléri, mint Lovas.”
Tény: blogom több ezer sajtóismertetéséből öt darab van a Gateway Punditból. Amiért bocsánat e kitűnő forrástól, de a napi átlagosan 18 órai munkám alatt mindenre nem jut elég idő. Napi mintegy 350 email átnézése mellett.
Hogy erre az álhírgyártóra ennyi idő ment el, sajnálatos. De legalább egyszer be kellett mutatni azt a modus operandit, ahogyan ezek dolgoznak mindent elferdítve csak azért, hogy Magyarországról a lehető legrosszabbakat hazudják.