Eric Watnik
Sajtó- és kulturális tanácsos
Az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége
Tisztelte Watnik Úr!
Ez év január 31-én kérdést küldtem részlegüknek, amely így szólt:
„Éveken át kérdéseimre nem válaszoltak. Legyen szívesek választ adni, hogy Donald J. Trump elnök megválasztását követően fenntartják-e még e politikájukat?”
Rendszerük automatikusan visszaigazolta e-mailem megérkeztét azzal a szöveggel, hogy azt a megfelelő nagykövetségi irodába továbbítják.
Honlapjuk szerint részlegük egyik feladata „a médiától jövő napi kérdések megválaszolása”.
Válasz máig, azaz 23 napja nem érkezett.
Közben kétszer telefonáltam önökhöz, ahol munkatársuk mondta, megkapták e-mailemet és arra válaszolnak.
Az, hogy nem mondott igazat, nem lep meg, hiszen önök azt állították Irak lerohanása és szétbombázása előtt, hogy ott tömegpusztító fegyverek vannak és Szaddam Husszein kapcsolatban áll a terroristákkal.
Ha ekkora ügyben hazudnak, miért ne tennék ugyanazt egy ilyen apró dologban.
Ön még az Obama-rezsim kinevezettje. Balliberálisainktól tanultam, hogy „rezsimet” szabad csak mondani, ha nem szeretek egy kormányt.
Azon balliberálisaink, akiket önök a volt kommunistákkal együtt 1990 óta agyonszeretnek nálunk.
Hogy az „önök” közé ön is tartozik, annak dokumentálására olyan fotót tettem ki ide, amelyen ön baloldalon látható, amikor sietett elmenni a Népszabadsághoz, amelyet osztrák tulajdonosa anyagi okokból zárt be.
A 24.hu a róla készült fotót ezzel a szöveggel látta el: „A US Embassy Budapest (sic!), az amerikai nagykövetség (bocsánat kollégáim dadogásáért!) munkatársai is meglátogatták a Népszabadság dolgozóit ideglenes (sic!) szerkesztőségükben. A megjelentek között volt Eric Watnik sajtó- és kulturális tanácsos is.”
Ez retroaktívan azt juttatja eszembe, hogy igazán aranyos lett volna, ha például önök a közelfekvő Szabadság-térről elsétáltak volna az 1994-ben a Horn-rezsim által bezárt Pesti Hírlaphoz. Vagy a többi, az MSZP-SZDSZ rezsimek által bezárt napi- és hetilapokhoz.
Levelem tárgyára térve: mondja, miért retteg maga egyszerű kérdésemre válaszolni?
Nekem nincs atomarzenálom és nem tudnék kárt tenni magukban. Különben is, olyan békés ember vagyok, mint Kína, Oroszország és Irán. Akik ellen önök naponta keltenek minden ok nélkül háborús feszültséget, a világbékét veszélyeztetve.
Tudja, hogy az önökével eltérően más nagykövetségek miként válaszolnak, ha kérdésem van?
A legfrissebb példák: a budapesti kínai nagykövetség sajtóosztályának igazgatóját tegnap kérdeztem meg a kínai-magyar Budapest-Belgrád vonatprojekt ügyéről most, hogy az Európai Unió felerősítette támadását ellene.
Tudja mennyi idő alatt kaptam választ? Egy órán belül. Tisztességes, korrekt, informatív választ. Magyarul.
Az orosz nagykövetség sajtóattaséja tíz másodperc alatt válaszolt kérdésemre. Ez úgy történt, hogy ma egy orosz nemzeti ünnep alkalmával nagykövetségük katonai attaséja állófogadást rendezett és a sajtóattasé asszonytól „szemtől szembe” beszélgetve kérdeztem valamit. Magyarul. És ő magyarul válaszolt.
Mondja, ők miért tudnak korrekt módon válaszolni újságíróknak, nem pedig betegesen szelektálva közöttük, mint önök, akik miközben demokratáknak hazudják magukat, azokkal nem hajlandóak kapcsolatot tartani, illetve kérdéseikre válaszolni, akik önökkel szemben kritikusak. Holott nem győzik hangsúlyozni, hogy a bírálat nem csak demokratikus alapérték, de szent amerikai érték is.
Egyébként mikor megy végre haza? Nem hallotta, hogy Donald Trump elnök ismét naggyá akarja tenni Amerikát? Márpedig egy népszabadságos amerikaira biztosan szüksége van.
Szóval csomagoljon.