BARTUS ÉS IZRAEL SAMÍR

Ahogyan a bal/liberális oldal 2002-es választás győzelmeinek esélyei csökkennek, valódi teljesítménye hiányának leplezésére és kiegyenlítésére egyre nagyobb intenzitással veszi elő belföldön és külföldön a magyar kormány és a magyar nép ellen a rasszizmus, illetve az antiszemitizmus, cigány- és idegenellenesség vádját, valamint azokat a mesterségesen életben és hisztérikus szinten tartott spekulációt, hogy a MIÉP koalícióra lép-e a Fidesszel. A magyarországi „antiszemitizmus” és egyéb rasszizmus valamint idegengyűlölet 12 éve váltakozó intenzitású téma. Igen hálás vád, mert annak igazságtartalmával még kevésbé törődnek, mint azzal, hogy az Amnesty International magyarellenes hirdetései (mely miatt a szervezet bocsánatot kért és a magyarországi AI lemondott) igazak-e.

Érdekes, hogy a világ 200 országa közül az AI-nek miért éppen Magyarország jutott eszébe kétszer egymásután? Vajon eszébe jut-e most az Egyesült Államok Cincinnati nevű városában az a valóságos fehér rendőr, aki egy fegyvertelen feketét puffantott le, és ami miatt zavargások tombolnak a már kijárási tilalom alá vett ohioi városban? Kérdéses az is, vajon most Tom Lantos képviselő összehívja-e a kongresszus külön ülését, hogy megvizsgálják a Cincinnatiban folyó faji zavargásokat, mint ahogyan Csurka-ügyben összetrombitált néhány honatyát? Vagy rosszallását fejezi-e ki Jeszenszky Géza washingtoni nagykövet a faji gyilkosságok miatt (messze nem a mostani 19 éves fekete az első afro-amerikai, akiket fehér rendőrök Cincinnatiban lelőttek), hogy viszonozza amerikai kollégája „aggodalmát” amellyel, mint nyilatkozott balliberális lapokban, a MIÉP-et figyeli? Netán összeül-e a magyar országgyűlés, mert aggasztónak találja azt a rendőrségi magatartást, amely egy amerikai fekete vezető szerint „anarchiába” sodorhatja az Egyesült Államok más városait is, ahol a rendőrök a feketéket potenciális bűnözőknek tekintik és úgy is kezelik őket?

Magyarországon, nem kis mértékben a naponta érkező „antiszemitázás” hatására, ténylegesen növekedett az antiszemitizmus, de az még messze nem éri el a civilizált világban tapasztalható és a második intifáda óta jelentősen növekvő Izrael- és zsidóellenességet. Már sokan igyekeztek válaszolni arra, hogy miként indult be az antiszemitizmus vádipar Magyarországon a rendszerváltás környékén. De talán hasznos és a helyzetre vet némi fényt, ha idézünk a kitűnő, dinamikus, konzervatív amerikai rabbi, Daniel Lapin könyvéből (Amerika igazi háborúja. Multnomah Publishers. 1999) egy történetet. Lapin munkatársa, Yarden Weidenfeld egy hirtelen vallásossá vált barátjával sétált a járda nélküli környékükön. „Sábesz volt és mindketten jarmülkét viselt a feje búbján, vagyis felismerhetően zsidók voltak… Ahogyan egy autó megelőzte őket, az autó vezetője dudált. Yarden a dudálást egyszerűen úgy értelmezte, hogy az autós vagy figyelmezteti őket, nehogy hirtelen kilépjenek, vagy egyszerűen egy ismerős szomszéd jelzett barátilag. Barátja azonban azonnal feszültté vált és azt mondta: ,,Látták, hogy kapedli van a fejünkön és meg akartak rémiszteni”. Ez a könyv 317. oldalán olvasható. Egy oldallal korábban pedig ez: „Vajon hány zsidónak kellene még bekerülnie a kongresszusba és a Legfelsőbb Bíróságba, hogy ne féljenek? Hány zsidónak kellene még hatalmi pozícióba kerülnie vagy üzleti és szakmai sikereket elérnie, hogy bizonyítani lehessen, az antiszemitizmus nem jelent komoly veszélyt az amerikai zsidókra nézve? Noha Clinton elnök miután egy olyan kormányt ígért nekünk, amely olyan lesz, mint Amerika, olyan kormányt adott nekünk, amely inkább hasonlít Tel-Avivra.”

 Talán mondanunk sem kell, ha ezt nem Lapin írja, hetilapunkra már megjelenése napján rávetették volna magukat az itteni antiszemitizmus vádipar profijai. Mi, az egész magyarországi jobboldallal – valamint a magyar lakosság túlnyomó részével – hihetetlenül unnánk ezt a témát. De ha a másik oldal folyamatosan és most már szinte kizárólagosan ezzel operál, válaszolni kell. Már csak a kiegyenlítő információ kedvéért is, melynek továbbadása kötelesség. Hiszen a jobboldali lapok, amelyek éveken át azt hitték, feleslegesen érvelnek és adnak információt, hirtelen, nagy csodálkozásukra, azt vették észre, hogy az ország nagy része – és elsősorban a fiatalok, sőt a nagyon fiatalok is -, mind inkább ugyanazt a nyelvet beszéli.

A napokban jelent meg Bartus László könyve a Jobb magyarok- A szélsőjobb útja a hatalomhoz 1990-2000. címen – így, sok kérdőjel nélkül. Végre van már egy könyv is, amelyre hivatkozni lehet a következő, Nyugaton hangoztatott vádhoz.

Márpedig Bartusnak van másik oldala. Például Izrael egyik legizgalmasabb írója, Izrael Samír (Israel Shamir), aki örömmel adott engedélyt arra, hogy bármely cikkét közöljük. Samír a Novick-Finkelstein-Izrael Sahak  (Israel Shahak, akinek egyik könyve kalózkiadásban magyarra fordítva az internetről letölthető) vonalba sorolható, akik munkáit nem faji hovatartozásuk vezérli. Talán ezért nevezi őket az antiszemita vádipar, szinte őrjöngve, „öngyűlölő zsidóknak”.

Az orosz-izraeli Samír a Haaretz c. lapnak és a BBC-nek, valamint az orosz Pravdanak is ír. Bravúros angol stílusban írt cikkei interneten elérhetőek a thestruggle.org/vampire címen. Mielőtt rátérnénk legutóbbi cikke ismertetésére, hadd álljon itt eggyel korábbi írásának – melyben Norman Finkelsteinnek a holokauszt-iparról írt könyvét méltatja – néhány sora.

„Minden nap egy fát tépnek ki, egy házat rombolnak le, egy gyereket ölnek meg. Jeruzsálemben a purimot nem zsidók elleni pogrommal ünnepeltek és a helyi lapok mindezt csak hatodik oldalukon közölték. Hebronban a Kahane-fiúk a purimot Goldstein, a tömeggyilkos sírjánál ünnepelték… A Szirénekben Bloom úgy fejezi ki  megteremtőjének, James Joycenak az ír felszabadítás véres koncepciója irányában mutatott érzését, hogy  szellent egy nagyot egy ír szabadságharcos sírjánál. Nagyszüleim, nagynénikéim és nagybácsikáim a II. világháborúban haltak meg. De emlékükre esküszöm, hogy ha azt hinném, hogy a holokauszt-kultusz fölött érzett bűntudatom egyetlen palesztin gyermek halálát okozná, a holokauszt emlékművet közvizeldévé alakítanám. A holokauszt-kultusz züllöttsége és annak könnyedsége, ahogyan milliárdokat szív be, az ipar mögött álló igazi hatalom sziklaszilárd bizonyítéka. Ez a hatalom sötét, láthatatlan, szavakkal ki nem fejezhető, de teljesen valós. Nem a holokausztból származó hatalom, de a holokauszt-kultusz azok nyers erejét teszi közszemlére, akik igazi hatalommal rendelkeznek… Azok, akik a kultuszt éltetik, bármit éltetni tudnak, mert a kezükben van a közbeszéd. A holokauszt-kultusz képességeiknek csupán apró megnyilvánulása. Ez a hatalom csak mosolyog dr. Finkelstein leleplezésén.”

Most pedig nézzük, miként látja az antiszemita vádipart Samír legújabb, húszezer karakter hosszúságú cikkében (ez az írás nyolcezer karakter hosszúságú).

„Jean Auelnek a Barlangi medve klánja c. könyvéből készült filmben pillantást vethetünk a 35 ezer évvel ezelőtti pattintott kőkorszakbeli emberek nemi életére. Amikor egy neandervölgyi férfinek szórakozni volt kedve, nem kellett virágot vinni vagy két személyre asztalt foglalnia. Csak intett kezével, és a kiválasztott lány azonnal engedelmeskedett. Ez a jel azóta is velünk van. Amikor arról van szó, hogy mit követnek el zsidók – például Saron vagy Abe Foxman nevében és a vita túl hevessé válik, a közösség egyik vezetője kimondja a bűvszót: ,antiszemitizmus’ és hirtelen mindenki meghajol. Döbbenetes, hogy felnőttek, akik életükben személyesen sohasem tapasztaltak előítéletet, ugyanúgy reagálnak, mint Ayla, Auel regényében a lány. A hivatalos zsidó elit gépezete és izraeli tartozékaik számos zsidóban hányingert keltenek. Az izraeli kormány naponta követ el háborús bűnöket. A kormány feje hitelesített tömeggyilkos. Ma a párját ritkító ostrom, a tömeges éhínség és az ítélet nélküli kivégzések rutinjelenségek. Bombázás, ágyútűz, polgárok elleni aknatámadások már senkit sem izgatnak fel…

Az amerikai zsidó elit nem jobb az izraeli vezetésnél. Feltétlenül támogatja Izraelt és más zsidó bűnözőket, Sarontól Guszinszkijig, az orosz médialordig. Abe Foxman, a Zsidó Védelmi Liga feje kompromittáló dossziékat gyűjt, telefonhívásokat hallgat le és kollégái negédes álszentséggel seftelnek… De amint valakinek tiltakozás szava hagyja el ajkát, látjuk Ayla jelét és meghajlunk. Ha senki nem mondja, magunk suttogjuk magunknak: ,pssszt! Antiszemitizmus lesz belőle!’ … Abe Foxman, akit ostrom alá vettek, amiért 100 000 dolláros csekket fogadott el a Marc Rich Alapítványtól (Marc Rich Svájcban élő amerikai zsidó milliárdos, börtönre ítélt adócsaló, akinek Clinton elnöksége utolsó pillanatában bocsátott meg izraeli és amerikai zsidó közéleti személyiségek nyomására. Az ügyet most a kongresszus és az ügyészség vizsgálja – A szerk.), azonnal az Ayla-jelet mutatta a New York Times-ban (március 21), ahol kijelentette: ,az antiszemitizmus betegség és New Yorkban ennek a betegségnek a nagy kitörését tapasztaltuk’. Csakhogy a dolog visszafelé sült el. Lapin rabbi olyan embernek nevezte, ,akinek nincs fogalma a valóságról’ és aki ,az antiszemitizmus-gyártás ügynöke’. Lapin megjegyezte, hogy a –Rágalmazásellenes Ligának juttatott adományok attól függenek, hogy mekkora antiszemitizmust mutat ki.”

(folytatjuk)

2001. április

Megosztás: