Megosztotta az országot, ahogyan a kormány az új évezredet kezdte ünnepelni. A konzervatív trend aggasztotta azokat, akik Magyarországra úgy emlékeznek, mint a náci Németország szövetségesére. Nem egy olyan jelkép és rítus, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök feléleszt, ugyanazok, mint Magyarország vitatott múltjáé. Orbán közvetlen munkatársai megdöbbentették a zsidó közösséget, mert át akarják értékelni a holokausztot és a „zsidókérdést”. „Ezek a dolgok pótcselekvések”, jelentette ki Csepeli György, a szociálpszichológia egyetemi tanára. „A nyugdíjak, az adózás és az egészségügy terén szükséges valódi reformokat késleltették, így azután a kormány ehhez folyamodott, hogy úgy nézzen ki, valami történik”. [1]
Eközben, a Vasárnapi Újságban, a MIÉP szócsövében, amelynek hallgatottsága 2,5 millió, Csath Magdolna közgazdász azzal kongatja a vészharangot, hogy „a munkavállalókat és vállalkozókat a saját hazájukban rabszolgává alázzák”. [2]
Ugyanakkor Surányi György jegybankelnöknek távoznia kell. Demszky Gábor főpolgámester szerint Járai politikailag túlzottan kötődik Orbánhoz, hogy a jegybank elnöke lehessen. E hivatalba – amely fontosabb, mint a kormányfőé – csak egy tárgyilagos, politikailag semleges szakértő ülhetne, de Járaiból hiányzik az ehhez szükséges erkölcsiség és a szakmai képesség. [3]
A befektetők bizalma megingott Magyarországban. Az 1997-es 2,3 milliárd dollárról tavaly 1,8 milliárdra esett vissza az országba beáramló közvetlen külföldi tőkebefektetések összege. Ez az idei év első négy hónapjában már 400 millió alá süllyedt.[4]
A haiderizálódó Magyarország és Orbán neokonzervatív kormánya a szélsőjobbdal paktál. A Nyugat mintadiákja az EU-belépést teszi kockára.[5]
Haraszti Miklós heti ritmusban szenved. Minden vasárnap héttől háromnegyed nyolcig. „Felizgat, de látnom kell”, mondta. Minden vasárnap este az 55 éves szerző odaül a tévé elé, bekapcsolja az „m1”-et, az első magyar programot és megnézi A Hét c. műsort. A neve „hét” és pontosan úgy ejtik, mint a „hate” (gyűlölet) angol szót.[6]
Állami csatamezőkön át Magyarországnak görbe az útja Európához. A törvénytelenség mai állapotában a választásokig a szélsőjobb és a hatalommal valamint a gazdasággal összeforrt banditák kormányzati erőszakját belpolitikai csatákkal nem lehet leváltani. De a gátlásaitól megszabadított miniszterelnök és csapatának vészjósló lendületét talán fogcsikorgató önkorlátozásra bírhatja, ha az Európai Unió és annak közvéleménye az ezen fél-állampárti, félbalkáni állapotokhoz való hátraarcos előremenetelt nem nézi tétlenül. Mert az Európai Unió Magyarországot száz évig sem veszi fel, ha nem nácitlanítjuk magunkat és nem szabadítjuk meg magunkat a maffiától.[7]
A sajtót pedig a kormány fojtogatja. „Veszélyben a sajtószabadság”, jelentette ki Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, az ellenzéki szabaddemokraták egyik vezetője március 15-én, akinek beszédét kilenc év óta immár először nem közvetíti a nemzeti televízió. Budapesten kétezren tüntettek a kormány médiapolitikája ellen. Ezt a politikát az elmúlt napokban bírálta az Egyesült Államok, az Európai Unió és a sajtó szabadságát figyelő szervezetek. [8]
„Nekünk most minden segélyre szükségünk van, mindenre, ami csak a túlélést lehetővé teszi”, mondja Fischer Iván, „mivel a magyar politikusok kulturális bűnözők. Az én országom tele van gyűlölködéssel, rasszizmussal, korrupcióval és hazugsággal; ezt a nagy zenekart meg sem érdemli”.[9]
Az állam már a filmfesztiválra is rátette kezét.[10]
Menekülnek a romák is. Pierre Henry, a „Franciaország menedékhely” elnöke: „Örömmel tölt el a Francia Menekült- és Hontalanügyi Hivatal, az OFPRA határozata, amely ismételten pozitív döntést hozott egy kisebbség részére, mely évszázados elnyomatásban szenved. Ez az első elismerése a romák tartós üldöztetésének Európában, és nemcsak Magyarországon”. A riporternő hozzáteszi: „Ez a döntés nem más, mint rendreutasítás”. [11]
Haider növekvő fenyegetése átcsap Európa keleti felébe. Magyarországon a Tisza szennyezése miatt a Rotschildokat vádolják. Kövér László a múlt hónapban kikelt a növekvő internacionalizmus ellen: „Mi nem ideiglenesen állomásozunk itt. Nem akarjuk, hogy gyermekeink kozmopoliták legyenek, akiknek mindegy, hogy a világ melyik városában élnek”, jelentette ki pártjának kongresszusán.[12] Mint Herczog Edit MSZP-s képviselő elmondta, Kövér azt is kijelentette: „Jó magyar vagyok: nem zsidó és régi kommunista”. Európát a fideszes vezetők a színfalak mögött túl vörösnek találják.[13]
Eközben Magyarországon a nacionalista büszkeség ütötte fel a fejét és a lakosságon a rossz közérzet lett úrrá. [14] A kormány kedvence, a Napi Magyarország csak azért tud megmaradni, mert az állami intézmények kötelesek rá előfizetni s benne hirdetni. De kevés magyar ember akar olyan újságot olvasni, amelyik egy esztendővel ezelőtt egy főszerkesztői cikkben azt írta, hogy lámpaernyőt kell készíteni egy bizonyos bal-liberális médiaszociológus bőréből.[15]
Magyarországot mindent megtesz, hogy olyan ország hírnevére tegyen szert, amely tolerálja a rasszizmust.[16]
De Magyarország igyekszik fehérre mosni sötét múltját is. „Ha valaki bujkál vagy el akarja kerülni a konfliktust, attól még nem ússza meg. Akkor is büdös zsidó marad. [17]
Kövér László miniszterelnök-helyettes január 29-én beszédét „kozmopolitákkal” és „kommunista zsidókkal” fűszerezte. Zsidó megfigyelők szerint az ilyen utalások Orbán cinikus stratégiája, hogy „a jobboldal embere” figuráját alakítsa. „Ezek a szélsőjobbnak címzett, mélyen kódolt üzenetek, mert az ő szívük a szélsőjobbon mozog”, mondja Haraszti Miklós író.[18]
A magyar zsidók egyre idegesebbek, ahogyan az antiszemitizmus növekszik, zsidó megfigyelők szerint a „politikai antiszemitizmus” fokozódása már nem csupán egy gyűlölettel kufárkodó szélsőség sajátja, hanem Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének alattomos trükkje. „Itt van egy nagy üveg gyógyszer – ha a történelem megismétli magát”, jelentette ki egy 67 éves asszony, aki átélte a budapesti gettót. „Esküszöm, nem megyek át ezen az élményen még egyszer”. Közben Schmidt Mária, Orbán Viktor főtanácsadója kiáll amellett, hogy terjesszék a Mein Kampf-ot, Cion Bölcseit és számos más antiszemita brosúrát, melyek új kiadásaival ma tele vannak a budapesti könyvesboltok. [19] Mivel Magyarországon a nemzetiszocialista eszmék terjesztését a törvény nem tiltja, növekszik az antiszemitizmus. Zsidó temetőket gyaláznak meg. [20] Az antiszemitizmus Magyarországon széleskörű és teret nyernek az EU-ellenes nacionalisták. A taxisofőr „rohadt zsidózik”. Az EU rémálma valósul meg: keleti határain újabb és újabb Haiderek bukkannak fel. [21] Kertész Imre kijelenti: „Én nem meggyőződésből lakom itt. Bőröndöm, hogy úgy mondjam, becsomagolva áll”.[22] A nemzetközi nyomás azonban – mint például tavaly decemberben a Rágalmazásellenes Ligának a [magyarországi antiszemitizmust élesen elítélő] jelentése arra kényszerítheti Orbánt, hogy megváltoztassa magatartását. [23]
Ezalatt Orbán király ellátogat rendszeres heti programjára a magyar állami tévébe. Ő olyan hangnemet vezetett be politikai ellenfeleivel szemben, amely a visszautasítás és gyűlölet mértékét tekintve Közép-Európa többi részén szinte ismeretlen. A jelek szerint a kollektív bűnösség és az apák bűnei viselésének elve újra érvényes. Kövér maga „vidéki munkásosztályból” származik, mondja, és ezzel szemléletesé teszi, hogy az elmúlt évszázad mély szakadéka a magyar politikában mindig jelen van. A vidék nemzeti beállítottságú lakossága idegenkedik Budapest jól képzett, gyakran zsidó SZDSZ-polgárságától. „Az SZDSZ szinte betegesen idegenkedik attól, hogy a nemzetről beszéljen. Azt nacionalizmusnak és antiszemitizmusnak tartják. Ez valószínűleg azzal áll összefüggésben, hogy legtöbb vezetőjük zsidó. De mi van abban rossz, hogy a II. világháború magyar alakjairól megemlékezzünk. Ez évtizedekig tiltva volt. Miért ne tehetnénk meg?” – kérdezi Kövér. Közbevetem, hogy Magyarország a II. világháború idején a rossz oldalra állt és együttműködött a náci Németországgal. Így felel: „ki volt a jó oldalon?” Megkérdezem, hogy a Fidesz el tudná-e képzelni, hogy koalícióra lépjen az SZDSZ-szel. A válasz úgy jön, mint egy ágyúlövés: „nem!”. Magyar Bálint: „Azt mondják, hogy a maffia alulról felfelé dolgozik. Nekünk olyan maffiánk van, amely a csúcson van és lefelé dolgozik. [24]
Eközben Torgyán József azt javasolja, hogy az ország nagyszámú roma-kisebbségét zárják gettóba, s hogy vezetőiket tegyék felelőssé a közösség tagjainak valamennyi bűncselekményéért. Bizonyos kijelentései antiszemita jellegűekként tolmácsolhatók.[25] Torgyán, az FTC tiszteletbeli elnöke attól sem határolódik el, hogy az MTK-mérközésen a fradi drukkerek azt kiabálják: „Indul a vonat Auschwitzba!”[26] Jó esélye van annak, hogy az a Torgyán József lesz Magyarország elnöke, akit nacionalista és antiszemita kijelentései tettek igazán ismertéé. [27] Az ember gálája fordul fel ettől a rasszizmustól, nacionalizmustól, antiszemitizmustól és izolacionalizmustól. A skótoknak is félniük kell Magyarországon.[28]
A frusztrált Magyarország a szélsőjobbal flörtöl. A Széchenyi-program Orbán utolsó nagy kísérlete, hogy másodszor is megválasszák. Az alternatíva olyan populista koalíció lehet, amely magában foglalja a szélsőjobboldali Kisgazda Pártot.[29] A mai kormánykoalíció tagja a Magyar Igazság és Élet Pártja.[30] Budapesten halálbrigádok tevékenységéről beszélnek[31], míg a szélsőjobb visszaköveteli Burgenlandot. [32]
Antiszemita tényezők veszélyeztetik a Magyarországon is jelen lévő izraeliek részvételét az ingatlanpiacon. A jobboldal szélsőségesei egy olyan új szabályozást készítenek elő, amely korlátozni fogja a külföldiek ingatlanszerzését Magyarországon, ez által meggátolva a zsidókat abban, hogy továbbra is vásárolják Budapesten az ingatlanokat, amelyekből már 2000 az övék. Kifejezett cél annak a megakadályozása, hogy a zsidók uralják a várost. Mindennek ellenére az izraeli üzletemberek azt állítják, hogy nem jelent problémát Budapesten ingatlant vásárolni. Izrael egyébként a második helyet foglalja el a budapesti külföldi ingatlanvásárlások listáján. Egyedül az elmúlt évben 239 ingatlanhoz jutottak hozzá izraeliek, nem is beszélve a szállodákról, kaszinókról és bevásárlóközpontokról. A magyarországi olcsó ingatlanpiac vonzza a külföldi tőkét. Az izraeli befektetők sem feszegetik a témát, miután nekik érdekük titokban tartani az izraeli hatóságok előtt a külföldön vásárolt ingatlanaikat.[33]
A 80 ezres magyar zsidóság helyzete a rendszerváltás óta rosszabb lett.[34]
A frankfurti könyvvásár megnyitása előtt a Kossuth-díjas Gyurkovics Tibor a Vasárnapi Újságban arról panaszkodik, hogy a frankfurti könyvvásáron elsősorban olyan Magyarországon élő vagy külföldön magyarul megjelenő szerzők és alkotásaik képviselik a magyar irodalmat, amelyeknek zsidó vonatkozásuk van.[35]
Orbán egyik tanácsadója kevésbé visszafogottan fejezte ki magát a jobbkonzervatív Ungarische Nation c. napilapban. A március 15-én tízezer, fáklyával a sajtószabadságot követelő tüntetőt „európaiaknak”, „interkozmopolitáknak”, „elvtársaknak” nevezte, akik egy „központi bizottság” parancsára a magyar kormányt külföldön be akarják feketíteni. Ha az ember tudja, hogy az antiszemitizmus jobbra a „kapitalisták” ellen és balra a „bolsevikok” ellen is irányul, megérti az „interkozmopoliták” és a „központi bizottság” közötti összefüggést és hogy az „európaiak” fogalom csak cinikusan értelmezhető. [36]
Orbán Viktor eltávolodik elődjei Európa-politikájától: a nemzeti érdekeket egyre erősebben tartja szemelőtt és a magyar politika mind nacionalistább lesz.[37] Györgyi Kálmán legfőbb ügyész a médiaháború miatt mondott le. Kovács László Györgyi lemondását a magyar jogállamiság iránti drámai figyelmeztetésnek nevezte.[38] A lakosság pedig mind idegenellenesebb lesz. [39] A magyar politikai élet balkanizálódik.[40] A tőzsdespekuláns külsejű Viktor király, ha kell, az antiszemita jobbal is lepaktál a hatalom megtartásáért. Vele egy klasszikus balkáni politikus tört a felszínre. Főként a romákat, de egyre inkább a zsidó polgártársait is ellenségnek tekinti. Bírálóit Horthyra emlékezteti. Feudális. Belpolitikája félelmet kelt. Sógor-komasági viszony köti mai szülővárosához, Szolnokhoz. Meciarra emlékeztet. De Klausra is. Magát Haider és a svájci Blocher szövetségesének tekinti.[41] A koalíció pedig összeomlik.[42]
Mádl Ferenc, Magyarország konszenzussal megválasztott elnöke ugyanakkor politikai árokharc áldozata lett.[43] De Budapest főpolgármestere liberális reménység, aki 15 százalékra számít pártja, az SZDSZ részére 2002-ben.[44]
Michael Lake, az EU nagykövete elmondta a Magyar Hírlapnak, hogy Magyarországon addig nem lesz valódi közszolgálati média, ameddig nem kerülnek kiegyensúlyozott és tárgyilagos felügyelet alá.
Peter Tufo amerikai nagykövet a lapnak azt is elmondta, hogy Magyarországnak fontos megőriznie nemzetközi hírnevét, mint egy olyan ország, amelyben többpárti demokrácia van, és ahol a sajtó szabad. De a tiltakozások ellenére a kormány politikája nem valószínű, hogy változik, mert annak számos tagja bizonyos médiamanipulációt tart szükségesnek a médiába szervesült balos előítélet legyőzésére.[45]
Orbán Viktor magyar kormányfő úgy érzi, hogy a világ félreérti őt.[46]
◊ ◊ ◊
Balliberális publicisztikák szerint, amikor bennünket külföldön „bírálnak”, nem megsértődni kell, hanem azt kell vizsgálni, miért kapjuk a bírálatot. Igazuk van e publicisztikáknak. Vajon miért kapjuk őket? Az ország demokratikusan megválasztott vezetői talán azért, mert puszta megölésük is nemzeti érdek, mint olvashattuk nemrégiben a balliberális Magyar Hírlapban. Még jó, hogy a szélsőséges konzervatív hangok mellett vannak ilyen józan írások a magyar sajtóban, melyek megmentik szélsőséges lelkünket és odaveszett becsületünket a külföldi újságírók szemében.
Lovas István (Magyar Nemzet, 2001. április)
[1] Alex Bandy, Associated Press, 1999. december 8.
[2] George Berenyi, Kurier, 2001. január 2.
[3] George Berenyi, Kurier, 2000. november 30.
[4] Kester Eddy, Financial Times, 2000. július 7.
[5] Gregor Mayer, Profil, 2000. április 10.
[6] Daniel Brössler, Süddeutsche Zeitung, 2001. március 14
[7] Eörsi István, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2001. január 2 (magyarból fordította: Angela Plöger).
[8] Peter Finn, Washington Post, 2000. március 16.
[9] Stephan Moens a Budapesti Fesztivál Zenekarról a vezető flamand lapban, a De Morgenben, 2000. november 7.
[10] Florence La Bruyere, Libération, 2001. február 2.
[11] France2 tévéhíradó, 2001, március 9-én, 20:25 perckor.
[12] Adam LeBor, Independent, 2000.március 10.
[13] Sheila Sitalsing, Elsevier (vezető holland hetilap), 2000. március 10.
[14] Attilio Geroni, Il Sole 24 Ore, 2000. november 17.
[15] Runa Hellinga, Trouw, 2000. március 1.
[16] David Hill, Budapest Business Journal, vezércikk, 2001. április 11.
[17] Michael J. Jordan, Jerusalem Report, 2000. március 13.
[18] Michael J. Jordan, Chistian Science Monitor, 2000. február 24.
[19] Michael J. Jordan, Washington Jewish Week, 2000.március 2.
[20] Peter Stiegnitz, Wiener Zeitung, 2000. szeptember.
[21] Abe de Vries, Elsevier, 2000. június 30.
[22] Interjú Kertész Imrével, NRC Handelsblad (vezető holland napilap), 1999. szeptember 17.
[23] Michael J. Jordan, Szabad Európa Rádió, 2000. február 18.
[24] Michael Kuttner, a vezető dán lap, a Berlingske Tidende 2001. március 8-i számában.
[25] Michael Kuttner, Berlingske Tidende, 2000. május 9.
[26] Gregor Mayer, Profil, 2000. április 10.
[27] Michael Kluth, ARD, 2000. május 2.
[28] Fraser Allan, Budapest Sun, 2001. március 22.
[29] Thomas Land, Contemporary Review, 2001. január.
[30] Donald G. McNeil, Jr., The New York Times, 2000. január 3.
[31] Eugen Pogany-Falkenhausen, Die Presse, 1999. február 4.
[32] Eugen Pogany-Falkenhausen, Die Presse, 2000. június 6.
[33] Maariv, 2000. december 6.
[34] Olga Mattera, Limes, 2000. nyár
[35] Eugen Pogany-Falkenhausen, 1999. október 12.
[36] Magdalena Marsovszky, Tagesanzeiger, 2001. január 23.
[37] Eugen Pogany-Falkenhausen, 2000. május 9.
[38] “Tudósítónktól”, NRC Handelsblad, 2000. március 9 (a vezető holland lap budapesti tudósítója Reneé Postma)
[39] Eugen Pogany-Falkenhausen, 2000. március 9.
[40] Matthias Rüb, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2000. június 7.
[41] Christian Schmidt-Häuer, Die Zeit, 2000. szeptember 14.
[42] Eugen Pogany-Falkenhausen, 2000. szeptember 8.
[43] Gregor Mayer, Der Standard, 2000. június 8.
[44] Gregor Mayer, Der Standard, 2000. december 4.
[45] Robert Wright, Financial Times, 2000. március 14.
[46] Profil, 2000. december 11.