Példa nélkül álló bírósági ítéletet hozott egy denveri bíróság. Hamis antiszemitizmus vádja miatt 10 és fél millió dollárra – több mint 3 milliárd forint – kártérítésre ítélték az amerikai Rágalmazásellenes Ligát (Anti-Defamation League – ADL), amely az antiszemitizmus leküzdéséhez gyűjt adományokat. A 87 éves liga történetében ez az első eset, hogy vesztett, olvasható Amerika vezető zsidó hetilapjában.
Edward Nottingham szövetségi bíró ítéletében keményen támadta a ligát, amiért az szomszédok között kitört ellenségeskedést antiszemitának minősített anélkül, hogy megvizsgálta volna az esetet vagy mérlegelte volna a várható következményeket.
A március 31-i keltezésű, 46 oldalas ítéletben a következő olvasható: „tekintettel egy köztiszteletben álló polgárjogi intézmény helyzetére és múltjára, nem ésszerűtlen annak a következtetésnek a levonása, hogy amennyiben az ADL nyilvánosan valakit antiszemitizmussal vádol, azt komolyan veszik és sokan feltétlenül igaznak tartják… Ebben a tekintetben az ADL azon egyedülálló helyzetben van, hogy jelentős kárt tud okozni.”
A bíró véleménye megerősítette a tavaly áprilisban egy szövetségi esküdtszék határozatát, amely lényegében megvádolta az ADL denveri részlegét és területi képviselőjét, Saul Rosenthalt, amiért hamisan állították William és Dorothy Quigleyről, hogy antiszemiták. A férj, William Quigley, a United Artists mozihálózat egyik vezetője és elmondta, hogy pályája megtört az incidens után a „túlnyomórészt zsidó, és szorosan összetartó” filmiparban.
„Az ADL megragadta az alkalmat, hogy a zsidók védelmezőjeként ismert hírnevét domborítsa azzal, hogy egy középosztálybeli házaspárt antiszemita szélhámosokként vádol”, mondta a házaspár ügyvédje. Hozzátette, az ADL ennek során „hihetetlen arrogánsan járt el”.
Az ADL közölte, hogy megfellebbezi a döntést, de e bejelentésen kívül a Forward sem a szervezetet, sem jogi képviselőjét nem tudta szóra bírni. A hetilap szerint a további pereskedés az 50 millió éves költségvetésből gazdálkodó szervezetnek igen káros lesz. Az ítélet következtében sérülhet hírneve, hogy az antiszemitizmus eseteit agresszíven, de ugyanakkor megbízható módon kíséri figyelemmel.
Az ítéletet akkor hozták, amikor az ADL háza táján már épp egy másik botrány is dúl. Ez pedig a Marc Richnek adott amnesztia ügye. A szervezet az elmúlt 15 év során 250 000 dollárt kapott a Svájcban élő milliárdos adócsalótól, akinek Clinton elnök a 11-ik órában adott kegyelmet. Abe Foxman, az ADL országos igazgatója a múlt hónapban kijelentette, hogy „minden bizonnyal” hibázott, amiért levelet írt Clinton elnöknek a Richnek adandó egyéni kegyelem támogatása érdekében.
Mindez a Quigley házaspár ügyvédjének a figyelmét sem kerülte el.
„Mit is gondolhatunk egy szervezetről, amely az Iránhoz hasonló antiszemita országokkal folytatott kereskedelemből milliókat beszedő Marc Rich pénzét használva megtámad szerencsétlen embereket, amiért állítólag antiszemita kijelentéseket tettek?”
A denveri ügy 1994. augusztusában kezdődött, amikor Mitchell és Candice Aronson Denver Evergreen nevű gazdag kertvárosába költözött. A házaspár eleinte baráti viszonyt alakított ki szomszédjukkal, a Quigley házaspárral, de a viszony gyorsan megkeseredett. Aronson asszony panaszkodni kezdett a szomszéd kutyáira és az állítólag ellopott virágokra, majd azt állította, hogy Quigley el akarta őt gázolni.
Aronsonék október 21-én vették fel a kapcsolatot az ADL-lel miután arra a következtetésre jutottak, hogy a Quigley házaspár ki akarja űzni őket a környékről, merthogy ők zsidók. A gyanújukat részben arra a beszélgetésre alapozták, amelyet Quigleyék folytattak zsínór nélküli telefonkészülékükön és amelyet Aronsonék „véletlenül” hallgattak le rendőrségi lehallgató szkennerükkel. Azt állították, hogy a Quigley házaspár azt tervezi, kemenceajtók képeit ragasztják házukra, felgyújtják gyermekeiket és „sajnálkoztak”, amiért Aronsonék nem robbantak fel egy terrortámadás során Izraelben.
Az ADL a körzeti ügyésszel folytatott megbeszélést, majd javasolta, hogy Aronsonék további hat héten át hallgassák le és vegyék fel szomszédjuk telefonbeszélgetését. Egyiküknek sem volt tudomásuk arról, hogy a kongresszus október 25-én törvényt hozott az ilyen lehallgatások ellen.
Decemberben Aronsonék szövetségi bíróság előtt perelték be Quigleyéket etnikai megfélemlítés és polgárjogaik megsértése miatt. Másnap egy sajtókonferencián Saul Rosenthal Quigleyéket antiszemitának nevezte és közölte, Aronsonék támadástól tartanak. A körzeti ügyész hivatala is etnikai megfélemlítés miatt indított bűnvádi eljárást.
Ekkor kezdődött az ügy szétesése. Quigleyék azzal vádolták Aronsonékat, hogy tudatosan gyalázzák őket hamis váddal. 1996. januárjában beperelték Aronsonékat és az ADL-t, amiért megsértették jogaikat a lehallgatás ellen hozott szövetségi törvény értelmében.
A körzeti ügyész, aki közben rájött, hogy a felvételek törvényellenesen készültek, megszüntette az etnikai megfélemlítés vádját és beleegyezett abba, hogy kártérítést fizet Quigleyéknek. 1998. februárjában a házaspárok bíróságon kívül megegyeztek, de az egyezség nem vonatkozott Rosenthalra és az ADL-re.
A Quigley házaspár az ADL-t rágalmazás, személyiségi jogainak megsértése és a lehallgatás elleni törvény megsértése miatt perelte. 2000. áprilisában egy esküdtszék csaknem minden vádat magáévá tett és 10,5 millió dollárt ítélt meg nekik, ami a Colorado szövetségi államban valaha is megítélt kártérítési összegek egyik legnagyobbika.
Az ADL és Rosenthal fellebbezett. Nottingham bíró azonban a liga érvei közül semmit sem fogadott el. Kifejtette, hogy sem Rosenthal, sem az ADL nem hallgatta meg a szalagokat és nem olvasta el azok átiratát mielőtt a nyilvánosság előtt is hangoztatta volna az antiszemitizmus vádját. Bírálta azt, hogy több ezer oldal leírásból innen-onnan kicsipegettek egymástól elszigetelt megjegyzéseket, amelyekkel az antiszemitizmus vádját építették fel, noha e megjegyzések egyszerűen szarkasztikus, banális és ízléstelen megjegyzések voltak, melyek szokványosak szomszédok közötti vitákban.
A bíró az ADL-nek egy belső feljegyzését is idézte, amelyben Rosenthal 1995. februárjában azt írja, hogy „az Aronson-ügy minden lehetőségét ki akarjuk aknázni és elérni a letartóztatást… Röviden: addig üssük a vasat, amíg meleg – de persze elegánsan”.
A new yorki születésű William Quigley a Paramount Pictures főkönyvelője és a Vestron Pictures elnöke volt, ahol két filmet is készített. 1993-ban költözött Denverbe, hogy ott a United Artists regionális mozihálózatát vezesse. Az antiszemita vádaskodások miatt ügyvédje szerint „az üzleti életben páriává” lett.
A bíró ezzel egyetértett és hangsúlyozta a vád „katasztrofális hatását” Quigley karrierjére. Hozzátette: „Rosenthal viselkedése még inkább égbekiáltó, mivel tisztában volt azzal, hogy az antiszemitizmus vádjának milyen, stigmákat okozó következményei vannak”.
Lovas István
(2001. április)