Ha a világ sajtóját rangsorolni kellene, nehéz lenne elvitatni az elsőbbséget a brit minőségi lapoktól. Minden osztályozás persze szubjektív, de talán az biztonsággal jelenthető ki, hogy a brit lapok és nyugati társai között a távolság az elmúlt időkben növekedett. Ennek oka minden bizonnyal a „politikai korrektség” nevű amerikai találmány. E kifejezés a nyolcvanas évek elején került be az amerikai használatba és azt jelenti, hogy a köznyelvben kerülni kell mindent, ami politikai érzékenységet sért a nemek és a fajok közötti egyenlőség, szexuális irányultság tekintetében, vagy ökológiai kérdésekben. Az amerikai sajtó teljes mértékben és önként elfogadta a politikai korrektség szabályait, míg a brit sajtó csupán igen kis mértékben. Nehéz nem arra gondolni, hogy van némi ok-okozati összefüggés e szabály önkéntes amerikai alkalmazása és az amerikai sajtó elszürkülése között, hiszen a politikai korrektség eljövetele előtt a jóval gazdagabb amerikai lapok érdekesebbek voltak brit társaiknál. Mára a helyzet nagyon megváltozott. De nem csak brit-amerikai viszonylatban. Szinte felállítható az a tétel, hogy minél inkább fogadják el egy országban a politikai korrektség liberális kódját és az ottani sajtó annak optikáján keresztül szemléli a világot, annál unalmasabb a termék és annál kevésbé hasonlít a színes valóságra. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy az amerikai politikai korrektség mintadiákja, amely még a mesterén is túltesz, a magyar balliberális sajtó, melyben például egy kisebbség elkövethet bármilyen, akár a büntetőkönyv szerint tételes bűncselekményt is, nem lesz hibás. A politikai korrektséget a magyar sajtó középtől jobbra álló része nem fogadta el és talán ennek tudható be egy csoda, amely rácáfolt a szakma előrejelzésére. Ugyanis az volt a mérvadó vélemény, hogy a jobboldali lapok veszítenek példányszámukból, mert a lapoknak az tesz jót, mondogatták, ha ellenzékben vannak. Ennek ellenére a Napi Magyarországból és a Magyar Nemzetből összevont új Magyar Nemzet nem csak hogy több példányban fogy el, mint a korábbi két lap együttes példányszáma, hanem, különösen az év eleje óta, olvasottsága dinamikusan nő. Éppen úgy, mint a Demokrata hetilap példányszáma is. Ugyanis ha egy olvasó arra kíváncsi, mi a helyzet például a zámolyi romák körül, inkább fordul a valóságért a konzervatív sajtóhoz, mint a politikai korrektség abszolút bajnokaként jelentkező balliberális lapokhoz, melyekből csupán klisék, de nem információk áradnak.
Az amerikai sajtó politikai korrektsége az elmúlt napokban két alkalommal is megbosszulta magát. Az egyik az Ohio szövetségi állam 334 ezer lakosú Cincinnati városa, ahol a feketék lázadása tört ki azután, hogy egy fehér rendőr le akart tartóztatni egy fekete tinédzsert, aki félreérthető mozdulattal a zsebébe nyúlt. A fehér rendőr azt hitte, a fekete fiú fegyverét akarja elővenni, és saját életét féltve, lelőtte a fiatalembert. Cincinnatiban egyébként több tucat olyan eset volt, amikor fekete bűnöző lőtt le fehér rendőrt, mint emlékeztetett rá a város rendőrkapitánya, akit azonnal rasszizmussal vádoltak.
Ha a Cincinnatiban kitört lázadás sem volt sztori egy lapnak, akkor semmi sem az. Hiszen a kereskedelmi médium mit sem szeret jobban. Volt vér, felgyújtott autók, betört kirakatok, kifosztott üzletek, őrjöngő tömeg. És valahogy a lázadás napokon át mégsem került az Egyesült Államok minőségi lapjainak címoldalára. Sőt a CNN-en se nagyon láttuk a képeket. Holott a brit lapokban címoldalas sztori volt, de az Amerikával szomszédos Mexikó vezető napilapjaiban is. A New York Times, a Washington Post és a Los Angeles Times c. napilapok első oldalát és a CNN-t Cincinnati csak akkor érte el, amikor az Ohio folyó mellett fekvő város polgármestere kétségbeesésében már azt fontolgatta, behívja a Nemzeti Gárdát és ugyanakkor elrendelte a hajnaltól sötétedésig tartó kijárási tilalmat. Hogy miért volt ez így? Ha a politikai korrektségre gondolunk, választ adni talán nem is olyan nehéz. Ugyanis a város lakhely szerint amúgy is elkülönítetten élő lakossága faji alapon oszlott meg. A feketék lázadtak és a fehérek a rendet kívánták helyreállítani. A boltokat a feketék fosztogatták és az autókat a feketék gyújtották meg. És a feketék rángattak ki egy fehér asszonyt kocsijából és verték péppé, ahogyan Cincinnati egyik helyi lapja fogalmazott.
De a politikai korrektség néhány nappal később szintén gátlóan hatott az újságíró szakmára. Pontosan megint abban, hogy egy tényről súlyának megfelelően számoljanak be. Ez pedig az volt, hogy április 17-én, kedd este Mississippi szövetségi államban megrendezett népszavazáson részt vettek kétharmados többséggel úgy döntöttek, megtartják a régi, rabszolgatartó Dél konföderációs zászlóját, benne a híres, iksz alakú, csillagos kereszttel. A többi déli államban már nem a régi zászlót lobogtatja a szél, hanem az újat. Igaz, ott nem kérték ki a lakosság véleményét. Ellentétben Mississippivel. A média és az állam kormányzója az új zászló mellett kampányolt. Mondhatnánk – márcsak azért is, mert Mississippiben is mondták ezt -, a liberálisok az új zászló mellett, a konzervatívok a történelmi, a hagyományos lobogó megtartása mellett álltak ki. Azon zászló mellett, amely alatt dédapáik harcoltak vagy estek el. A liberális oldal a kampányban a hideg logika érveit hozta elő. Szerintük a régi zászló megtartása káros lehet az idegenforgalomra. A konzervatívok az érzelmekre kívántak hatni. Televíziós hirdetésükön hagyományos családot lehetett látni, amelynek tagjai a nagyszülők eskűvői ruháival együtt őrizték a konföderációs zászlót. Ha a hideg logika és az érzelem csap össze, biztosak lehetünk, hogy az érzelmek aratják a diadalt, mondta egy helyi politológia professzor. Ami magában véve sem korrekt dolog politikailag. Ami pedig végleg nem az, az az volt, hogy nem egy olyan szavazókörzetben is a régi, rasszistának nevezett zászló mellett döntöttek, ahol a többség fekete volt. Ugyanis a rabszolgaság kérdése sem annyira fekete-fehér, mint ahogyan azt a liberálisok szeretnék. Manapság ezt sem illik emlegetni a politikai korrektség szótára értelmében, de a rabszolgatartás korában a feketék is tarthattak rabszolgákat. Spielbergnek a nagy sikerrel játszott történelmi filmjében, az Amistadban a hős felszabadul rabszolga sorsából. A politikailag korrekt film csak egyet felejt el. A valóságban az egykori fekete rabszolga később maga is rabszolgatartóvá válik.
Hogy a Mississippiben megrendezett népszavazásról másnap a híreket szinte nagyítóval kellett keresni a vezető amerikai lapokban, köteteket mond a politikai korrektség szakmát bénító hatásáról. A Vasárnapi Újság az amerikai politikai korrektség szempontjából politikailag inkorrekt műsor. Ugyanis a tényekről úgy tudósít, ahogyan megtörténnek.
Lovas István
Elhangzott a Kossuth rádió Vasárnapi Újság c. műsorában 2001. áprilisában.