A San franciscoi véleményportál megjelentette azt a beszámolót, amelyet Almássy Ferenc, a három nyelven megjelenő jobboldali, konzervatív Visegradpost.com főszerkesztője írt és Facebookjára tette ki. Almassy Párizsban született, ott járt egyetemre és 2010-be érkezett édesanyja hazájába, Magyarországra. Egyik „szörnyű” tulajdonsága, hogy nem gyávult el.
Személyes benyomását írta meg Steve Bannon három nappal ezelőtt Budapesten tartott beszédéről, amelyet az „Európa jövője” konferencián tartott.
A cikk lényege: „Tudtam, hogy Bannon nem fogja megváltoztatni az életemet azzal, hogy forradalmi gondolatokat és koncepciókat ad elő, vagy pedig valamilyen új paradigmát kínálna Közép-Európa fejlődéséhez és megerősödéséhez. De legalább egy erős beszédet vártam tőle, amely bemutatja, milyen nézetei vannak a Trump-kormánynak Közép-Európáról. Reméltem, hogy elmagyarázná azon stratégiai terveket, amelyek az Egyesült Államok tartogat közép-európai szövetségesei számára. Azt vártam, hogy beszél az amerikai-közép-európai-orosz kapcsolatokról. De ebből semmi nem valósult meg.”
„Sőt, az igazat megvallva meglehetősen összezavarodottan nyilatkozott a regionális helyzetről. Kétszer is a ’Három óceán kezdeményezésről’ beszélt, majd azonnal biztosította hallgatóságát, hogy ’igen nagy figyelemmel kísérjük a közép-európai eseményeket’”.
És most szakítsuk félbe Almássy beszámolóját egy percre.
Steve Bannont meginterjúvolta az ATV. Interjúvolója nagyjából annyira volt tájékozódva a V4-ek helyzetéről, mint Bannon, ugyanis amikor az amerikai ex-Trump tanácsadó neki is a „Három óceán kezdeményezésről” beszélt, az újságírónak a szeme nem rebbent.
Almássy ezt a kulcsmondatot írja később: „Csalódtam, de nem voltam igazán meglepődve. A volt ’keleti blokkot’ negligálják a Nyugaton – érthető okokból. Ennek egyik oka az a kisebbrendűségi komplexum, ami a térségben tapasztalható a Nyugat irányában, amelynek következtében értelmiségi elitjei bármit megtapsolnak, amit Bannon mond. Még akkor is, ha az ellentétes a közép-európai érdekekkel. Stratégiai hiba ez így érezni, de ez a valódi helyzet.”
Majd azt írja, hogy a csalódásérzet ugyanakkor nem indokolná a cikk megírását. Hanem Bannon azt mondta, hogy „Kína, Perzsia és Törökország veszélyt jelent”, és ezen országok olyan korszakukban vannak, mint Európában a harmincas évek kora” és hogy „erőseknek és keményeknek kell lenni ahhoz, hogy elkerüljünk egy azonnal bekövetkező negyvenes éveket.”
Itt ismét álljunk meg egy pillanatra. Ebből az összehasonlításból is jól látható, hogy Bannon csak megjátssza a fősodrattól eltérő gondolkodót.
A záróbekezdésben Almássy leszögezi, hogy az előadó nem készült fel a konferenciára; semmi újat nem mondott, ami érdekes lett volna Közép-Európának, és a háborús uszító, USA-központú ügyrendet népszerűsített. Ami a szerzőben nem csak csalódást, de szembeszegülést is okozott.
Ehhez egy pár sor.
A „veszélyt jelentő Kínáról” egy olyan országban beszélt, amelynek miniszterelnöke tavaly Pekingben stratégiai szerződést kötött Kínával. Iránnal pedig – az Európai Unióhoz, Kínához, Oroszország és Törökországhoz hasonlóan – igyekszik normális kapcsolatokat fenntartani annak ellenére, hogy az amerikai neokonok legszívesebben azonnal szétbombáznák Iránt, miután felrúgták a vele kötött nemzetközi nukleáris szerződést és a legsúlyosabb szankciókat vezetik be e megállapodás minden betűjét betartó Iránnal.
Ezt az embert nem kellett volna meghívni és főként Orbán Viktornak nem kellett volna fogadnia őt.
Akit netán érdekel még háttere, íme egy márciusi figyelemfelhívás, amelyet mertem Bannonról a Magyar Hírlapban megjelentetni: http://magyarhirlap.hu/cikk/113059/Ovakodj_Bannontol
Ebből itt csak egy bekezdés:
Bannon tavaly októberben beszédet tartott a washingtoni Hudson Intézetben. Donald Trump elnök első külföldi útjának első állomásáról, Szaúd-Arábiáról beszélve méltatta főnökét. Idézzük őt szó szerint, mert így hitelesebb: „Fontos volt a muzulmán világnak. Fontos volt az arab világnak. Fontos volt mutatni azt, hogy az Egyesült Államok szívével-lelkével ott áll.”