Világháború holnap? A nyugati világ öngyilkos módon játszik globális katasztrófára

A címben szereplő „Világháború holnap?” kérdés egyre többek szerint nem vicc vagy túlzás. Nem a fősodratú sajtó tömegkábító-ipar foglalkoztatottjairól van szó, hanem olyan, világszerte mind nagyobb figyelemmel követett, a tények alapján erre figyelmeztető emberekről, mint például Paul Craig Roberts professzor, Reagan elnök volt pénzügyi államtitkára, a The Wall Street Journal korábbi társszerkesztője, aki ezt riasztóan valós lehetőségnek tartja.

Mintha az Egyesült Államok katonai komplexuma és az azzal összenőtt neokonzervatív agytröszt- és médiatámogatói hálózata most már tényleg a globális öngyilkosságra, azaz egy új, minden bizonnyal az emberiség történetében utolsó háború kirobbantására játszik.

Nincs olyan „hotspotja” a világnak, ahol ne ezt látnánk.

Az elmúlt napokban egymást érik a riasztó hírek, hogy a Nyugat és öbölbeli szövetségesei az általuk támogatott dzsihadista terroristák, az Iszlám Állam, az al-Nuszra Front és társai, valamint az amerikai bombázások által ezt az amúgy is nagy részében katasztrofálisan elpusztított Szíriát egyszerűen nem hagyják békében élni. Azután, hogy a szíriai hadseregnek a demokratikusan megválasztott szíriai elnök által oda hívott orosz erőknek sikerült az ország jó részét megszabadítani az embereket ketrecbe záró, még a májukat is szó szerint felfaló terroristáktól.

Kedden arról szóltak a hírek, hogy Emmanuel Macron francia elnök megkezdte az általa korábban bejelentett szíriai hadműveleteket. Francia különleges erők vonultak be Szíria északi részébe, ahol már április eleje óta francia hadi gépek és helikopterek állomásoztak az ottani amerikai katonai támaszponton. Azt talán mondani sem kell, hogy e francia katonai jelenlét a szuverén Szíriában mindenfajta ENSZ-hozzájárulás nélkül történt, mint ahogyan azt sem, hogy a franciák a britekkel együtt rohantak csatlakozni az amerikaiakhoz, hogy szíriai támaszpontokat támadjanak rakétáikkal azt megbosszulva, amit hazudtak, vagyis hogy Aszad elnök szerintük saját népét támadta volna ideggázzal. Aminek pontosan annyi igazságalapja van, mint Putyin szerepének a Nagy-Britanniában élő volt orosz kettős ügynök és lánya állítólag megmérgezésében, vagy beavatkozásának a 2016-os amerikai elnökválasztásba Trump mellett, amiről a napokban született meg a hivatalos amerikai jelentés, hogy ennek nyomát nem látták.

Szerdán pedig arról jelentettek hírügynökségek, hogy Szíria keleti részében amerikai katonák az úgynevezett „Szíriai Demokratikus Erőkkel” és a kurd milicistákkal együtt nagy offenzívát indítottak. Az amerikai külügyminiszté­rium megerősítette, hogy a harcokat nemcsak az Iszlám Állam ellen folytatják, hanem a szíriai kormány ellen is. Egészen véletlenül Szíria olajban leggazdagabb területéről van szó.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kedden a szokásos, grafikonos, ábrás alátámasztású előadásában hiszterizálta országa és a világ közvéleményét, de elsősorban Trumpot megcélozva azzal, hogy Irán változatlanul nukleáris fegyvereket akar előállítani, átverve mindenkit, miközben azzal vádolta Teheránt, hogy be akarja kebelezni a Közel-Keletet.

Izrael vezetői már évek óta állítják, hogy Irán karnyújtásnyira áll atomfegyverek gyártásától. De most a tét óriási: május 12-én Trump elnök dönt arról, hogy az Egyesült Államok kilép-e az Iránnal kötött nemzetközi nukleáris megállapodásból. Annak ellenére, hogy az annak betartását ellenőrző Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint Teherán példásan tartja magát a szerződéshez. Ha Amerika kilép, mondta Irán londoni nagykövete szerdán, Irán is otthagyja a megállapodást, mert annak így nincs értelme.

Netanjahu vádjai még a legszokatlanabb helyeken is kiverték a biztosítékokat. Norbert Röttgen, a német kormánykoalícióban helyet foglaló CDU külpolitikusa az izraeli miniszterelnök Iránt vádló beszédét „zavarkeltő és becsapó manővernek” nevezte.

Netanjahunak – több forrás szerint – azért is kifizetődő az Irán-ellenes hisztéria tüzelése, hogy bagatellizálja az ellene folytatott korrupciós vizsgálatokat. Ha viszont nem ez a fő célja, hanem további csapások indítása Szíria ellen, annak olyan hatása lehet, ami messze túlgyűrűzhet a térségen is.

Ha az oroszok ugyanis leszállítják a Szíriának beígért S–300-as rakétaelhárító rendszert, és akár azt éri izraeli támadás, akár az ott állomásozó, a külföldről pénzelt terroristák ellen harcoló orosz erőket, annak a Kreml nyilvános figyelmeztetése szerint „katasztrofális következményei” lesznek. Amennyiben ez megtörténik, és az Izrael elleni válaszcsapásokba beszáll nem csak Oroszország, Irán és Szíria, hanem a libanoni Hezbollah, az Egyesült Államok azonnal Izrael oldalára állva akár megtámadhatja a nyolcvanmilliós Iránt. De akár Oroszországot is. Amelynek észtországi határa mellett kedden kezdődött meg a balti ország történetének legnagyobb hadgyakorlata tizenötezer katona és tizenkilenc NATO-tagország és más partnerek részvételével. A NATO a hadgyakorlatot azzal indokolta, hogy ezzel akarják „elrettenteni” Oroszországot.

Ehhez járul még, hogy a NATO az elmúlt években a balti országokban, Lengyelországban és Romániában állomásozó erőinek létszámát negyvenezerre duzzasztotta fel. Persze Oroszország miatt. Amely – derült ki szerdán – drasztikusan csökkenti hadi kiadásait, míg az orosz „agressziótól” olyannyira reszkető Egyesült Államok az oroszénál amúgy is tízszer nagyobb hadi kiadását folyamatosan éppen úgy növeli, mint az általa pórázon vezetett NATO, sürgetve annak minden tagját, legutóbb Merkel kancellárt, hogy még több pénzt adjanak hadi célokra.

Szintén keddi hír, hogy az amerikai légierő parancsnoka azzal dicsekedett, hogy sikeresen modernizálják és tesztelik atomfegyvereiket. Ez persze csökkenti a nukleáris fegyverek bevetésének küszöbét, és Washingtont még inkább az összeütközés felé löki Oroszországgal. A Pentagon ugyanakkor megerősítette: az Egyesült Államok több mint ezermilliárd dollárt szándékozik költeni nukleáris fegyverzete modernizálására.

Eközben, egészen mellékesen, a nyugati hatalmak által támogatott Szaúd-Arábia tovább irtja Jemen népét és bombázza szét az országnak még épen maradt infrastruktúráját. Miközben Washington Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emirátusokkal megegyezve egyfajta „arab NATO-t” akar létrehozni, amely Szíriában venné fel a harcot Irán ellen.

Nehéz érvelni azok ellen, akik azt állítják, bármelyik pillanatban bekövetkezhet a végső katasztrófa.

http://magyarhirlap.hu/cikk/117265/Vilaghaboru_holnap