Prőhle Gergely válasza Szakács Árpádnak a Magyar Időkben

és Szakács Árpád viszontválasza

Április 26-án a Fidesz-kormány e kormány és a „magyar emberek” (értsd: a magyarok) legádázabb utálóit pénzesőben fürdető gyakorlatáról példák sokaságával sorozatot író Szakács Árpád aznap megjelenő cikkét kitettem ide ezzel a címmel:

http://lovasistvan.hu/2018/04/26/szakacs-arpad-a-legjobb-es-legbatrabb-magyar-jobboldali-ujsagiro-mai-cikke/

Aki gyakori látogatója e blognak, tudja, rendkívüli eset, hogy más cikkét kiteszem, de ez tényleg kivételesen jó írás, mint a sorozat többi része.

A liberálisokat pénzzel és szerepléssel segítő célpont a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Prőhle Gergely volt, aki pár órával a cikk kiposztolása után magánlevélben kérte tőlem, hogy a majd megjelenő válaszát is tegyem ki. Amit megígértem.

A Magyar Idők mai számában megjelent válasza Szakács Árpád viszontválaszával: https://magyaridok.hu/velemeny/nincs-kulturalis-diktatura-3046939/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201805

A cikket kitette a Mandiner.hu is: http://mandiner.hu/cikk/20180503_prohle_gergely_nincs_kulturalis_diktatura

Az ott 14:56-kor kiposztolt cikket 20:25 perckor 26-an nem szerették és kilencen a szerző mellett lájkoltak.

A Mandiner.hu portálon kommentelők túlnyomó többsége Szakács Árpád mellett foglalt állást.

Reggel egy e-mailt kaptam egy régi barátomtól, aki a Magyar Időkben megjelent két cikket elolvasva az alábbi módon reagált . Engedélyt kértem tőle, hogy anonim módon kitehessem levelét, változtatás nélkül. A hozzájárulást megkaptam.

A levél:

Prőhle maszatoló válaszcikkére jól válaszol Szakács, de nem értem hogy Péterfy MKKE ( Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete) elnökkel kapcsolatban (aki mellesleg Havas Henrik haverja) miért nem üti le a labdát, aki már a múlt évi Könyv heti megnyitón mondott beszédében teli torokból szidta az Orbán-rendszert a jól ismert unalomig ismételt jelzőkkel (diktatúra van, demokráciadeficit stb.) majd pár hónapja megjelent – interneten is olvasható – kínai úti naplójában a következőket írja:

„… Hogy is lehetne kedvem visszamenni egy országba ahol feketelistán vagyok, ahol a náci kormánysajtó – hogy kínai metaforával éljek: a Kuomintang – mocskol; visszamenni az országba, ahol a nyomort fejlődésnek, az acsarkodó gyűlöletet emberi méltóságnak a hisztérikus gőgöt pedig nemzeti öntudatnak nevezik, tudománynak hazudják a gyilkos babonát, a bosszúszomjas  dilettantizmust pedig művészetnek.

Ugyanakkor megacéloz valamennyire az a tudat, hogy családom egyetlen tagja sem érzett hazamenetelkor mást az utóbbi száz évben. Ugyanilyen viszolygással  gondolt Áprily dédapám Dijonból az úri Magyarországra, Jékely nagyapám Bécsből a dögszagú szocializmusra.

A célom ugyanakkor világos: nem akarom, hogy még egyszer a jövőben a gyerekeim közül valaki ezt érezze, ezért külföldre kell menekítenem őket…”.

Prőhle válaszcikkéből még azt is megtudjuk, hogy az MMA ( Magyar Művészeti Akadémia) kiadója kéri felvételét (!) az MKKE-be – (Péterfy apja az MMA tagja).

Végezetül megkérdem, hogy hogyan illethető a KKE (Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete) egyáltalán magyar jelzővel, ha elnöke így érez és nyilatkozik?

xxxxxx

Eddig a levél.

Most pedig véleményem.

Pröhle Gergely cikkében ezt írja:

„E sorok írójának számos alkalommal nyílt lehetősége arra, hogy idegen nyelven, élő egyenes adásban, valós ellenfelekkel vitázva többmilliós nézősereg előtt próbálja megértetni a külvilággal, hogy Magyarország milyen jó hely. Remélem, hogy ez hasznosabb volt mindnyájunknak, mint amikor mások hazai pályán és baráti sajtóban árnyékbokszolva, listákat és véleménycikkeket fabrikálva állnak ki az ország vélt javáért. Magyarország sokféle elképzelés és értékrend mentén lett ilyen érdekes és izgalmas.”

A jelek szerint Pröhle Gergely nem tudja, hogy a Fidesz-kormány idején nincs nehezebb, mint antiliberálisan  bírálni annak liberális vadhajtásait. Amelyek burjánoznak.

Csak néhány személyes tapasztalat: talán mondanom sem kell,  hogy Baló Györgynek például hetvenszer nagyobb esélye lenne egy interjút készíteni Orbán Viktorral, mint mondjuk nekem valaha is.

Bolgár Györgynek ötvenszer hamarabb nyilatkozna egy fideszes kormánytag, mint nekem.

Míg Lázár János kormányinfóin oly kedvesen és kitűnő érveléssel, rendkívüli türelemmel válaszolgatott a legvadabb balliberálisabb újságírói kérdésekre, hivatala e-mailjeimet blokkolta.

A külügyminisztérium sajtófőosztálya kérdéseimre nem válaszol, amit természetesen nem tenne meg egy liberális médium újságírójával.

És sorolhatnám.

Ez azt mutatja, Prőhle Gergely még nem próbálta ki az antiliberális életet. Holott legalább egyszer meg kellene tennie. Akkor nem támadná Szakács Árpádot árnyékbokszolással.