Heteken át volt hangos a politika és a média attól a készpénznek vett brit vádtól, hogy az orosz kormány mérgezett meg egy volt orosz-brit kettős ügynököt és lányát az Egyesült Királyságban.
Ennek nyomán másfél száznál is több orosz diplomatát zsuppoltak haza és rosszabbodtak még tovább a Nyugat és Oroszország közötti kapcsolatok olyannyira, hogy igen sokan azt állapították meg: a hidegháborús szembenállás nem volt olyan éles, mint a mai.
Erre mi történik tegnap?
A brit védelmi minisztériumnak a Porton Downban lévő kutató központja közölte, semmiféle bizonyítékát nem találta annak, hogy a támadásnál Oroszországban előállított ideggázt használtak volna.
Ha egy szabad világban ez nem lenne vezető hír, akkor semmi nem lenne az. És mit talál az az olvasó, aki kinyitja médiaszabad hazánkban a ma reggeli országos politikai napilapokat? Vagy elolvassa a tegnapi hírportálokat? Vagy meghallgatja/megnézi a közszolgálati adók hírportálját? Ezt a semmit.
A Le Figaro, a francia jobboldali napilap tegnap este ezzel a címmel tudósított arról, hogy Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország nevű mozgalom vezetője a párizsi keleti pályaudvar mellett csatlakozott a kormány ellen tüntető vasutasokhoz: „Vasutas sztrájk: Maguk, újságírók szar munkát végeznek.” Riasztóan igaza van.
De kivételesen most ismét egyet lehet érteni azzal a kamu váddal, hogy hazánkban szinte totális a médiadiktatúra. Csak nem a kormányzati médiadiktatúra. Ugyanis
ha Orbán Viktor valóban Putyin pincsije lenne, vajon az MTI-től a legutolsó megyei napilapig nem ez lenne a vezető hír? Vagy minimum akkora betűs, hogy a pincsizők szemét szúrná ki?
Vajon nem a fordítottja igaz? Az önkéntes Nyugat-pincsi, magunk által magunknak teremtetett mediális rabszolgaságunk?
És hogy most ne orosz forrásból vett hírrel jöjjünk elő, hiszen akkor a nyugati média fegyőrök azonnal lecsapnak ránk, mint tegnap tette az amerikai Politico brüsszeli kiadásának egy rövid ideig még budapesti daraboncnője, a Brüsszelbe tartó Lili Bayer, aki twitter-üzenetében támadt neki lapunknak, mert e helyütt tegnap egy Nyugatot bíráló olasz újságírónak a Sputnik News angol portálján megjelent cikkét ismertettük.
Nézzük mit ír erről a tekintélyes, de mégis független német gazdasági-politikai portál, a Deutsche Wirtschafts Nachrichten.
Beszámolójának ezt a címet adta: „Brit katonai labor: semmilyen bizonyíték nincs az ideggáz orosz eredetére”.
A cikk összefoglalója, azaz „lead”-je: „A Porton Downban lévő brit katonai laboratórium semmiféle bizonyítékot nem talált arra, hogy Oroszországból származna az állítólag egy brit-orosz volt kém ellen bevetett ideggáz”. Majd jönnek a részletek, amelyeket a DWN a brit Sky News tévé, a brit Reuters és a francia AFP hírügynökség alapján ismertet.
A globális orosz tévéhálózat, a Russia Today angol nyelvű szolgálata tegnap este az esetről ezzel a címmel számolt be először: „Hazudott Boris Johnson, hogy a laboratórium azt mondta neki, Oroszország volt a Salisbury ideggáz forrása?”
Johnson brit külügyminiszter volt, aki először dobta be az alaptalan vádat a putyini mérgezésről, és amelyet nagykanállal faltak fel, de azonnal, Washingtontól Berlinig.
De különben is, kit érdekel most ez a cáfolat? Csak nem akarunk ismét egy támadást megkockáztatni, amiért nem állunk be a nyugati médiaterror vonalába?