Az ártatlanság vélelme

Már megint a fél világ – ENSZ, EU, stb. – hangos a magyarországi „szörnyűséges” helyzet miatt, míg a Szaúd-Arábiában nyilvánosan lefejezett ártatlan indonéz sofőrt említeni sem szabad

Kezdjük két ténnyel. Az elsőt idézzük a Magyar Nemzet tegnapi számából, amelynek brüsszeli tudósítása ezzel a főcímmel tájékoztatja olvasóit arról, hogy mi a véleménye az Európai Uniónak a magyarországi helyzetről: „Magyarországtól hangos az EP négy bizottsága is”.

Ebből megtudhatjuk, hogy az EU alkotmányügyi, költségvetési ellenőrzési, oktatási-kulturális és a nőjogi-esélyegyenlőségi bizottsága is tárgyal arról, hogy milyen botrányos a helyzet nálunk. Majd e vélemények azután egy ötödik testületnél, a LIBE (állampolgári jogi, stb.) bizottságnál „részévé válnak a nagy országjelentésnek, amely már arról dönt, javasolják-e az Európai Parlamentnek, hogy kezdeményezze a Tanácsnál a 7. cikkely szerinti eljárás megindítását”, olvasható a cikkben.

Mint ismeretes, e cikkely az a „nukleáris opció”, amelyet immár az unió történelmében elsőként szeretnének Lengyelország és Magyarország ellen alkalmazni, mert ami e két országban folyik, az nyilván történelmi léptékben is páratlan.

De Magyarországot az ENSZ-ben is a vágóhídra utalták. Erről március 19-én a Zarojel.hu hírportál ezzel a címmel tájékoztatta világunkat: „Megelégelték az Orbán-kormány jogsértéseit, előveszik Magyarországot az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában”.

A cikkből tudhatjuk meg, hogy noha több politikai és jogi eljárás is indult már Magyarország ellen, köztük az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is jogsértéseket állapított meg, még mindig rendszeresen és súlyosan sérülnek nálunk a menekültek és menedékkérők emberi jogai.

A vád szerint a magyar hatóságok korlátozzák belépésüket az ország területére, és mindenkit – ideértve a családjukkal érkező gyermekeket és 14 évesnél idősebb kísérő nélküli kiskorúakat is – önkényesen és jogellenesen fogva tartanak. Amely „fogva tartás” közröhej: mutasson nekünk bárki is egy olyan fegyintézetet, amelynek ajtaja tárva-nyitva áll, és oda önként vonulnak be a később „köztudottan” ott szenvedők.

És akkor most ugorjunk át az ENSZ-nek otthont nyújtó Egyesült Államokba, ahová hétfőn érkezett meg Mohammed bin Szalman szaúdi koronaherceg kéthetes látogatásra és esett Donald Trump amerikai elnök széttárt karjaiba.

Az csupán teljes véletlen, hogy a jelek szerint a hódmezővásárhelyi polgármester-választás, a momentumos vezér Fekete-Győr András és egyéb, világfontosságú magyarországi ügyek olyannyira lekötötték a köztudottan totálisan szabad, csak az olvasóik objektív tájékoztatását fontosnak tartó nyugati média figyelmét, hogy az elfelejtette megemlíteni azt a piszlicsáré ügyet, ami a jemeni népirtásban immár három éve buzgólkodó Szaúd-Arábiában történt vasárnap, azaz a koronaherceg Amerikába érkezte előtti napon.

Történt, hogy a Trump által is annyira szeretett szaúdi kardok egyikével nyilvánosan lefejeztek egy indonéz sofőrt, Zaini Miszrint. Ő volt a 133-ik a legutóbbi egy év során kivégzettek egyike.

Miszrin 53 éves volt, és kínzással kényszerítették hamis vallomásra. Arra, hogy munkáltatóját meggyilkolta. Kivégezték annak ellenére, hogy Joko Widodo, a 260 milliós Indonézia, a világ legnagyobb népességű muzulmán államának elnöke, többször kérte Rijádot, hogy engedjék szabadon Miszrint. Ehelyett vasárnapi lenyakazása után holttestét egy helikopterről lógatva himbálták, hogy minél többen élvezhessék az épületes látványt.

És most néhány kérdés: melyik nyugati lapban lehetett olvasni minderről? Mely nyugati lapban lehetett a „zsarnok” vagy a „diktátor” jelzőt látni a szaúdi koronaherceg neve előtt? Azokra a lapokra gondolunk, amelyek számára a magyar miniszterelnök neve elé helyezett hasonló jelzők folyamatosan kötelezőek.

De tovább menve és csak azért, hogy bemutassuk a pöcegödrök mélyénél is tovább süllyedt nyugati sajtó valódi természetét: mi lenne abban az elképzelhetetlen esetben, ha nálunk bárkivel mindennek csak a töredéke történne?

Arról a nyugati sajtóról és azokról a nyugati politikusokról van szó, amely és akik immár jó ideje egymást túllicitálva kenik rá a Kremlre azt, hogy egy orosz származású kettős ügynököt és lányát megmérgezték Nagy-Britanniában. Abban a Nagy-Britanniában, amely neokon tapsvihar mellett szinte az Oroszország elleni háborúra is készen állónak kiabálja ki magát a „Putyin-rezsim” ellen, és háborodik fel azon, hogy Oroszországban egy légy a kelleténél halkabban zümmög, ami nyilván jele az ott uralkodó borzalmas terrornak.

Arról a Nagy-Britanniáról van természetesen szó, ahová már­cius elején látogatott el néhány napra a szaúdi herceg a brit sajtó ugyanolyan tömjénezése mellett, mint ahogyan azt most teszi az amerikai. Azzal a fiatal uralkodóval, aki nem győzi modernizálni országát, és ahol nemsokára már a nők is beülhetnek egy autó kormánykereke mögé!

Eközben – és ez is a psszt! kategóriás hírek közé tartozik – Mohammed bin Szalman tavaly kezdődött uralkodása óta a sivatagi monar­chiá­ban a halálbüntetés ellen fellépő Reprieve emberjogi szervezet szerint is kétszer annyi embert végeznek ki, mint korábban. Hogyne, persze, ereszkedjünk le a földre, csitíthatjuk magunkat, hiszen tény, hogy Szaúd-Arábia 200 milliárd dollárt fektet be az Egyesült Államokban, és vásárol tőle 300 milliárd dollár értékű fegyvert, jelentette tavaly május 18-án az In­dian Express, és ez máris 40 ezer amerikainak teremtett munkát.

Időközben Szaúd-Arábia amerikai hadfelszerelésekkel és egyéb katonai segítséggel az elmúlt három évben 16 ezer alkalommal bombázta Jement, ami eddig 13 600 ember halálával, az ország infra­struktúrájának rommá tételével járt, és azzal, hogy 22 millió ember éhezik. Hála az említett három ország bűnszövetkezetének.

Ami természetesen mind semmi azon elviselhetetlen borzalmakhoz képest, amelyek miatt az ENSZ, Soros, az amerikai külügyminiszté­rium, az EU és a teljes nyugati média igyekezik meggátolni azt, hogy Magyarország április 8-a után ugyanazon az úton járjon, mint eddig.

Annyit azonban megtehetünk, hogy e Nyugatot megnyugtatjuk: Gulyás Márton ellenzéki aktivista, csináljon bármit is a jövőben, nemhogy Zaini Miszrinnek a nyilvánosság előtt elhallgatott sorsára nem fog jutni, hanem a médiában történt megsértése nyomán a bírói ítélet révén kapott példátlan összegű, 4,3 millió forintos bánatpénze mellé további jutalmat is kap majd.

Az adófizetők terhére elkövetett festékszórásos rongálásért pedig szinte simogatást.

http://magyarhirlap.hu/cikk/113843/Az_artatlansag_velelme