Nehéz egyoldalúbb, visszataszítóbb formációt elképzelni, mint az Amnesty International Magyarország, amelynél a kettős mérce a napi munka része.
Aki minderről gyorsan meg akar győződni, ellenőrizze az AI honlapját például arról, hogy az amerikai kormány által aktívan utált és szankcionált Venezuela ügyében hány tiltakozást talál ott. Hármat. Egyiket például ezzel a címmel: „Nem nyomoznak tovább Daniel Quintero ügyében”. Utána nézze meg, hogy hány tiltakozást talál ugyanott a Washington által imádott Szaúd-Arábia három éve tartó jemeni népirtása, korunk legnagyobb humanitárius katasztrófája ügyében. Egyet sem.
Akkor folytathatjuk.
E szervezet március 14-én ezzel a címmel adott ki nyilatkozatot: „Ahmed H. elítélése társtettesként elkövetett terrorcselekményért az igazságszolgáltatás megcsúfolása”.
A magyar kormányt elítélő nyilatkozat így indul: „A mai ítélet ismét megmutatja, hogy ha keverik a terrorizmus elleni drákói törvényeket a menekültek és migránsok elleni uszításokkal és jogsértésekkel, az borzalmas következményekkel jár. Az Ahmed H. elleni vádakat a fellebbezés során hatályon kívül kell helyezni, és azonnal szabadon kell engedni” – mondta Eda Seyhan, az Amnesty International terrorizmus elleni kampányosa.”
„Borzalmas következményekkel…”
Hogy ez a szervezet mire milyen jelzőt alkalmaz, arra jellemző például egy korábbi, szintén a kormányt elítélő nyilatkozata, melynek címe ez volt: „A STOP Soros csomag életveszélyes”.
Vannak persze, akik szemében az Amnesty Internationalhoz és a Transparency Internationalhoz hasonló, Soros-támogatású szervezetek külföldi pénzelésének átláthatóbbá tétele kevésbé életveszélyes, mintha egy kővel akarnák fejbe vágni az embert. Mint azt a sajátján kívül még nyolc érvényes útlevéllel rendelkező Ahmed H. tette a rendőrökkel a szerb–magyar határon, támadást intézve és az ott lévő migránscsőcseléket támadásra biztatva egy szuverén ország határkerítése és annak őrzői ellen. De ízlések és aljasságok különbözők. Az ex-MSZP-s igazságügyi miniszter, Bárándy Péter által védett Ahmed H. szörnyű sorsa hatalmas médiasajnálkozást váltott ki.
Az amerikai Politico budapesti tudósítója, Lili Bayer – aki ugyancsak a Forward, az amerikai zsidóság vezető lapja tudósítójaként segített Trump mellől Gorka Sebestyént kiantiszemitázni –, twittelte szét magát az Ahmed H. ellen folyamatban lévő borzalmak miatt, és rohant a tettes zárkájába meginterjúvolni őt. Az eredményt március 14-én azonnal világgá is kürtölte e címmel megjelent írásában: „Terrorizmusban találták bűnösnek a szíriait egy átpolitizált magyarországi ügyben”.
Szinte ugyanabban a pillanatban, amikor Ahmed H.-ról a kivételesen nem az ellenzék ízlése szerint ítélkező bíróság mondta ki döntését, a franciaországi Calais-ben a brit hatóságok egy kanadai újságírónőt nem csak hogy nem engedtek átkelni a csatornán, hogy az Egyesült Királyság területére lépjen, de az iszlámkritikus, huszonkét éves hölgyet – és most fogódzkodjanak meg – terrorizmus elkövetésének gyanúja miatt őrizetbe vették.
Az ő esete éppen úgy nem talált utat az Amnesty International honlapjára, mint ahogyan annak az osztrák Martin Sellnernek és barátnőjének, Brittany Pettibone-nak a története sem, akiket március 9-én nemcsak nem engedtek belépni Nagy-Britanniába, sőt le is tartóztatták őket egy londoni reptéren. Az ok: Sellnert, az osztrák Identitariánus Nemzedék mozgalom vezetőjeként két nappal későbbre, vasárnapra várták, hogy a világ szólásszabadságát jelképező londoni Hyde Parkban beszédet mondjon.
A fényképe alapján rendkívül rokonszenvesnek és szelídnek tűnő, a Rebel Media hírportálnak dolgozó Lauren Southern busszal érkezett Calais-ba. Megmutatta útlevelét – és rögtön őrizetbe vették. Elvitték egy őrizeteseket fogva tartó épületbe. Ott egy rendőr átadott neki egy brosúrát, amely ismertette a brit terrorellenes törvényeket. (Hallod, AI?) Ráparancsoltak, hogy olvassa el, és utána kihallgatták terrorizmus elkövetésének gyanúja miatt.
A brosúra arról is tájékoztatott, hogy a cél a terrorcselekmények megakadályozása és ezt akkor alkalmazzák, amikor valaki ilyen támadást szándékozik végrehajtani, vagy azzal kapcsolatba hozzák. A hölgy maradéktalanul együttműködve a rendőrökkel szándékolt látogatása minden körülményéről beszámolt. A kihallgató tisztek igen részletesen faggatták arról a beszédéről, amit Belgiumban tartott politikai nézeteiről, majd behatóan vallatták keresztény hitéről, azt kérdezve, nem szélsőségesen katolikus-e.
Hat órán át tartott a kihallgatás.
„Terrorista” bűne abból állt, hogy interjút akart készíteni egy iszlámellenes brit aktivistával, Tommy Robinsonnal, aki az olasz választások alkalmával vette magának a bátorságot, és ököllel arcon vágott egy afrikai migránst, aki társaival együtt üvöltve legyilkolással fenyegette Robinsont és a migránsokat filmező operatőrét. De még súlyosabb vád volt az újságíró ellen, hogy legutóbbi brit látogatásakor a London melletti Lutonban szórólapokat osztogatott, amelyen az állt, hogy „Allah homoszexuális Isten”. Robinson is nyilatkozott a történetet a világgal elsőként tudató független, német nyelvű Journalistenwatch hírportálnak, amelynek elmondta, a törvénnyel való egyértelmű visszaélés annak alkalmazása Lauren Southern ellen. Southern egy másik bűne, hogy a múlt hónapban hosszabb időn át Dél-Afrikában videóra rögzítette néhány fehér asszony történetét, akik átélték fekete hordák betörését farmjukra és esetenként férjük megölését.
Most pedig tegyük fel a következő kérdést. Vajon mi történne akkor, ha valaki Magyarországról érvényes útlevéllel megérkezne egy londoni reptérre, és ott meglátna egy embert, akit a határőrök, útlevélproblémája miatt, nem akarnak beengedni. Amire a magyar ember táskájából elővéve vagy öt darab téglát, először odavágja az útlevél-ellenőrzést végző egyenruhás üvegkalitkájához, majd a másikat a már széttört ablakon keresztül vágja az illető fejéhez és a további téglákat a többi üvegkalitka felé hajigálja. Azt állítva, ő csak segíteni akart.
Találós kérdés: vajon a brit rendőrség letartóztatná-e terrorizmus elkövetése miatt az illetőt, és ha elítélnék, tiltakozna-e az Amnesty International, és párnáját szétsírná-e a Politico hasábjain Lili Bayer?
Olvasóinkat arra kérjük, válaszukat kőhajigálási fenyegetés mellőzésével juttassák el az Amnesty International Magyarország és a Politico amerikai vagy brüsszeli szerkesztősége címére.
http://magyarhirlap.hu/cikk/113275/Terrorista__nem_terrorista