Egy egyáltalában nem ismeretlen amerikai újságíró, Dan Rodricks /lásd a fotóját itt/ majdnem hat nyomtatott oldal terjedelmű cikkében vonja felelősségre Maryland szövetségi állam első kongresszusi körzetéből való republikánus képviselőt, Andy Harrist, hogy ő Orbán Viktort, egy olyan európai politikai vezetőt akar támogatni, aki országát Putyin Oroszországához hasonló országgá akarja átalakítani.
„Azt hittem, legtöbbünk tudja, hogy Oroszország elnyomó ország és alapvetően ütközik a demokratikus ideálokkal.”
Hát akkor miért érzi Andy Harris a szükségességét annak, hogy megvédje Viktor Orbánt, Magyarország autokrata uralkodóját, aki 2014-ben, mint oly széles körben ismertté vált, megígérte, országát olyan „illiberális demokráciává” alakítja át, mint Oroszország: centralizálja a hatalmat, kezébe veszi a hírközlő médiumokat, lesújt az egyetemi szabadságra és az ellenzékre?
(Miután Orbán Viktor tusnádfürdői szavait rutinszerűen hamisítják meg, emlékeztetőül az eredeti mondatok:
Ezzel magyarázható, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. És azt hiszem, hogy a mi politikai közösségünk évekkel ezelőtt jól érezte meg, jól tapintott rá, talán föl is dolgozta intellektuálisan ezt a kihívást, és ha visszagondolunk arra, hogy mit csináltunk az elmúlt négy évben, és mit fogunk tenni a következő négy évben, akkor valójában ez értelmezhető innen is. Vagyis megkeressük, megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban.)
Rodricks ezután Paul Lendvait idézi (bocsánat, Lendvai Pál azoknak, akiknek George Soros Soros György).
Majd beszél a magyar migráns ellenes politikáról és a Soros elleni támadásokról, Sorost Orbánék az állam ellenségének kikiáltva.
Rodricks rátér arra, hogy a múlt hónapban a demokratapárti Ben Cardin szenátor csatlakozott John McCain szenátorhoz és levélben arra emlékeztették Rex Tillerson amerikai külügyminisztert, hogy Magyarországon milyen rossz állapotban van a jogállam. Majd e két szenátor „óvta” Tillersont, hogy Orbán nem fékezte meg a Kreml rosszindulatú kampányát a magyarországi és más európai országok demokráciájának aláásására. /Nagyon kérem az olvasókat, hogy ezen vád miatt ne helyezzék Kostelancik budapesti amerikai ügyvivő élő testét a 2-es villamos vágányára!/
Úgyhogy, írja Rodricks, nagyon fura azt hallani, hogy Andy Harris azért óbégat, mert a külügyminisztérium „bátorítani akarja a sajtószabadságot” Magyarországon. /Értsd, 700 000 dollárt akar adni az olyan pofájú állatoknak, mint amilyeneket a 444-nél és társainál lehet látni, vidéki médiumok létrehozására./ Sőt, ez duplán fura, tekintettel arra, hogy Harris Magyarországon született édesapja két évet töltött a Gulágon antikommunista nézetei miatt.
És hogy nézeteinek még „nyomatékot” is adjon, idézi egyik kollégáját, Joseph Sternberget, aki a Wall Street Journalban pénteken siránkozott a magyarországi médiahelyzet miatt.
/Ezennel jelentem alássan, hogy cikke miatt ma délelőtt olyan e-mailt küldtem Rodricksnak, amit valószínűleg életében nem kapott. Ha már a washingtoni nagykövetségünkön létező Gedeon Béla-féle ingyenélők még válaszolni se mernek egy olyan érdeklődésre, hogy terveznek-e helyreigazítást küldeni a hazudozó amerikai médiumnak./